A nővérem pasija || Marics Peti FF. ||

XIX. Fejezet - Komoly döntés

Reggel hívtak a kórházból, hogy Hanna felébredt. Borzalmas éjszakám volt, aggódtam is és Milla is végig sírt. Anya segített mivel náluk aludtunk, egyedül nem tudom őt ellátni.

-Jó reggelt, a feleségemhez jöttem. - Néztem a recepciósra. - Maricsné Tóth Hanna.

-Jó reggelt! - Pötyögött a gépen. - Fent van a vizsgálóban, nem sokára lejön és akkor haza mehetnek.

-Mi? - Néztem rá. - De hát szúrt sebe volt és műtötték is. - Vontam fel a szemöldökömet. - Ennyire jól van már?

-Saját felelősségre távozik a felesége. - Nyújtotta felém a papírt amit Hanna aláírt, hogy távozni akar.

-Fasza. - Sóhajtva ültem le egy székre a papírral a kezemben és vártam, mikor megláttam Hannát fel álltam. - Szia. - Mentem oda hozzá sóhajtva. - Maradnod kéne még..

-Szia. - Nézett rám. - Nem akarok. - Ment a recepcióhoz.

-Már oda adtuk a férjének a papírt. - Mondta a csaj.

-Add ide a papíromat, légyszi. - Sóhajtott.

-Elég komoly műtéted volt, nem mehetsz ezzel haza. - Vontam fel a szemöldökömet.

-Négy másik nővel voltam egy szobába akiktől egész éjjel nem tudtam pihenni, haza akarok menni. - Mondta halkan, a hasára tette a kezét sóhajtva.

-Akkor átviszlek egy magán kórházba. - Sóhajtottam.

-Itt is van magán szoba. - Mondta a csaj.

-Jó lesz az is. - Néztem rá.

-Van egy lányom.. - Mondta Hanna és leült sóhajtva, közelebb léptem hozzá.

-Aki az én lányom is, vele voltam egész éjjel. - Sóhajtottam. - Maradnod kell, hogy megtudj gyógyulni rendesen. - Guggoltam le elé, sóhajtva nézett rám. - Nem kell aggódnod Kamilla miatt. - Néztem a szemébe.

-Jó. - Mondta halkan.

-Helyes. - Mosolyogtam. - Elintézem neked a külön szobát. - Egyenesedtem fel és a recepciós pulthoz mentem, hogy elintézzem a szobát.

***

Még két napot kell bent lennie Hannának, már most kurva fáradt vagyok pedig csak fél napot voltam a lányommal. Biztosan érzi, hogy az anyja nincs jól mert nagyon nyűgös egész nap. Nagyot ásítottam és lehunytam szemeim kicsit több időre, felriadtam ahogy valaki megfogta a vállamat.

-Pihenj le, vigyázok én a kis drágámra! - Mosolygott rám anya.

-Köszi, anya! - Néztem rá. - Csak pár órára dőlök le aztán figyelek rá! - Dőltem el a kanapén.

-Aludj csak! - Takart be, lehunytam szemeim ismét.

***

Amikor felébredtem később anyát leváltottam, hogy ő is tudjon pihenni. Én nem is tudom Hanna, hogy bírja ezt egyedül. Szemét vagyok, hogy nem vagyok vele. Most eljöttem sétálni, a baba kocsit toltam és nézelődtem. Néha visszaemlékezek a régi életemre. Mikor megláttam szemben jönni az utcán Andit megálltam, de ő mosolyogva jött felém.

-Sziasztok! - Mosolygott amikor oda ért, a baba kocsi fölé hajolt és megnézte Millát. - Milyen nagyot nőtt már a kis unokahúgom!

-Helló. - Néztem rá. - Mit keresel itt? - Sóhajtottam.

-Gondoltam meglátogatlak titeket, hallottam mi történt a húgommal és tökre sajnálom. - Nézett rám.

-Gondolom. - Mosolyogtam. - Azon se lepődnék meg, ha ez is a te műved lett volna. - Toltam el a kezét. - Ne nyúlj a gyerekemhez!

-Ő az én unokahúgom is. - Nézett rám felvont szemöldökkel.

-Leszarom, hagyjál békén. - Néztem rá és megfordultam a baba kocsival. - Fasznak jössz mindig utánam..

-Mert szeretnék a közeledben lenni és szeretnék részt is venni az uncsitesóm életében. - Nevetve jött utánam.

-Téged csak én érdekellek. - Néztem rá. - De engem már kurvára nem érdekelsz, értsd már meg..

-Ugyan már. - Nevetve állt hozzám közelebb. - Tudod jól, hogy még mindig van egy kis szikra közöttünk és bármikor be tudom lobbantani a lángot. - Nézett ajkaimra.

-Eddig lehet így volt. - Nevettem halkan. - De most már nincsen. - Toltam tovább a baba kocsit. - Egyáltalán nem hozol lázba.

-Azért tehetnénk egy próbát. - Jött utánam.

-Nem! - Kiabáltam rá. - Értsd már meg, hogy nem! - Nevettem. - Hagyj békén a faszba, engem is és a feleségemet is. - Néztem a szemébe. - Mert Hanna a feleségem, őt szeretem és van egy lányunk. - Nevettem. - Fogjad már fel, hogy nekem már más életem van és te is kezdj valamit a sajátoddal és ne koslass utánam mert kurvára elegem van ebből!

Csak pofon vágott könnyes szemekkel, felvontam a szemöldökömet és néztem ahogy elsiet. De legalább leráztam. Nincs több Andi, innentől kezdve csak Hanna lesz és Milla. Sétáltam még egy kicsit a lányommal majd mikor haza mentem megkértem anyát, hogy vigyázzon Millára mert el kéne intéznem valamit. Miloval találkozok.

-Csá, tesó! - Mosolygott, megöleltük egymást amikor ajtót nyitott.

-Csáó! - Mosolyogtam rá és bementem.

-Na mi volt olyan sürgős? - Nézett rám.

-Nagyon sokat gondolkoztam és.. - Sóhajtottam nagyot.

-Oh. - Mondta halkan. - Már készültem erre.. - Nevetett halkan és leült a kanapéra.

-Figyelj ez nem végleges, csak Hanna mellett kell lennem és Milla mellett. - Ültem mellé. - Nem is akarom, hogy a Valmar felbomoljon de muszáj lesz egy időre megint eltűnnöm. - Néztem rá.

-Abszolút megértem. - Nézett rám ő is. - Igazából már én is felakartam ezt ajánlani neked mert tudom, hogy nehéz meg sok a szarság szóval megértem tényleg!

-A legjobb barát vagy a világon! - Mosolyogtam rá. - Hálás vagyok, tényleg! - Öleltem át őt szorosan.

-Akkor ezt majd egy videóban kéne elmondani. - Ölelt vissza szorosan. - Meg hát, akkor le kell mondani a közös koncerteket is..

-Nem, amik már le vannak beszélve azokat nem! - Néztem rá. - Csak több közöset ne vállaljunk. 

-Jól van, tesó! - Mosolygott rám. - Hát, lesz kiakadás rendesen. - Nevetett halkan.

-Csak megértik, hogy családom van.. - Sóhajtottam.

-Nem vagyok benne biztos. - Sóhajtott. - Ja, meg a srácokkal is beszélni kell majd. - Nézett rám.

-Eddyt meg Nikit majd este áthívom, úgy is szeretnek Millával lenni. - Mosolyogtam. - Ezt a bejelentés dolgot meg azért ne most azonnal csináljuk meg. - Néztem rá. - Sőt, inkább úgy kéne, hogy majd amikor lemennek a koncertek, az utolsón elmondjuk.

-Jó, ez jó ötlet. - Bólogatott. - Ez lesz a legjobb mindenkinek, ha még nem mondjuk el!