6. fejezet - Válasz az útvesztőben

655 41 0
                                    

Yvonne

Semmi másra nem tudtam gondolni, minthogy végre megtaláljam az emlékeimet. Ki voltam? És hogy kerültem az útvesztőbe? Elhatároztam, hogy be kell jutnom oda.

Aztán egy héttel azután, hogy magtaláltak az útvesztőben, megszületett a terv...
Úgy terveztem, hamar felkelek, azonban mikor felébredtem, már vöröslött az ég alja, de szerencsémre még mindenki aludt.

Kikeltem a függőágyamból, és ellenőriztem, hogy megvan-e a tőröm; mint mindig az övemben lapult. Elindultam a falak felé. Épp akkor nyílt ki, mikor odaértem. Egy pillanatra felötlött bennem, hogy ha bemegyek, lehet, hogy többet nem jövök ki.

Ez sajnos benne van a pakliban - gondoltam, majd legyőzött a bátorságom, és beléptem.

Alig haladtam pár métert, zajt hallottam. Sok rémmesét hallottam már a siratókról, így eléggé megijedtem.

- Hova-hova? - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot.

Megfordultam, és nagy megkönnyebbülésemre Minho volt az.

- Én csak...

- Te csak szépen visszajössz velem. És jobban járunk, ha ezt a többiek nem tudják meg - azzal megragadta a csuklómat, és elindult kifelé. Próbáltam kiszabadítani a karomat, minden erőmmel ellenkeztem, de hiába, erősebbnek bizonyult.

- Eressz el! - Végre sikerült kiszabadulnom, de a nagy lendület miatt hanyatt vágódtam.
Pillanatnyi előnyömet kihasználva próbáltam meglógni. Felállni nem volt időm, így négykézláb csúszva igyekeztem az ellenkező irányba.
Azonban Minho gyorsabb volt, fegy laza mozdulattal felkapott, és kivitt az útvesztőből.

Pedig már majdnem megvolt!

- Tegyél le! - ellenkeztem, de mindhiába.

A többiek még mindig aludtak, így zavartalanul végigvitt a Tisztáson, és bedobott a ketrecbe.

- Ezt nem teheted! - kiáltottam miután rámzárta az ajtót. - Azt hiszed meg fogod úszni?! Nem! Engedj már ki, hallod? - kiáltottam utána. - Engedj ki... - kétségbeesett kiáltásaim egyre halkabbak voltak. - Kérlek... - suttogtam, és a rácsnak döntöttem a fejemet, és figyeltem a távolodó alakját.

Nem tudom meddig ülhettem ott. Percekig, vagy órákig? Egyszercsak nyílt a ketrec ajtaja, és Rebecca szó szerint berepült mellém, pontosabban egyenesen rám.

- Ó, hogy rohadnál meg! - kiáltotta Rebecca a rács túloldalán álló Gally-nek.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Áh, csak egy kis összezördülés...- legyintett.

- Ezért zárt be? - vontam fel a bal szemöldököm. - Mit mondtál neki..?

- Csak megkérdeztem, hogy milyen balesetben deformálodott el a szemöldöke - felelte olyan hangnemben, hogy már én is kezdtem azt hinni, nem volt jogos Gally részéről a bebörtönözés.

- Na és te? - váltott témát Rebecca.

- Hm?

- Hogy-hogy itt?

- Minho hozott be...

- Mert? - vonta fel a szemöldökét felháborordva.

- Ki akartam szökni az Útvesztőbe, és rajta kapott - feleltem.

- Az kellemetlen - felelte némi együttérzéssel. - És most...

- Mire készülsz? - kérdeztem ijedten.

- Most pedig kijutunk!

- Mégis hogyan..?

Válasz helyett csak ásni kezdett a ketrec-ajtó alatt.

Ez komolyan alagutat akar ásni az ajtó alatt?

Úgy tűnt igen, és komolyan is gondolta...

Megvontam a vállam, és én is ásni kezdtem. Végül is, mit veszíthetek. Legalább eltereli a gondolataimat. Meg még az is lehet, hogy beválik. Nem, nem, ez abszurd.

Már közel jártunk a kijutáshoz, mikor Newt állt meg a ketrec előtt.

- Ti meg mit csináltok? - kérdezte értetlenül.

- Mi csak... - Nem tudtam folytatni, mert Rebecca közbevágott.

- Túl szűknek éreztük a cellát, ezért gondoltuk, kibővítjük egy kicsit - kezdett hevesen bólogatni, mintha így akarná meggyőzni Newt-ot.

- Az ajtó alatt? - kérdezte a fiú.

Rebecca hevesen nekiállt bekaparni a gödörbe a földet. - Milyen szökésútvonal?

Newt elnevette magát, majd kiszabadított minket a ketrecből.

Este a függőágyamon ültem, mikor Minho odajött hozzám.

- Ne haragudj, hogy csak úgy bezártalak.

Nem feleltem, csak sértetten elfordítottam a fejem.

- Most nem fogsz hozzám szólni? - kérdezte pár perccel később.

Nem válaszoltam, ennek következménye képpen Minho sarkon fordult és elment.
Lehet, hogy megsértődött. De nem is baj. Végtére is, jogosan haragszom, nemde?



Négy fal között (THE MAZE RUNNER fanfiction)Where stories live. Discover now