Négy fal között (THE MAZE RUNNER fanfiction)

3. fejezet - A tábortűz

Rebecca

Amikor Newt elment, kérdőn néztem Chuckra.
- Tábortűz? - kérdeztem.
- Igen. Tudod mindig amikor érkezik egy újonc, rendezünk egy tábortüzes estét, amikor mindenki lazít, és szórakozik.- magyarázta. Én csak megértően bólintottam, mert így elmondva egész jól hangzott. De az agyamban nem csak ez keringett, hanem minden ami azalatt az egy nap alatt. Kik azok az alkotók? Ki volt az a lány akit a fal mögül hoztak?

Gondolkodás közben, a tekintetem végig vándorolt a tisztáson. Amikor megláttam Newtot, valami bizsergő érzés futott végig rajtam, és a szívem egyre gyorsabban vert.

,,Úristen! Lehet hogy szerelmes vagyok?"- siklott végig a gondolat az agyamon.

***

Ahogy leszállt az este, a fiúk fáklyákat gyújtottak. Megrakták a tűzet, és mindenki őrült üvöltözésbe, és nevetésbe kezdett. Én leültem az egyik fának a tövébe, és onnan szemléltem az eseményeket. Nem néztem ugyan oldalra, de a szemem sarkából láttam, hogy valaki leül mellém.

- Kellemetlenül érzed magad? - kérdezte.

- Igen...Egy kicsit. - válaszoltam. Ekkor néztem csak rá a mellettem ülő illetőre. Egy sötéthajú, barna szemű fiú volt az.

- Nekem is hasonló érzésem volt, amikor én voltam a ,,Zöldfül". - magyarázta.

- Miért? Te legalább fiú vagy. - hárítottam.

- Na igen. Ez igaz. Egyébként Thomas vagyok! Téged hogy hívnak?

- Sajnos nem emlékszem rá.

- Előbb-utóbb csak eszedbe jut! - próbált vígasztalni. - Szeretnéd hogy bemutassalak pár embernek?

- Kösz, de inkább kihagynám.

- Jó akkor csak megmutatom hogy ki kicsoda. - felelte mosolyogva Thomas.

Felállt, és határozott léptekkel elindult jobbra. Én követtem a példáját.
- Ő ott Winston, a nyesők elöljárója. - mutatott egy magas, sötét hajú, kreol bőrű fiúra. - Ő pedig Newt. De szerintem őt már ismered.
- Igen. Őt már igen. - bólogattam.
- Látod ott azt a két fiút?
- Aha.
- Ők a kóroncok. Clint és Jeff. Az pedig, Minho. Az egyik futár - egy fekete hajú, ázsiai fiúra mutatott, aki, a másik lánnyal beszélgetett.
- Igyekszem megjegyezni a neveket! - feleltem mosolyogva.
- Kit nem mutattam még be? - tűnődött. - Hát persze! Ő Serpenyő, ő pedig Gally. - mutatott végül a fura szemöldökűre.
- Igen... Hozzá már volt szerencsém.

Láttam hogy a fiúk egy körben állnak. A kör kőzepén pedig Gally és egy másik srác bírkóztak. Közelebb mentem és egy éles hang hasított a fülembe:
- Hé, Zöldfül! Nem akarod megpróbálni?

Gally volt az. Éppen arra invitált hogy én is álljak be a körbe. Nem kellett kétszer mondani, hiszen már az első találkozásunk óta arra vártam hogy jó alaposan elverjem. Ami egy kicsit nehéz kihívásnak ígérkezett, mert sokkal magasabb volt nálam.

Beálltam körbe Gallyvel szemben.
- A szabályok roppant egyszerűek. Aki tovább bír bent maradni a körben az győz. - magyarázta. - Ne aggódj! Kíméletes leszek.

Nem hallgattam tovább. Amilyen erősen és gyorsan csak bírtam, neki rohantam a mellkasának, és teljes erőmből belefejeltem. Nekem nem fájt. Neki viszont annál inkább. Ekkor megfogott, a magasba emelt és kihajított a körből, át a többi fiú fölött.

Egy tompa puffanással földet értem és bevertem a fejem egy fatönkbe. Az egész tisztás engem nézett. Én viszont határozottan felálltam, és el akartam menni. De elsötétült előttem minden, a következő pillanatban pedig már egy ágyon feküdtem Newt, Alby, Chuck és Thomas rémült arcával szemben. A fejemhez kaptam.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Chuck.
-Azt hiszem.

Valami furcsa érzés fogott el. Mintha eszembe jutott volna egy régi emlék.
- A nevem... - mondtam halkan.
- Tessék? - kérdezte Newt.
- A nevem. Eszembe jutott. Én Rebecca vagyok.
- Te vagy a második akinek úgy jut eszébe a neve hogy Gally földhöz vágja. - mosolygott Alby.
- De az a vadállat majdnem megölt. - mondtam, azzal felpattantam, és elindultam hogy megkeressem Gallyt.

A fejembe vettem hogy meg fogom verni, még ha az életem is múlik rajta. A többiek nevetve néztek utánam (volt egy olyan halvány érzésem hogy nem vesznek komolyan). Amikor körbe néztem a tisztáson, hogy merre is van az a mocsok, feltűnt hogy az új lány még mindig Minhoval beszélget. Egy darabig bámultam őket, de aztán eszembe jutott hogy pontosan miért is indultam el.
Amikor végre megpillantottam Gallyt, odasprinteltem hozzá, és hátulról olyan erősen a nyakába ugrottam hogy eldőlt.
- Na. Ezt most megkaptad te rohadék! - mondtam elégedetten. Épp indultam volna vissza a többiekhez, amikor olyan érzésem támadt, mintha valaki követne. Hátra pillantottam a vállam fölött, és megláttam Gallyt aki úgy fújtatott mint egy felbőszült bika. Jobbnak láttam úgy hogy elkezdek szaladni. Így is tettem.

Abban reménykedtem hogy megúszom ép bőrrel ezt a kis ,,kalandot''. Amikor már majdnem utol ért, sikerült bebújnom Newt mögé. Levegő után kapkodtam és csak annyit tudtam kinyögni hogy:
- Segíts!

Newt mosolyogva nézett rám.
- Ne aggódj! Le fog higgadni.
Alby rám nézett és nevetni kezdett.
- Mi olyan humoros? Ha szabad megkérdeznem. - kérdeztem a lehető legszarkasztikusabb hanglejtéssel.
- Hát Rebecca - válaszolta - abban biztos lehetsz hogy nálad különlegesebb zöldfül még nem volt a tisztáson az elmúlt három év alatt.
- Nem különleges ő! Hanem egy őrült! - hallottam meg a közeledő Gally hangját.
,,Úristen! Most végem!''- gondoltam.

***

A tábortüzes este után (na meg azután hogy az a mocsok fölthöz vágott engem) mindenki azt tanácsolta hogy ne nagyon húzzak ujjat Gallyvel.
De vajon hallgattam rájuk? Hát persze, hogy NEM. Kötelességemnek éreztem azt hogy egyszer behúzzak neki egyet.

Délután a fiúk valamiféle gyűlést tartottak, amin eldöntötték hogy mit is kezdjenek velem, meg a másik lánnyal. Amikor mindenki bevonult a fakunyhóba, odasettenkedtem az ajtóhoz nyomtam a fülemet. De sajnos nem sokat hallottam. Óráknak tűnt az az idő amíg bent voltak. Végső elkeseredésemben már nem tudtam mit kezdeni magammal, hanyat vágtam magam a földön és bámbultam az égre.

Felültem. Végigmeredtem a tisztáson. A tekintetem a másik lányra vándorolt. Egy elszáradt fatönkön ücsörgött és fáradtan nézett maga elé. Eléggé meggyötörtnek tűnt.
,,Ki lehet ő?" - siklott át a gondolat az agyamon.
Már épp elindultam volna felé, hogy beszélgetést kezdeményezzek, amikor a fakunyhó ajtaja hangosan kicsapódott. Kitódultak rajta a fiúk. Gally önelégült arccal lépett oda hozzám:
- Jó hírem van Zöldfül.
- Mit akarsz? - vetettem oda.
- Nálam fogsz dolgozni! - jelentette ki diadalmasan. Azt hittem rosszul hallok.
- Hogy mondtad?
- Jól hallottad. Holnap kezdessz. - azzal mint aki jól végezte dolgát ott hagyott.

***

A nap már készült lenyugodni. Senki nem dolgozott. Mindenki csak pihent. Én a fából épített kilátóban ücsörögve néztem le rájuk. Egyszer azonban enyhén rázkódni kezdett alattam a fa tákolmány. Valaki mászott fölfelé. Newt volt az. Nagyon örültem neki. Leült mellém. Egy darabig mindketten csak szótlanul bambultunk a többiekre.
- Ő kicsoda? - kérdeztem végül a lányra mutatva.
- Minho-ék találtak rá odabent - Newt a fejével az útvesztő felé biccentett - a neve Yvonne, és nem áll szóba bárkivel. Nem megy neki csak úgy valakinek, mint te.
Erre halványan elmosolyodtam.

Newt rám nézett.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Csak fáradt vagyok. - feleltem, és a szemeimet becsukva a vállára hajtottam a fejemet. - Te vagy a legnormálisabb az egész tisztáson.