A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XVI. Fejezet - Semmi nem fájt még így

* Peti szemszöge *

Nem vagyok benne biztos, hogy ez így jó döntés volt-e. Miután Milo elvitte Hanna összes cuccát üresnek éreztem a szobámat, Andi pedig visszacuccolt egyből mint aki erre várt. Mármint nyilván erre várt. Nagyon összetörtem a húga szívét és őt cseppet sem érdekli, Milo se jött haza. Azt mondta amíg Andi itt van addig inkább Brunoéknál csövezik amit meg értek de azért csak Andival voltam együtt, Hannával alig pár hétig kavartunk.

-Éhen halok, te nem vagy éhes? - Ölelte át Andi a nyakamat, a derekát átkaroltam és őt néztem de nem váltott ki belőlem semmit.

-Nem vagyok éhes. - Sóhajtottam.

-Akkor én rendelek. - Vont vállat, megcsókolt és a kanapéra dőlt a telefonját fogva.

-Oké. - Mondtam majd én is elővettem a telefonomat, ismét megpróbáltam felhívni Hannát de kisípolt.

-Kit hívsz? - Nézett rám Andi.

-Csak Milot de kinyomta, biztos alapot csinálnak. - Vontam vállat és leültem a kanapéra, a tévét kezdtem kapcsolgatni céltalanul.

* Hanna szemszöge *

-Hanna, nem jöttetek a bulimra! - Jött felém a folyosón Niki.

-Ja, szakítottunk.. - Néztem rá sóhajtva. - De boldog születésnapot így utólag..

-Oh.. - Mondta. - Azért szívesen láttunk volna de mindegy akkor! - Mosolygott majd elment mellettem. Ez fura.

-Szerintem csak Milora pályázik. - Nevetett Laura.

-Szerintem is. - Nevettem. - Hát, szerezze meg magának, ha ennyire akarja.. - Mondtam halkan majd elővettem a telefonomat a zsebemből, Andi hívott. Kinyomtam és blokkoltam.

-Ki volt az? - Nézett rám kíváncsian.

-A nővérem, egy percig se higgye, hogy ezt most könnyen megbocsájtom neki.. - Nevettem halkan. Még mindig magam alatt vagyok pedig már egy hét eltelt.

-Peti nem keres? - Jött mellettem miközben a magyar órára tartottunk.

-Szokott írni de együtt vannak újra ráadásul valami tévés szereplésük is lesz szóval majd azt is nézhetem.. - Sóhajtottam.

-Majd túl leszel. - Sóhajtva ment a terembe.

-Ja, majd..

Sóhajtva mentem be én is, alig vártam a nap végét. Ma 9 órám volt összesen a felkészítőkkel együtt, fáradtan mentem ki a suliból. Megtorpantam ahogy megláttam Peti kocsiját a parkoló autók között, nem akarom őt látni. Légzésem szaporább lett és könnyeim gyűltek ahogy kiszállt a kocsiból, a lábam a földbe gyökerezett de nem állhattam ott tétlenül. Mély levegőt vettem és lassan kifújtam majd elindultam a teljesen ellenkező irányba sietősen, nagyon remélem, hogy nem jön utánam.

-Hanna! - Hallottam a hangját vészesen közel, nem bírtam lenyelni a gombócot a torkomban és könnyeim is sebesen folytak le az arcomon. Csak ne állj meg, szedd a lábad Hanna. - Hanna, állj meg egy kicsit.. - Utolért.

-Mi van, mit akarsz? - Kérdeztem halkan, hirtelen álltam meg és a kabátom ujjával itattam fel könnyeim az arcomról. - Szállj már le róla, állandóan hívogatsz meg írsz.. - Néztem rá.