A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XIX. Fejezet - Picúr

-Szóval akkor találtad az út szélén? - Nézett rám a recepciós csaj.

-Igen. - Sóhajtottam.

-A doki nem talált benne chipet szóval nem tudni kié. - Nézte a monitorját. - Pár napig marad aztán menhelyre visszük..

-Mi? - Kérdezte Peti.

-Tessék?! - Kérdeztem én is. - Nem vihetem haza?!

-Ja, hogy szeretnéd? - Nézett rám a csaj.

-Persze, hogy szeretném! - Vontam fel a szemöldökömet. - Ez nem kérdés!

-Bocsánat, azt hittem csak behoztad.. - Pötyögött a gépen. - Akkor, az eddigi költségek.. - Nézte a képernyőt. - Mindennel együtt 189 ezer forint. - Lesápadtam és szemeim tágra nyíltak. - Ebben benne van a műtét, a gyógyszerek és a chip is amin majd a te neved lesz tulajdonosként. - Nézett rám. - Kártya vagy készpénz?

-Én.. - Suttogtam. Nagyjából 15 ezer forintom van, minden kis apróval együtt a zsebpénzeimből összekaparva.

-Kártya. - Mondta Peti, nagy szemekkel néztem rá.

-Peti.. - Mondtam halkan.

-Egybe vagy részletre? - Kérdezte a nő.

-Egybe. - Mondta majd elővette a kártyáját, nagyot nyeltem.

-Kifizetem én részletre.. - Mondtam halkan.

-Döntsétek el. - Mondta a recepciós.

-Én fogom fizetni, egyben és kártyával. - Mondta a csajnak, rám sem nézett.

-Oké. - Mondta a csaj, nagyot sóhajtottam majd az orvosra néztem amikor kijött, a kezében volt Picúr is. Ez lesz a neve.

-Szerencsére nem tört el a lába csak megrándult, nem hiszem, hogy elütötték volna. - Nézett rám. - Egy ilyen pici kutya nem élte volna túl, viszont adtunk neki féreghajtót és lázcsillapítót is. - Adta oda nekem, Picúr hozzám is bújt. - Antibiotikumot is kapott de ezt minden este törjék a vacsijába! - Nyújtotta felém a gyógyszert is.

-Rendben, köszönjük. - Öleltem magamhoz az apró kis kutyámat.

-A chip benne van, a kollegina beregisztrálja! - Mondta a recepciósnak aki bólintott, a zsebembe nyúltam és kivettem az irataimat. Oda adtam a nőnek és Picur fejét simiztem, reszketett szegény.

-Jó helyen lesz nálad. - Nézett rám Peti és ő is simogatni kezdte amíg a recepciós az adataimat pötyögte.

-Kifizetem neked ezt a pénzt. - Néztem rá, összeszűkült szemekkel nézett rám.

-Nekem ez apró pénz volt. - Nevetett halkan. - Nem kell visszafizetned, bébi!

-Kész is van! - Mondta a csaj és visszaadta az irataimat, a zsebembe tettem őket.

-Köszönjük, viszlát! - Mondtam és mentem Peti mellett, Picúr elaludt a karjaimban.

***

-Apád allergiás a kutyákra, ezért nem hozhatta ide Andi se a kutyáját.. - Nézett rám anya. - Nem tudod?!

-Apa, ez igaz? - Vontam fel a szemöldökömet, tüsszentett egy nagyot válaszul. Nagyszerű.

-Nem a kutyára. - Nevetett apa. - A szőrére de amúgy nagyon édes, remek döntés volt segítened rajta!

-De nem maradhat szívem. - Sóhajtott anya, apa megint tüsszentett egy nagyot.

-Francba.. - Sóhajtottam, összenéztünk Picúrral. - Akkor elviszem Petihez..

-Ne haragudj, szívem! - Mondta apa szipogva. - Ha nem lenne e..ez.. - Tüsszentett újra. - Akkor maradhatna!