A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XII. Fejezet - Iskolai balhé

-Írnom kéne anyáéknak, hogy itt alszom. - Mondtam csukott szemmel, Peti karját cirógattam.

-Nem azt mondtad, hogy Balatonon vannak? - Simogatta a hasamat ahogy mögöttem feküdt, néha a nyakamra nyomott egy-két puszit.

-De, csak attól meg gondoltam szólók. - Mondtam félálomban.

-Inkább aludj! - Puszilta meg az arcomat és betakart, magához ölelt amitől hamar el is aludtam.

***

Reggel arra keltem, hogy szól az ébresztőm. Gyorsan kinyomtam, mivel suliba készültem így be volt állítva. Egy kicsit azért lelkiismeret furdalásom van amiért nem megyek suliba, talán még is kéne.

-Hova szöksz? - Kérdezte rekedtes hangon Peti és szorosabban ölelt, elnevettem magam halkan.

-Még is csak suliba kéne mennem. - Sóhajtottam.

-Megbeszéltük, hogy nem mész. - Sóhajtott ő is halkan.

-Különben sem tudom, hogy fogom leigazolni. - Mondtam halkan.

-Majd írsz egy kamu papírt anyukád nevében, hogy rosszul voltál. - Nevetett és a nyakamat puszilgatta.

-Látszik, hogy régen jártál suliba. - Nevettem. - Ilyet már nem lehet!

-Komolyan? - Nevetett, felé fordultam és a haját cirógattam. - Baszki, változnak az idők! - Mosolygott rám kómás tekintettel.

-Legyen az, hogy elviszel suliba mert már amúgy is késében vagyok. - Néztem őt. - Aztán ma amúgy is csak 6 órám lesz mert az utolsó kettő elmarad, délután meg menjünk el valahova! - Mosolyogtam.

-Jól van. - Csókolt meg. - Mennyire vagy késésben? - Motyogta a csókba és magára húzott.

-Nagyjából tíz percünk lenne. - Nevettem és eltűrtem a hajamat ahogy az arcába hullott ahogy fölötte támaszkodtam.

-Nekem az most elég is! - Nevetett fel és lekapta rólam a pizsama felsőmet, elnevettem magam ajkamba harapva és megcsókoltam őt.

***

Rohadtul nem tíz perc ment el Petivel, nagyon sokat késtem a suliból még így is, hogy behozott.

-Elnézést, Tanárnő! - Mondtam mikor benyitottam a terembe halkan.

-Hanna. - Nézett rám. - Az óra fele már elment..

-Tudom és bocsánat csak elaludtam.. - Sóhajtottam. - Vagy is nem szólt az ébresztő..

-Biztos a Mariccsal ment el az idő. - Nevetett Zsolt. - A farkán.. - Nevettek a barátai is, a lányok is felkuncogtak.

-Zsolt! - Szólt rá a Tanárnő, én leültem hátra sóhajtva.

-Tényleg emiatt késtél? - Nevetve fordult hátra Balázs is.

-Mondom, hogy nem szólt az ébresztő. - Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Térjünk vissza Ady Endre életére.

Mondta a Tanárnő fejcsóválva, bemutattam Balázséknak majd kinyitottam a füzetemet, Laura oda nyújtotta az övét, hogy lemásoljam ami eddig volt. Alig vártam már az utolsó órát ami tesi volt, át is öltöztem és egy kicsit beszélgettem a lányokkal. Mikor becsöngettek bementünk a terembe, tornasorba álltunk és vártuk Ibolya nénit. Ő a tesi tanár, amikor bejött kihúztuk magunkat.

-Szervusztok! - Mondta.

-Jó napot! - Mondtuk egyszerre.

-Mivel utolsó órátok ma és igazából érettségiztek hamarosan ezért ma játék lesz. - Nézett körbe, elmosolyodtunk. - Kidobós! - Mindenki fújjogott csak a fiúk nem. Szerintem ők az egyetlenek a világon akik szeretik a kidobóst.