A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XVIII. Fejezet - Lesújtó hír

Ma Peti szüleivel van Milla, Peti is ott van elvileg de nem vagyok benne biztos, hogy tartalmas időt tölt a lányával. Tudom, hogy Milla még baba és nem is nagyon lehet vele tartalmas időt tölteni. De ettől függetlenül szeretném, ha Peti foglalkozna vele. Rengeteget gondolkoztam és nem tudom mit tegyek, Peti akkor is megcsalt, ha vele voltam és akkor is, ha nem. Viszont szeretem őt. Sok szép emlékünk van, legalább is több mint rossz. Idiótának érzem magam amiért nem tudok rá huzamosabb ideig haragudni, más lány már biztos elhajtotta volna a francba de én nem tudom. Főleg, hogy van egy gyerekünk.

-Hozhatok még valamit? - Jött oda hozzám az egyik pultos.

-Nem, köszönöm. - Álltam fel. - Fizetnék. - Mentem vele a pulthoz, beültem egy kávézóba. Szeretek kimozdulni, ha Milla a nagyszülőknél van.

-Oké, akkor összesen.. - Nézte meg a számlát. - 3450 forint lesz.

-Rendben. - Nyújtottam felé egy ötezrest.

-És a visszajáró. - Adta a kezembe. - Köszönjük a fogyasztást! - Mosolygott.

-Én köszi, sziasztok.

Mosolyogtam rájuk és miután eltettem a visszajárót kimentem a kávézóból, az eső szemerkélt így felhúztam a kapucnimat. A körúton sétáltam és minden kirakatot részletesen megnéztem, elidőztem előtte percekig. Időközben nagyon szakadni kezdett az eső szóval haza felé vettem az irányt. Nagy szemekkel néztem a fickóra aki beállt elém, símaszk volt a fején.

-Add ide ami van nálad.. - Mondta mély, fenyegető hangon.

-Nem. - Vontam fel a szemöldökömet. - Sikítani fogok!

-Adjad ide. - Markolta meg a táskámat de ellenálltam.

-Nem! - Kiabáltam rá, hirtelen a zsebébe nyúlt. A táskámat fogtam de pár másodperc múlva éles szúrást éreztem az alhasamnál, elengedtem a táskámat. A rabló elrohant én pedig a hasamhoz kaptam, amikor megnéztem a kezemet véres volt.

-Hé, minden rendben? - Jött oda hozzám egy lány, amikor látta a kezemet elővette a telefonját. - Hívok segítséget! - Tartott meg nehezen ahogy elernyedt a testem. Ezt nem hiszem el.

* Peti szemszöge *

-Anya, nem tudom elérni Hannát. - Mentem a nappaliba. - Ki van kapcsolva.

-Itt kéne már lennie. - Nézett rám anya majd vissza Millára.

-Tudom. - Sóhajtottam majd megpróbáltam őt hívni instagramon de nem volt válasz. - Faszom.. - Ültem le a kanapéra, beléptem a lokátoros alkalmazásba mert össze van kapcsolva a telefonunk. Összeráncoltam szemöldökömet ahogy először egy kávézóban volt Hanna a GPS szerint utána pedig elindult le a Király utcán és azóta ott van, órák óta. - Anya, elmegyek mert be mértem a telóját és rossz érzésem van, órák óta a Király utcán van. - Néztem rá. - Legalább is a telefonja.

-Jól van, de vigyázz magadra! - Nézett rám.

-Jó, persze. - Mentem ki az ajtón miután megfogtam a kocsi kulcsot. Kibaszott rossz érzésem van.

***

A telefonomat néztem és mentem a jel felé, a gyomrom összerándult amikor egy kuka előtt álltam meg. Ebből tuti hír lesz, kukázik a Marics. Feltúrtam undorodva és mikor megtaláltam a telefonját sóhajtva néztem körbe, visszamentem a kocsihoz és próbáltam bekapcsolni miután letöröltem egy kicsit. Pin kódot kért azt meg nem tudom szóval ez halott ügy. Körbe néztem kint és láttam pár utca kamerát, gyorsan megnéztem a telefonomon hol van a legközelebbi rendőrség és elmentem oda.

-Jó napot. - Mentem be.

-Jó napot, miben segíthetek? - Állt is fel a pultnál az egyik rendőr.

-Azt hiszem történt valami a feleségemmel. - Mentem a pulthoz. - Órák óta nem tudom elérni és egy kukában találtam meg a telefonját. - Néztem rájuk, a másik a géphez gurult.

-Hogy hívják a feleségét? - Nézett rám a monitor mögül.

-Maricsné Tóth Hanna. - Néztem rá.

-Tudom, hogy nem a legjobb alkalom de amíg a kollegám utána néz adna egy autógrammot? - Nézett rám a másik. - A lányom nagy rajongója.

-Ja, persze. - Néztem rá, aláírtam amit csak kért.

-Öhm.. - Nézte a másik a monitort majd oda hívta a másik pasit. Mindketten furán néztek.

-Valami gond van? - Néztem rájuk, nagyot nyeltem.

-A felesége rablás áldozata lett, három órával ezelőtt jelentették be az esetet. - Nézett rám.

-Na jó, de hol van akkor? - Nevettem halkan.

-Meg is támadták. - Mondta halkan a másik. - Kórházban van szúrt sebbel de mi ennél többet nem tudunk megmondani, a balesetiben van a sürgősségin.

-Köszönöm, viszlát.

Mondtam nagyon halkan és kirohantam, beültem a kocsiba és elindultam a balesetire padlógázzal. Leparkoltam és bementem a kórházba, egyből a recepcióhoz mentem.

-Jó napot. - Nézett rám a nő.

-Jó napot, elvileg behoztak egy lányt szúrt sebbel. - Néztem rá, próbáltam higgadt maradni.

-Igen, a feleségedet. - Nézett rám, egyből pötyögni kezdett a gépen. Ilyenkor jól jön a hírnév. - Fent van még a műtőben, a harmadik emeleten a nővérpultnál többet tudnak mondani. - Nézett rám.

-Köszönöm. - Mentem a lépcső felé, kettesével léptem felfelé. Ahogy felértem a nővér pultnál már össze is súgtak.

-Jó napot.. - Mondtam halkan. - A feleségemet most műtik..

-Jó napot! - Mondták. - Igen, még várni kell mert még csak azt tudjuk, hogy elég mély a seb. - Nézte a papírt.

-Jó, addig leülök. - Ültem le mert éreztem, hogy mindjárt összeesek. Közben megírtam anyának, hogy mi van.

***

Majdnem három órát vártam, ott ültem és csak bámultam magam elé. Fel álltam hirtelen amikor kinyílt a műtő ajtaja, az orvosra néztem aki egy másikkal beszélt.

-Jó estét. - Nézett rám. Közben este lett.

-Jó estét. - Néztem rá, vártam, hogy mondja mi van.

-Már nincsen életveszélyben de a méhét el kellett távolítanunk mert a szúrástól nagyon roncsolódott. - Mondta halkan. - Szóval gyermeke már nem lehet természetes úton.

-Rendben. - Mondtam halkan, könnyeim gyűltek és nagyot nyeltem. Most hálát adok az égnek, hogy van Milla.

-Még altatásban van. - Nézett rám. - Késő van, szerintem menjen haza pihenni aztán reggelre úgy is felébred a felesége.

-Oké, köszönöm. - Ültem le, elővettem a telefonomat és felhívtam Milot.

-Hali. - Vette fel. - Na mizu, tes?

-Kórházban vagyok. - Mondtam szipogva. - Nem tudok így haza vezetni, eltudnál jönni értem?

-Megsérültél? - Kérdezte egyből.

-Nem én, Hanna. - Fogtam az orrnyergemet csukott szemmel.

-Mi történt? - Kérdezte halkabban. - Jól van?

-Megtámadták és ki kellett venni a méhét de amúgy jól van szerencsére. - Sóhajtottam.

-Baszki. - Mondta halkan. - Indulok!

-Rendben, kösz. - Sóhajtva nyomtam ki a hívást. Az arcomat a tenyerembe temettem fáradtan.