A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XX. Fejezet - Még átgondolom.. ( Évad záró )

-Kint alszom a kanapén Picúrral. - Néztem Petire ahogy a szobájába mentem, a hajamat töröltem ami kissé vizes volt még zuhányzás után. Elmosolyodtam ahogy Picúr ott feküdt a mellkasán.

-Aludhatnátok itt is, velem. - Nézett rám Peti.

-Félek, hogy rá fekszünk.. - Sóhajtva néztem körbe. - Nincs valami doboz amibe párnát tudnánk tenni vagy ilyesmi? - Néztem Petire, ő lerakta Picúrt az ágyra és fel állt.

-Körbe nézek. - Ment ki a szobából, oda mentem az ágyhoz és megpuszilgattam a kis kutyánkat. Ő a miénk igazából, ha már én találtam de Peti fizette a költségeit.

-Nem rossz ötlet. - Nevettem ahogy egy lavór volt a kezében.

-Csak ezt találtam. -Nevetve rakott bele egy nagy párnát, kivettem a táskámból egy pólót és ráterítettem. Levettem az ágyról Picúrt és bele tettem, először megmerevedve szaglászta majd összekuporodott rajta és lehunyta kis szemeit.

-Annyira megzabálnám! - Mosolyogtam és őt néztem, Peti lekapcsolta a nagy lámpát így már csak a led szalagok világítottak az ágy alatt.

-Igen, nagyon édes! - Mosolygott és leült az ágy szélére.

-Kellett volna tanulnom. - Sóhajtottam halkan és kivettem a táskámból a tankönyveimet.

-Mit kell tanulnod? - Nézett rám, mellé ültem a matek könyvemmel és füzetemmel törökülésben.

-Matek. - Nyitottam ki a füzetemet a házinál, ő közelebb ült hozzám amitől kicsit zavarba is jöttem. Jó illata volt mint mindig.

-Hát ez kész horror. - Nevetett. - Mi a szar ez? Én ilyet nem tanultam az tuti. - Nevetett.

-Lineáris egyenlet. - Nevettem. - Muszáj megírnom, így is.. - Sóhajtottam. - Bukásra állok. - Mondtam halkan.

-Mi? - Kérdezte Peti is halkan. - De hát majdnem ötös voltál..

-Tudom. - Sóhajtottam. - Csak az utóbbi idő tudod, hogy nem volt egyszerű. - Nézte rá.

-Szükséged van matek tanárra? - Nézett a szemembe. - Fizetem neked!

-Már így is eleget költöttél ránk. - Sóhajtottam, eltűrte a hajamat a fülem mögé.

-Én akarom ezt. - Nevetett halkan. - Ha akarok veszek neked egy házat is akár és kész.. - Nézett rám.

-De nem kell.. - Nevettem halkan, a tollamat piszkáltam. - Nekem nem kell a pénzed. - Néztem a szemébe.

-Tudom. - Nézett ő is a szemembe. - Éppen ezért csinálom amit csinálok és fizetek neked egy matek tanárt is, ha akarod, ha nem. - Mosolygott, nem bírtam magammal és ajkaira pillantottam de gyorsan a füzetemre néztem inkább. - Láttam ám! - Nevetett, megforgattam szemeim nevetve.

-Nem volt semmi csak.. - Nevettem.

-Csak? - Nevetett ő is.

-Csak mosolyogtál és oda néztem, ennyi. - Pötyögtem közben a telefonomon a számológépet ahogy oldottam meg a feladatot.

-Örülök, hogy itt vagy velem. - Tette kezét a combomra, ujjbegyeivel cirógatta a bőrömet.

-Ne felejtsd el, csak barátok. - Toltam el a kezét és tovább oldottam a feladatokat.

-És meddig leszünk még csak barátok?  - Sóhajtott nagyot, becsuktam a füzetemet és a táskámra dobtam a könyvvel együtt.

-Jó éjt, Picúr! - Simiztem meg őt ahogy éppen hogy elértem az ágyról, lefeküdtem és magamra húztam a takarót. Peti mellém feküdt, elég közel. - Ameddig nem tudok megbízni benned, idő kell hozzá.. - Mondtam halkan.