Happened

7. fejezet ~ Champagne

Catherine Clark

15. Szeptember; Madrid, Spanyolország

A dugóban állva verem a fejem a kormányba megállás nélkül, mikor mobilom hirtelen megcsörren. Számomra egy ismeretlen telefonszám villog a kijelzőn. Elhúzom jobbra a zöld kis ikont ezzel felvéve a telefont.

- Tudod, már nekem fáj, amit csinálsz- röhög a vonal túloldaláról egy ismerős hang.

Homlokomat ráncolom, hiszen nem értem mire akar ezzel célozni és azt sem tudom, hogy ki ő. Agyamat kezdem törni, mégis honnan ismerhetem ezt a személyt?

- Gareth vagyok- segít ki- itt állok előtted és premier plánban nézem végig, ahogyan szenvedsz- mondja még mindig nevetve.

- Nagyon vicces vagy- váltok cinikus hangnemre.- Ez is olyan vicces?- Emelem fel jól láthatóan középső ujjam.

A focista belenéz a visszapillantóba és még jobban kitör belőle a jókedv, majd ő is felemeli ujját, egyből tudom, hogy nekem szól így már én is elnevetem magam. Röhögve nyomom rá a telefont és ráfekszem a dudára ezzel idegesítve az előttem haladót.

Fél órával később együtt lépjük át a Sunset küszöbét. Szemeimmel azonnal keresem a portáslányt, de sehol se találom. Helyette, egy szőke, hosszú hajú lány ül a pult mögött. Szintén ugyanolyan egyenruha van rajta, mint Evaé. Mikor észrevesz, bennünket azonnal nagy szemekkel nézi a mellettem sétáló férfit, akinek mikor ez feltűnik, megrázza fejét vigyorogva. A lift felé veszi az irányt és kérdőn tekint rám, hogy én miért nem teszem ugyanezt.

- Van még egy kis dolgom itt lent- biccentek a recepciós asztal felé.

Egy aprót bólint és leül az egyik fotelbe, ezzel egyértelművé téve, hogy megvár. Megfordulok és a szőke lány felé irányítom tekintetem. Összenézünk és miután két perce egymást méregetjük már, elindulok felé. Vonásai egyből gyengülnek és kíváncsian várja, míg odaérek hozzá.

- Szia, hol van Eva?- Teszem fel azonnal az engem érdeklő kérdést.

- Felmondott- vágja rá egyszerűen- én vagyok helyette.

Végig nézek rajta ismételten. Fehér inge felül kigombolva, így szabad belátás nyílik kebleire. Hatalmas, barna szemeit erős smink torzítja el., valamint- szörnyen meglepő módon- anyanyelvi szinten beszéli az angolt.

- Catherine Clark- nyújtom neki a kezem.

- Tudom, Laura White- áll fel és mutatkozik be ő is.

- Apám embere vagy?- Röhögöm el magam lesajnálóan.

- Mert ki az apád?- Dönti oldalra a fejét.

Szemeim megforgatom. Azt hittem, hogy Evaval könnyű dolgom lesz, de úgy tűnik ez a szőke ribanc mindent elrontott.

- Akkor nyugodtan megmondhatod neki, hogy minden rendben velem és eddig jó kislány voltam, sőt barátkozok is, de ne a kurváit küldje utánam kémkedni- kacsintok rá a lányra- viszlát Laura!- Hagyom faképnél.

Gareth elképedve néz rám. Összehúzott szemöldökkel bámulok vissza rá.

- Mi van?- Ripakodok rá.

- Veled mi van inkább?- Szól vissza ő is kicsi megemelve hangját.

- Felmondott a lánygyerek akivel mentem volna bulizni, ez a prostituált meg nem segít nekem- lépek be puffogva a liftbe.

- Pénteken lesz az évszázad legnagyobb bulija, nem lépet be oda akárki- hallgatom érdeklődéssel a mondandóját- de mi igen- vigyorodik el- gyere el velünk!