25. fejezet ~ A nagy döntés

223 14 0
                                    

Catherine Clark

28. Szeptember; Madrid, Spanyolország

Szótlanul toporgom a portugál előtt, nem szabadna neki engednem, de mégis érdekel, hogy miről szeretne beszélni és minek köszönhető, hogy végre méltóztat velem szóba elegyedni. Számat belülről rágom, hogy nehogy kicsússzon rajta egy buta szó is. Tekintetem elszakítom a sötétbarna szempártól és felsóhajtok.

- Ha végeztél gyere az irodámba- túrok a hajamba.

Aprót bólint, majd ujjaival fülem mögé tűr egy kósza hajszálat, míg egy apró puszit lehel arcomra. Totálisan lesokkolok tevékenységétől, azt hiszem teljesen beleestem Cristianoba. Úgy érzem magamat, mint egy tizenéves kamasz, akinek az első férfi készül belépni az életébe.

Mire észbe kapok már a focistának hűlt helye sincsen körülöttem, minden bizonyára elment felöltözni.

Két emelettel feljebb lépem át a nyílászárómat, ahol bekapok egy fájdalom csillapítót fej-, és hasfájásom miatt. Értetlenül ülök le az asztal mögé, mikor kopognak az ajtón. Minden erőmet összeszedve kiálltok kifelé, most jön csak a fekete leves. Legrosszabbakra felkészülve várom Cris érkezését, azonban nem ő lép be az ajtón.

- Zavarlak?- dugja be fejét Ramos.

Minek van ez már megint itt? Kezd idegesíteni. Legszívesebben elküldeném a védőt melegebb éghajlatra, de mégsem teszem, nincs hozzá szívem.

- Ami azt illeti, várok valaki- próbálok utalni finoman arra, hogy igen, zavar.

- Engem- hallom meg Sergio mögül Cristiano rekedtes hangját.

Csak zavartan bólint egyet a spanyol majd sietősen elhagyja a szobát, miközben a másik becsukja az ajtót. Egy pillantást sem vetve rám ül le az összes focista kedvenc helyére, a kanapéra. Némán mered maga elé. Unalmamban előveszek néhány papírt a fiókjaimból és elkezdek rajzolgatni, én nem fogok elkezdi hozzá beszélni.

- Mi van köztetek?- zavarja meg alkotásomat a sportoló.

Értetlenül nézek rá, azért reméltem, hogy legalább ő maga nem hiszi azt, hogy van valami közöttünk, még csak barátnak sem mondanám.

- Semmi- mondom egyenesen szemébe határozottan.

- Elhiszem- motyogja alig hallhatóan.- Hiányzol.- ejti ki a szót csak úgy, mintha félne, hogy eltörik.

Egy apró mosoly húzódik számra, ő is nekem. Felállok székemből és mellé ülök. Kezemet kezére teszem, mire azonnal összekulcsolja ujjainkat. Szívemről hatalmas kő esik le. Közelebb bújok hozzá, mire másik kezével átkarol. Befészkelem magamat szorosan az ölelésébe, mintha ott totális védelmet kapnék.

- Menjünk haza- áll fel mellőlem és húz magával.

Apró csókot lehel ajkaimra, majd kézen ragadva húz maga után.

(...)

01. Október; Madrid, Spanyolország

- Senorita Clark, kérem fáradjon be- lép elő az ajtó mögül Dr. Rolnád.

- Ugyan, mondtam már, hogy csak Kate- mosolygok rá kedvesen miközben belépek az idősödő orvos rendelőjébe.

Egy halovány mosolyt ereszt meg felém és biccent fejével. Leülök az egyik fotelbe miközben ő velem szemben foglal helyet, a saját székében. Számítógépen kezd el pötyögni, a rendelőt az ujjaim ropogása tölti be, amiket feszültségoldás képen tördelek.

HappenedWhere stories live. Discover now