Négy fal között (THE MAZE RUNNER fanfiction)

17. fejezet - Az ivászat

Rebecca

Yvonne nagyban lábadozott még, de már egész jól volt. Az viszont nem hagyott nyugodni hogy a sebe csak úgy eltűnt. Na meg ott volt az is, amikor azt mondta hogy ismert engem az útvesztő előtt. Eleinte csak azt hittem hogy szivat, de rá kellett jönnöm hogy halálosan komolyan gondolja.

A srácok nem győztek hálálkodni nekem amiért rávilágítottam Kira igazi oldalára. Nekem pedig borzasztóan jól esett hogy kiállt mellettem mindenki, beleértve Gallyt is.

Yvonne éppen a kóroncoknál pihent, amikor Minho sétált oda hozzám.

- Mit csináltál tegnap? Tudod mindenki arról beszél.

- Ja, csak megvertem Kirát, aztán tartottam egy hegyi beszédet arról hogy milyen gonosz - válaszoltam vigyorogva. - De lenne nekem is egy kérdésem... - fordítottam komolyra.

- Hallgatlak!

- Miért hoztad ki Yvonnet? Mármint örülök neki hogy kihoztad meg minden, de nem féltél attól hogy a többiek hogyan reagálnak majd arra hogy egy ,,fertőzöttet" hoztál a Tisztásra?

- Szerintem ha valaki túl éli az útvesztőt, megérdemli hogy azon kívül is éljen - felelte majd besietett Thomas-szal a nagy falakon túlra.

Eléggé elgondolkodtató Minhonak ez a mondata és másra sem tudtam gondolni egész délelőtt. Szerintem kedves volt hogy kihozta Yvonnet, annak ellenére hogy azt hitte a többiek neheztelni fognak rá emiatt.

*****

Este ismét tábortüzet szerveztünk. Yvonne már egész jól volt, és egy fa tövében ücsörögve néztük a többieket. Egyszer azonban Gally lépett oda hozzánk, két üveget szorongatott olyan gyanús, sárga színű löttyel tele, amit már az első tábortűznél is láttam néhány fiúnál.

- Ezt nektek hoztam! - mondta, majd a kezünkbe nyomta a folyadékot.

Megszagoltam de nem volt büdös.

- De ugye nem hugy van benne? - kérdezte kicsit aggódva Yvonne.

- Nem, dehogy! Most komolyan ekkora rohadéknak néztek? - emelte meg a hangját Gally.

- Jó, én megiszom de ha az lesz benne amit nem akarok hogy benne legyen én agyon verlek! - mondtam azzal a számhoz emeltem az üveget, és ittam pár kortyot.

Yvonne kíváncsian figyelt.

- Na? Milyen? - kérdezte.

- Nem annyira rossz - feleltem, miközben ízlelgettem a löttyöt.

Ezután Yvonne is ivott belőle. Aztán még megittunk jó pár üveggel, reggel pedig egy bokorba bedőlve ébredtünk.

Gyorsan feltápászkodtam, és felébresztettem Yvonnet is.
- Yvonne!

- Mi van? - kérdezte álmosan.

- Te emlékszel arra mi történt tegnap.

- Nem...Miért mi történt?

- Szerinted megkérdezném ha tudnám? - kezdtem ideges lenni, de megpillantottam Gally-t, és odasiettem hozzá. - Mi volt abban az Istenverte löttyben amitől nem emlékszünk semmire?

- Nem tudom hogy hogy hathatott így rátok. Még nem láttam senkit sem akit ennyire megviselt volna.

- Pontosan mi történt? - kérdeztem egy nagy sóhajtás után.

Gally szóról szóra elmesélt mindent:
,,Tehát miután megittunk egy csomó olyan vackot, borzasztó jó kedvünk lett tőle. A többiek már elmentek aludni, amikor Yvonne és én még javában kint buliztunk.
- Talán elmehetnénk már aludni - szólaltam meg egyszer.

- Dehogyis! - válaszolt Yvonne - Nézz körül, tiszta buli van, meg minden.
Senki nem volt már a Tisztáson.

Egyszer elvágódtam és Yvonne hangosan röhögni kezdett rajtam.
- Kussoljatok már be! - kiáltotta valaki, de mi annál jobban röhögtünk.

- Tudod most eszembe jutott valami...- kezdtem.

- És pedig?

- Tudod rájöttem hogyha baj van, mindig ott lesz egy jó barát hogy kiröhögjön.

Ezután pedig megjelent Minho, aki arra kérte Yvonnet, hogy menjen mostmár aludni. De ő csöppet sem akart. Minho megragadta a kezét hogy elkísérje az ágyához de Yvonne nem hagyta magát.

- Mit képzelsz, ki vagy te? Mit nyúlkálsz? Haggyá' má'! - mondogatta Yvonne.

Minho úgy döntött hogy nem próbálkozik tovább, ezért elment aludni.

Később Yvonne és én el akartunk indulni az ágyaink felé de ehelyett az erdő szélén bedőltünk egy bokorba és ott aludtunk el. Yvonne még eleinte próbált arréb ráncigálni engem, de megbotlott, elesett és álomba szenderült."

Ez történt (legalább is Gally szerint).

Na hali!
Szerény véleményem szerint ez a fejezet teljesrn WTF jellegűre sikeredett, és hát nem igazán viszi előrébb a cselekményt.
De annyit megsúghatok hogy a sztori vészesen közeledik a vége felé, + plusz ha befejeztük ezt a könyvet készülünk nektek egy kis meglepivel.
~Bori