A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

VIII. Fejezet - Botrány

-Te eszednél vagy? - Kiabált rám Andi ahogy bementem a lakásba, nagyot sóhajtottam. - És, ha elüt egy autó?!

-Bár úgy lett volna.. - Vettem le a kabátomat és a cipőmet.

-Rád se ismerek.. - Nézett rám felvont szemöldökkel. - Mi bajod van napok óta?

-Semmi. - Néztem rá majd Petire, a konyhapultnak dőlve nézett rám.

-Valami biztosan történt.. - Fogta meg a vállaimat sóhajtva. - Mi a baj, húgi? - Kérdezte halkan és a szemembe nézett, könnyeim gyűltek. - Hallod, mi a baj? - Nézett rám aggódva.

-Nagy hülyeséget csináltam.. - Mondtam nagyon halkan, könnyeim potyogtak.

-Hanna.. - Mondta Peti, megköszörülte a torkát.

-Mit csináltál? - Nézett engem Adni, letörölte könnyeim.

-Biztos valami tini hülyeség.. - Mondta Peti és eljött a pulttól. - Mennünk kéne mert elkésünk. - Nézett az órájára majd Andira.

-Nem látod, hogy sír? - Nézett rá Andi. - Valami baja van a húgomnak, szarok rá a haverjaidra most..

-De megbeszéltük, hogy megyünk.. - Motyogta és láttam rajta, hogy be van rezelve.

-Nincsen semmi baj.. - Néztem Andira szipogva. - Menjetek csak nyugodtan. - Távolodtam el tőle.

-Nem megyek addig el amíg meg nem mondod mi baj van. - Nézett rám, a szívem a torkomban dobogott.

-Haza költözök anyáékhoz. - Néztem rá.

-Miért? - Vonta fel a szemöldökét. - Nem jó velem lakni vagy mi bajod van? - Nevetett.

-Menjünk már.. - Mondta Peti, a cipőjét vette.

-Úgy is kidobnál. - Nevettem halkan.

-Miért? - Nézett rám összeszűkült szemekkel.

-Kurva életbe, ha elmondod neki akkor.. - Nézett rám Peti szapora légzéssel.

-Mi van? - Nézett rá Andi. - Tudsz valamit, Peti?! - Kérdezte Andi, Peti csak engem nézett feszes állkapoccsal. - Valamelyikőtök mondjon valamit, bassza meg.. - Mondta halkan a nővérem.

-Nem bírom tovább magamban tartani.. - Néztem Petire, könnyeim ismét gyűltek.

-Mondjátok el, most már! - Kiabált Andi, Peti a konyhapultra támaszkodott és a márvány lapot bámulta.

-Lefeküdtem a húgoddal. - Mondta halkan Peti, nagyot nyeltem és Andira néztem. Az arcomhoz kaptam a kezemet ahogy pofon vágott, lesütöttem szemeim. - De ne őt bántsd, bazd meg. - Jött oda Peti és elém állt ahogy újra megakart ütni így ő kapta a pofont.

-Kibaszott ribanc vagy, Hanna.. - Kiabált remegő hangon. - Rá mész a pasimra?! - Nevetett sírva.

-Én is akartam. - Mondta Peti, nagy szemekkel bámultam a hátát és hallgattam amiket mond. Jól esett, hogy elém állt.

-Veled később számolok. - Kiabált majd megpróbálta őt kikerülni de megfogta őt mielőtt elért volna engem, szapora légzéssel hátráltam el.

-Elmebeteg vagy? - Kiabált rá Peti. - Neki mész a húgodnak?

-Takarodj el innen.. - Nézett rám Andi szapora légzéssel. - Látni sem akarlak többet.. És téged sem.. - Vágta pofon ismét Petit és a szobájába ment, úgy becsapta az ajtót, hogy a kép leesett a falról.

-Picsába. - Túrtam a hajamba és a falnak dőltem, Petire néztem sóhajtva. - Sajnálom, nem bírtam tovább magamban tartani.. - Mondtam halkan és megtöröltem a szemeimet.

-Pakold össze a cuccaidat. - Nézett rám sóhajtva és az arcát dörzsölte, ő dupla pofont kapott. - Segítsek? - Nézet rám majd megfordult ahogy Andi kijött a szobájából, meg is állt és nem jött tovább felénk.

-Mindenki megfogja ezt tudni. - Nézett ránk felváltva. - Takarodjatok már el mindketten.. - Ment a hűtőhöz és kinyitva kipakolt belőle, hogy tudjon kaját csinálni magának.

-El is megyünk, ne aggódj . -Mondta Peti és megfogva a karomat a szobámba húzott, nagy szemekkel néztem rá. - Segítek pakolni csak mond mit.

-Amit itt hagysz azt kidobom a kukába. - Jött utánunk a szobába Andi nevetve. - -Sőt, tudod mit.. - Motyogta és a szekrényemhez ment, kinyitva megfogta pár ruhámat majd kivitte a szobámból. Kinyitotta a bejárati ajtót és kidobta őket a kis udvarra. - Majd én segítek. - Jött vissza ismét, könnyeim csak potyogtak.

-Figyelj, állj már le.. - Emelte fel a hangját Peti és Andi elé állt.

-Kell még egy pofon, Marics? - Nézett rá felvont szemöldökkel.

-Én mentem rá a húgodra, érted? - Mondta neki határozottan. - Ő nem akarta de én annyiszor próbálkoztam még végül megadta magát és tudod milyen jót szeretkeztünk? - Nevetett. - Mint veled még soha.. - Tárta szét a karjait, Andi ismét pofon vágta őt amit Peti rezzenéstelen arccal tűrt.

-Undorító vagy. - Nézett rá, én közben pakoltam a cuccaimat sírva. - Mindketten azok vagytok..

-Jó, ezt már hallottuk. - Mondta Peti és segített pakolni, hogy minél előbb végezzünk.

-Takarodjatok el. - Mondta és kiment a szobából, a testem rázkódott ahogy sírtam. Peti átölelt sóhajtva, mivel szükségem volt egy ölelésre így viszonoztam.

***

-Öhm, helló. - Nézett ránk Milo amikor bementünk, Peti kezében két nagy táskám is volt, én hoztam a kicsiket szintén megpakolva. - Botrány van. - Sóhajtott és elvette tőlem a cuccaimat.

-Nem mondod? - Nevetett halkan Peti. - Tudom, hogy az van..

-Andi nagyon pipa.. - Sóhajtott Milo. - Kirakta a napjába is és posztba is, hogy megcsaltad őt a húgával. - Nevetett halkan.

-Szuper. - Sóhajtva túrtam a hajamba és leültem a kanapéra.

-Viszont.. - Mondta Milo.

-Igen? - Sóhajtott Peti kíváncsian.

-Le is kerültek a posztjai. - Nevetett.

-Miért? - Néztem Milora sóhajtva.

-Kibaszott sokan írták, hogy amúgy is sokkal cukibbak vagytok és jobban összeilletek. - Nevetett Milo, Petire néztem nagy szemekkel.

-Beszarás. - Lepődött meg Peti is.

-Szóval rendesen shippelnek titeket, srácok. - Csapta össze a tenyereit Milo mosolyogva.

-Hm. - Mondta Peti maga elé nézve majd elnevette magát halkan.

-Köztünk semmi nem lesz, nem akarom egy életre elveszíteni Andit.. - Mondtam halkan és magam elé bámultam.

-Hát, pedig a rajongóknak jobban tetszik, ha te vagy velem. - Mosolyodott el Peti féloldalasan.

-Hiba volt ami köztünk volt.. - Álltam fel sóhajtva és a fürdőszobába mentem, bezárkóztam és a kád szélére ültem. Halványan elmosolyodtam és letöröltem könnyeim. Azért jó érzés, hogy ezt gondolják az emberek és Peti sem bukott ki annyira. Azért remélem Andi jól van és még valaha szóba áll velem.