Négy fal között (THE MAZE RUNNER fanfiction)

10. fejezet - Ha elszabadulnak az indulatok

Yvonne

Azt hiszem, Rebecca ,,elszámolok azzal a ribivel'' hadművelete nem igazán jött össze. Miután bemosott egyet Kirának, Newt megharagudott rá, gyakorlatilag az egész Tisztással együtt. Kivéve Gallyt. Ami amúgy fura...

A következő nap úgy telt mint minden átlagos nap. Aztán ebédszünetben Rebecca elzavart kémkedni Kira után, így este odamentem hozzá.

- Szia! - köszöntem rá egy műmosoly kíséretében.

- Hellóka! - felelte csipogós hangján, mire én úgy éreztem elhányom magam.

- Yvonne vagyok - nyújtottam felé a jobbom, amit ő bunkó módon bem fogadott el.

- Kira...- A hangjában érezhető volt, hogy felsőbbrendűnek érzi magát.

- Hát, üdv a Tisztáson! - feleltem feszengve, majd lehuppantam egy másik fatönkre.

- Mi a helyzet azzal a kis vöröskével? - kérdezte váratlanul.

- Mi lenne?

- Tudsz róla valamit?

Ez komoly?! Köpjek kétfelé? Ez kész...

- Neeem... annyit tudok róla, amit te is látsz. Nagggyon bunkó. - Sosem tudtam, hogy ekkora színész vagyok. A hihetőség érdekében még ezt is képes voltam bevetni! Látszik, hogy nem ismerem magam...
Rám hunyorgott.

- Én is nagyon utálom azt a csajt...- bólogattam hevesen.

- Akkor össze kell fognunk - jelentette ki.

- A számból vetted kis a szót! - Előszedtem egy műegyetértés-mosolyt.

- Van egy tervem.

- Igeen?

- Kémkedni fogsz nekem, de ha megpróbálsz átverni - halkította le a hangját -, azt is megbánod, hogy a világra jöttél.

- Nem fogsz csalódni bennem! - Már éreztem, hogy jó ideig a lelkes, talpnyaló pincsikutyát fogom alakítani. Sajnos. Ez így nagyon nem lesz jó...

A beszélgetés után rohantam Rebeccához.

- Úristen! - kapta a szája elé a kezét mikor ledaráltam neki a sztorit. - Zseni vagy...

- Igeen..?

- Mondom a tervet.

- Mi?

- Mondom, MONDOM A TERVET!

- Jah oké...

- Szóval. Te szépen mondasz pár hamis információt rólam, de közben megtudsz róla egyet s mást, és elmondod nekem.

- Mit mondjak neki rólad? - értetlenkedtem.

- Ajh. Hamis információkat, na. Például, hogy forralok ellene valamit, vaaagy kibeszélem őt...

- Felőlem... - Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége...

Az elkövetkezendő napokban semmi érdemlegeset nem szedtem ki Kirából, mi több, nagyon nevetséges ez a kis nyomozásunk Rebeccával.
A napokban sokat beszélgettem Minhoval is, aki úgy tűnt, kezd kiábrándulni Kirából. Mint egy kisgyerek, akit csak addig érdekli az új játék, amíg az valóban új.
Kirának egyre jobban befellegzett. Muhahahaa!

Egyik délután az erdőben sétáltam, mikor Minho odajött hozzám.
Őszintén bevallom, fogalmam sincs, hogy miről beszélgettünk.
Éppen mondtam neki valamit, mikor egyszercsak megcsókolt. Hirtelen fogalmam sem volt mit is kéne csinálnom, így reflexszerűen megemeltem a térdem, és egy egy bizonyos ponton találtam el. Pár másodperc leforgása alatt már szegény srác közel járt a földön fetrengéshez, én pedig szép lassan elsunnyogtam a tett helyszínéről...