A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

I. Fejezet - Rendben vagyunk? ( IV. Évad, nyitó rész )

Mivel nem akartam Petiék szüleit felzavarni, hogy vigyázzanak Millára így a gyerekkel együtt mentem be a kórházba. Niki késett egy kicsit mert dugóba került az ő taxija de megbeszéltük, hogy aki ide ér hamarabb az már be is megy.

-Jó estét. - Néztem a recepciósra, kifújtam magam és kényelmesebben fogtam Millát. - A férjemnek busz balesete volt és elvileg ide szállították, Marics Péter.

-Jó estét. - Nézett rám, szerintem már felismert annyit voltam itt meg hát amúgy is felismernek az emberek. - Nézem. - Pötyögött a gépen.

-Helló! - Jött oda Niki is lihegve, megpuszilta Millát majd átkarolt engem óvatosan. - Na?

-Nincsen ilyen név a gépben. - Nézett rám a nő.

-Kovács Eddy? - Néztem rá felvont szemöldökkel. - Vagy Valkusz Milán..?

-Nem. - Rázta a fejét. - Egyik sem. - Nézett ránk újra. - Biztos, hogy ide hozták be őket?

-Hát, azt mondták a baleseti kórházba. - Mondta Niki.

-Várjál. - Vettem elő a telefonomat, Peti hívott. - Peti hív. - Néztem Nikire.

-Akkor vedd fel. - Nézett rám, felvettem. - Haló? - Szóltam bele halkan.

-Hol vagytok? - Kérdezte Peti, szemeim tágra nyíltak. - Nem jól zártad be az ajtót és minden szana-szét van..

-Peti? - Néztem Nikire nagy szemekkel. - Ezt..Ezt most nem értem..

-Mit nem értesz? - Sóhajtott. - Egy kicsit maradtunk piálni a srácokkal, aztán jöttem haza erre nem vagy itthon és fel van forgatva a lakás..

-Engem valaki felhívott, a te telefonodról, hogy balesetetek volt.. - Mondtam halkan és eljöttem a recepcióról. - Itt vagyunk Nikivel a kórházban mert őt meg Eddy telefonjáról hívták fel.. - Nevettem halkan, intettem Petrának amikor megláttam őt. - És most jött meg Petra is szóval gondolom őt is hívta valaki..

-Mi van? - Kérdezte hitetlenkedve.

-Hát, én is ezt kérdezem. - Nevettem, közben Nikit és Petrát is hívták a srácok és ők is magyarázkodtak. - Ti szívattok minket vagy mi?!

-Nem, de ki hívott? - Kérdezte Peti.

-Valami Gergő.. - Sóhajtottam. - Szabó Gergő azt hiszem..

-Ja, az a barom az egyik haverunk.. - Nevetett Peti. - Csak szórakozott. - Felvontam a szemöldökömet.

-Szerinted ez jó poén volt, Peti? - Akadtam ki kicsit. - Itt vagyok egy kórház közepén a gyerekkel a vállamon mert azt mondták, hogy baleseted volt.. - Fogtam a fejem. - Kurva gyorsan gyere értünk ide mert már meg is kellett volna etetnem Millát. - Nyomtam ki, Nikiék is rám néztek.

-Én kinyírom Eddyt, ha haza érek. - Nevetett Niki. - Az tuti megnyúzom most.

-Milo sem marad ki. - Mondta Petra sóhajtva. - Ezek hülyék.

-Megverem apádat. - Mondtam Millának ahogy vigyorogva nézett rám majd grimaszolt kicsit.

-Haza viszlek. - Mondta Petra Nikinek. - Téged is vigyünk? - Nézett rám.

-Nem kell, értem jön az idióta férjem. - Mosolyogtam rájuk. - Vigyázzatok magatokra!

-Oké, puszi! - Intettek, én is intettem nekik majd Millát öleltem. Nem is kellett sokat várnunk Petire, kimentem a kórház elé amikor írt, hogy itt van.

-Szia, apa kincse! - Mosolyogva vette el tőlem Millát, tarkón vágtam őt felvont szemöldökkel. - Au. - Nevetve nézett rám, megpuszilta az arcomat amitől pillangók ezrei lepték el a gyomromat.

-Hülye vagy? - Néztem rá. - Nagyon nem vicces ez az egész, kinyírom ezt a Gergő haverotokat..

-Jó, hát vannak idióta poénjai. - Nevetve rakta a gyerekülésbe közben Millát. - Ne aggódj, apának nincs baja. - Mosolyogva csukva be a kocsi ajtót, engem nézett.

-Zavarba hozol, ne bámulj. - Nevetve néztem oldalra.

-A feleségem vagy. - Nevetve állt hozzám közelebb. - Örülök, hogy zavarba tudlak hozni szerelmem. - Mosolygott rám, elmosolyodtam halványan. Közelebb hajolt hozzám.

-Menjünk haza. - Mondtam halkan és kikerültem őt, beszálltam a kocsiba és becsatoltam a biztonsági övemet.

***

-Elaludt. - Mentem ki a nappaliba, Peti a kanapén ült. Rám mosolygott.

-Elküldtük a picsába mind Gergőt. - Nézett rám. - Tényleg túlzásba esett a csávó, én is kiakadnék, ha ilyet hallanék rólad..

-Ez egy borzalmasan rossz poén volt. - Sóhajtva ültem mellé a kanapéra törökülésben.

-Tudom és sajnálom. - Mondta halkan, közelebb ült hozzám. Sóhajtva néztem rá.

-Volt ma itt Kevin. - Mondtam halkan, kissé megfeszült állkapcsa. - Elküldtem, azt hiszem most már véglegesen felfogta, hogy nem akarok tőle semmit. - Néztem a szemébe.

-Én a nővéredet küldtem el a gyászba. - Nevetett halkan. - Fel is pofozott..

-Én is felpofoztam Kevint. - Nevettem.

-Most már senki nem állhat közénk. - Nézett a szemembe.

-Senki.

Mondtam halkan, ajkaimra nézett és én is az övéire. Eltűrte a hajamat és oda hajolt hozzám, megcsókolt amit hagytam. Annyira hiányzott már. Átöleltem a nyakát és hagytam, hogy az ölébe húzzon. A derekamat ölelte az egyik kezével, a másikkal az arcomat fogta és úgy csókolóztunk. Milla felsírt.

-Ahj, lányom.. - Nevetett halkan Peti és homlokát az enyémnek döntötte.

-Ez ilyen. - Nevettem halkan én is. - Megnézem. - Mosolyogtam rá.

-Megyek veled. - Mosolyogva állt fel ő is amikor kimásztam az öléből, a kis szobába mentünk.

-Mi a baj, kincsem? - Hajoltam a kis ágy fölé, Milla már mosolygott.

-Cseles. - Nevetve hajolt fölé Peti is. - Miért nem hagyod, hogy anya és apa szerelmeskedjen? - Simogatta az arcát, Peti keze hatalmas volt Milla fejéhez képest.

-Kis hercegnő, aludj vissza! - Mosolyogva simogattam a pocakját.

-Ez ilyen zenélő izé? - Nézte a feje fölött lévő zenélő forgóra.

-Igen, zenélő izé. - Nevetve kapcsoltam be.

-Erre még én is elaludnék. - Nevetett, Milla nagyokat pislogott és ásított egyet. - Micsoda life hack. - Mosolygott.

-Igen és most menjünk ki. - Kapcsoltam le a villanyt így csak a forgó világított és zenélt halkan. - Hátha elalszik. - Mentem ki, Peti is kijött így behajtottam de résnyire nyitva az ajtót.

-Figyelj, bébi. - Nézett rám, megfogta mindkét kezemet.

-Igen? - Néztem rá kíváncsian.

-Akkor most rendben vagyunk? - Kérdezte halkan.

-Részemről.. - Mondtam halkan. - Részemről igen. - Mosolyodtam el halványan.

-Oké. - Mosolygott ő is, megcsókolt. - Szeretlek! - Döntötte homlokát az enyémnek.

-Én is téged! - Mosolyogtam és a mellkasát simogattam.