A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XVIII. Fejezet - Hála puszi

-Akkor most komolyan csak barátok leszünk? - Kérdezte halkan Peti amikor megállt a házunk előtt.

-Igen. - Mondtam halkan. - Nem tudok benned bízni. - Néztem rá és kicsatoltam a biztonsági övemet.

-Egy csókot sem adsz? - Nézett rám ő is, nagyot sóhajtott.

-A barátok csókolóznak? - Nevettem el magamat.

-Megesik. - Mosolyodott el féloldalasan.

-Köszi, hogy haza hoztál. - Sóhajtottam. - Jó éjszakát. - Mondtam és kiszálltam.

-Jó éjszakát. - Mondta Peti sóhajtva, becsuktam magam mögött az ajtót és bementem a házba. Sóhajtva levettem a kabátomat és a cipőmet is, anya egyből az előtérbe jött.

-Hanna, szívem jól vagy? - Nézett rám sóhajtva és aggódóan.

-Jól vagyok, anya. - Néztem rá.

-De hát mi történt? - Kérdezte halkan. - Aggódom érted!

-Elájultam, ennyi. - Sóhajtottam. - Felmegyek tanulni..

-Azért nem enni, hogy Peti megsajnáljon elég ciki. - Nevetve jött ki a nappaliból Andi.

-Andi, hagyd a húgodat. - Nézett rá anya.

-De ez egy tök szánalmas húzás volt tőle.. - Nézett rá Andi majd megint rám, én csak sóhajtva a konyhába mentem. Inkább ignorálom őt.

-Egyél valamit, ne hallgass a nővéredre.. - Jött anya is a konyhába.

-Most boldog vagy, hogy megint elhagyott engem? - Jött Andi is a konyhába. Továbbra sem válaszoltam neki.

-Mi van enni? - Nyitottam ki a hűtőt, felvontam a szemöldökömet ahogy Andi megfogta a karomat és a hűtőnek tolt erősen.

-Andrea! - Kiabált rá anya de ő nem engedett el, az arcába nevettem.

-Szállj le róla vagy nagyon megbánod. - Nézett a szemembe.

-Juj. - Mosolyodtam el féloldalasan.

-Engedd el a húgodat. - Nézett rá anya, ott állt mellettünk és a keze Andi kezén volt. - És menj haza a saját lakásodba, ha nem tudsz viselkedni. - Mondta anya mikor elengedett végre.

-Hánynom kell a pofádtól.. - Nézett rám Andi.

-Nekem is a tiedtől, na pá! - Mosolyogtam rá ahogy kiment becsapva az ajtót, nagyot sóhajtva néztem anyára. - Bocsi, anya..

-Semmi baj de majd remélem egyszer megbékéltek. - Sóhajtott.

-Nem tudom, ő lázong.. - Nevettem halkan és ismét kinyitottam a hűtő ajtót.

-Na és most mi van veled és Petivel? - Kíváncsiskodott. - Ő hozott haza, ha jól láttam!

-Csak barátok vagyunk. - Néztem anyára majd kivettem egy banánt a hűtőből.

-Azért remélem ennél többet akarsz enni. - Vonta fel a szemöldökét.

-Jó akkor eszek ebből is. - Vettem ki még mellé a muffinokat is.

***

-Hogy vagy, Hannus? - Jött felém a folyosón Laura.

-Jobban, köszi. - Mosolyogtam rá halványan, már csak egy óránk van ma. Angol.

-Szuper, na és Petivel hogy vagytok? - Mosolyodott el halványan.

-Miért kérdezi mindenki ezt? - Nevettem halkan. - Barátok vagyunk..

-Csak? - Sóhajtott és bement a terembe, mentem utána és leültünk hátra.

-Igen, nem tudok benne még bízni. - Sóhajtva pakoltam elő a cuccaimat.

-Megértem.

Sóhajtott majd becsöngettek, igyekeztem figyelni órán de nem igazán ment. Igazából kikapcsolt az agyam. Nem tudom, hogy fogok így leérettségizni de muszáj összekapnom magamat. Amikor vége lett a tanításnak haza felé mentem, halkan dúdolásztam és ásítottam egy nagyot. Körbe néztem mielőtt átmentem volna a járdán és láttam a túl oldalt egy kis kutyát, nagyon furcsán járt és nyüszített is. Elővettem a telefonomat és felhívtam Petit.

-Szia, Hanna! - Vette fel szinte egyből.

-Szia, itt vagyok a sulitól nem messze és találtam egy kutyát. - Sóhajtottam és átfutottam az út másik oldalára. - Szerintem elütötték, be kell vinnünk az állatkórházba!

-De bébi.. - Mondta halkan. - Él még?

-Persze, hogy él csak sántít. - Forgattam meg szemeim. - Kérlek, gyere értünk! - Mentem a kutya felé, vagy is szaladtam inkább.

-Jó, megyek. - Tette le, a kutyus mikor meglátott hátrálni kezdett ugatva.

-Semmi baj! - Lassítottam le és letérdeltem. - Nem bántalak! - Néztem őt, megállt a hátrálásban de még bizonytalannak tűnt. -Gyere ide! - Nyújtottam felé óvatosan a kezem, minden kis nesztől megriadt szegény. - Semmi baj! - Kúsztam kicsit közelebb, megszaglászta a kezemet majd egy aprót nyalt. - Jól van, semmi baj! - Nyúltam óvatosan a hasa alá, kicsit morgott de hagyta magát. Felemeltem őt óvatosan, az arcomat szaglászta ami kicsit csikizett. Mikor láttam Petit lelassítani a kocsihoz mentem, kiszállt.

-Hátra ülj mert fogod a kezedben. - Nyitotta ki nekem az ajtót, bemásztam és ő átnyúlt rajtam, hogy becsatolja a biztonsági övemet.

-Siessünk. - Mondtam halkan és őt néztem.

-Jó. - Mondta ő is majd beült előre és elindult, a kutyus még mindig nyüszített. - Meg is akarod tartani? - Nézett rám Peti a visszapillantóból.

-Naná! - Mosolyodtam el halványan ahogy megnyugodott a karjaimban a kutya.

-Anyukádék nem fognak örülni. - Kanyarodott le a kórház parkolójában.

-Leszarom. - Sóhajtva csatoltam ki magamat, Peti is kiszállt.

-Átvegyem tőled? - Nyúlt felé de a kutya ugatni kezdett és emiatt még jobban nyüszített ahogy nem jól mozdult.

-Bennem bízik. - Siettem a bejárathoz, bementem és egyből a recepcióhoz szaladtam. - Jó napot, ezt a kutyát az út szélén találtam és szerintem elütötték..

-Szervusz! - Mondta majd egyből telefont emelt a füléhez. - Elütött kis kutya, sürgős! - Mondta majd pillanatokkal később egy nő jött felém.

-Átveszem mindjárt. - Mondta majd a kutyus fenekébe szúrt egy nagy tűt mire felvonyított, könnyeim gyűltek ahogy a karmaival kapaszkodott a kabátomba.

-Minden rendben lesz! - Mondtam és lefeszítettem magamról a kis mancsait, az orvos el is vitte gyorsan.

-Rendben lesz. - Mondta Peti mögöttem, megtöröltem a szemeim és leültem. - Megvárom veled!

-Biztos? - Néztem fel rá sóhajtva. - Nem muszáj..

-De, megvárom! - Mosolygott rám halványan, leült mellém. - Szerintem amíg várakozunk készítsd fel anyudékat a kutya érkezésére. - Nevetett halkan.

-Majd felkészülnek, ha oda viszem. - Nevettem. - Úgy is megesik rajta a szívük!

-És a te szíved rajtam nem esik meg? - Nevetett halkan.

-Köszi, hogy eljöttél értünk és elhoztál. - Mosolyogtam rá halványan.

-Még csak hála puszi sincs? - Nevetett, megforgattam szemeim nevetve és megpusziltam az arcát.

-Tessék, hála puszi. - Mosolyogtam.

-A számra gondoltam de beérem ennyivel is. - Nevetett.

-Érd is be. - Dőltem hátra a széken és az órát néztem, nem tudom meddig leszünk itt de megint egy percet sem fogok tanulni.