Négy fal között (THE MAZE RUNNER fanfiction)

1. fejezet - Üdv a Tisztáson

Rebecca

Folyamatos kattogás, és egy hideg fém doboz. Mindössze ennyit éreztem. Felfelé haladt velem, egyre gyorsabban. Egyszer azonban megállt, én pedig piszkosul bevertem a fejemet rácsba. A doboz teteje kinyílt, és valami vakító fény támadt. Csak bámultam felfelé. Hangokat hallottam. Egy kicsit hunyorognom kellett hogy körvonalazódjanak az emberek akik, valamivel fentebb álltak mint én, és engem néztek. Csak fiúk voltak. Megrémülni sem maradt időm, mert az egyikük leugrott mellém a dobozba. Magas volt, és nagyjából akkora mint egy kétajtós szekrény. A szemöldökét pedig nem lehetett nem elfelejteni. Még mielőtt megszólalt volna megkérdeztem, minden gondolkodás nélkül:
- Testvér! Neked mi lett a szemöldököddel?

Ő, válaszul, csak megemelt és kihajított a dobozból. A fiúk mindenféle megjegyzéseket mondtak rám. Az egyik azonban különösen nem tetszett:
- Stoppolom, srácok!
- Nem! Engem nem! - kiáltottam, majd rohanni kezdtem a közelben lévő erdő felé. Már majdnem ott voltam, amikor a szemöldök bajnok, és egy másik fiú elkaptak, és lefogtak.
- Jó, nem gondoltam komolyan amit a szemöldöködről mondtam, csak engedj el! - kiabáltam.
De ők nem szóltak semmit, csak odavonszoltak egy kis ketrec szerű építményhez és bezártak.

Egy darabig ott ücsörögtem, és próbáltam feldolgozni ami az elmúlt 15 percben történt. A gondolataimból, léptek zaja zökkentett ki. Megpillantottam két lábat, ami megállt a ,,cellám" előtt. Lehajolt és kinyitotta, az ajtót.

Egy kedves arcú sötétbőrű fiú nyújtotta felém a kezét. Én megfogtam azt, ő pedig segített felállni, és kikecmeregni a ketrecből. Ahogy kiléptem onnan, jobban szemügyre tutdtam venni a ,,megmentőmet". Magas volt, és biztos hogy idősebb mint a többiek.
Valószínüleg látta az értetlenséget az arcomon ezért magyarázni kezdett:
- A nevem Alby. Üdvözöllek a tisztáson!
- Kösz... -mondtam kissé elbizonytalanodva, mert azt vettem észre hogy egy csomó srác néz engem. - Ők miért néznek így rám?
- Tudod te vagy az első lány, aki idekerült.

Ezt az információt, egy kissé nehezemre esett feldolgozni.
- Ez egy hasznos infó... - nyögtem ki végül.
Ezt pedig egy kínos csend követte.
- Akkor ha nem bánod, körbe... Mi a fene? - emelte fel a fejét. Ekkor vettem csak észre hogy óriási kőfalakkal vagyunk körülvéve. Volt azonban egy nyílás rajta. Két fiú jött be rajta. Az egyikük egy lányt tartott a karjaiban.

Ekkor egy magas, vékony vöröses szőke fiú jött oda hozzánk.
- Alby, gyere gyorsan! Thomas és Minho találtak egy lányt odabent! - lihegte.
Mielőtt Alby távozott volna, odasúgott valamit a fiú fülébe.
-Nos, akkor úgy látszik hogy én leszek az idegen vezetőd - fordult felém - Newt vagyok! - tette hozzá mosolyogva.
- Örülök! Az én nevem... Nem emlékszem rá! Úristen! Nem emlékszem a nevemre!

Már épp kezdtem pánikba esni, de ő nyugtatni kezdett.
-Semmi baj. Ez normális. Ne aggódj! Amikor én idekerültem, ugyanígy volt. Most pedig gyere, megmutatom hogy mi hol van. - mondta mosolyogva, majd céltudatosan elindult egy fából készült, kilátó szerű tákolmány felé. Elkezdett felmászni, én pedig követtem. Amikor felértünk, a tisztás még kissebbnek tűnt mint azelőtt.
- Mióta vagytok itt? - kérdeztem.
- Minden hónapban küldenek fel valakit a dobozban. Úgyhogy vannak olyanok mint én, akik régebb óta itt vannak és azok, akik csak néhány hónapja.
- Ki volt az első? És mégis kik küldenek ide? - faggattam tovább.
- Alby volt az aki először idekerült. Azt pedig hogy kik küldtek ide, mi sem tudjuk. Most pedig inkább beszéljük meg a szabályokat. - terelte el a témát.
- Rendben.
- Három szabályunk van. Az első, mindíg tedd a dolgod. A második, tiszteld a többieket. És a harmadik, és egyben legfontosabb, soha ne próbálj meg kimenni oda. - mutatott a fal irányába.
- Mi van ott?
- Majd idővel megtudod. Most pedig gyere! Elviszlek Chuck-hoz, hogy csináljon neked egy ágyat - azzal elkezdett lemászni.

Kis idő múlva, már egy kis fa, építményhez mentünk, ahol egy alacsony, göndör hajú, kicsit dundi fiúcska tevékenykedett. Biztos voltam benne hogy ő fiatalabb mint a többiek.
- Chuck, ő itt az újonc! - mutatott rám Newt.
- Örülök! - mosolygott rám a fiú.
- Akkor rábízlak, de ha kell valami, nyugodtan keress meg! - mondta Newt, majd otthagyott minket.

Chuck nagyon kedves volt. Sokat beszélgettünk míg felrakta nekem a függőágyat. Elmesélte hogy neki hogyan telt az első napja, és azt is hogy milyen munkám lehet.
- Mert milyen munkák lehetségesek? - kérdeztem értetlenül.
- Lehetsz nyeső, építő, futár... Habár az csak nagyon ritkán. - magyarázta.
- Mi az a futár?
- A futárok azok akik minden reggel bemennek az útvesztőbe, és sötétedésig keresik a kiutat.
- Útvesztő?

Chuck a szája elé kapta a kezét és csak annyit mondott:
- Már megint elszóltam magam! Ez volt Thomasnál is.
- Mindegy... - próbáltam nyugtatni - Inkább azt mondd el, hogy mikor, és hogyan derül ki hogy mi lesz a munkám!
- Alby fogja eldönteni. - válaszolta.

Ahogy a tisztást kémleltem, felmerült bennem egy kérdés:
,,Hogyan kerültem ide?"
Chuck láthatta hogy valami bajom van.
- Mi az? - kérdezte.
- Csak eltűnődtem. De mondd csak, hogy kerültem ide? Vagy ti, mindannyian.
- Egyszerű. Az ,,alkotók" minden hónapban, egyszer felküldik a dobozt. Mindig van benne élelem és egy újjonc.
- Ez vagyok én - helyeseltem.
- Pontosan! - bólintott.
Ezután még sokat beszélgettünk. Már kezdett sötétedni, amikor Newt odajött hozzánk, és mosolyogva ránézett Chuckra.
- Ma este tábortűz! - mondta. Chuck csak bólintott.