Négy fal között (THE MAZE RUNNER fanfiction)

18. fejezet - Lehet még kiút?

Yvonne

Olyan napnak indult akár a többi. Mégis sejthető volt a reggeli hűs levegőben, hogy valami más
lesz. És valóban. Az a délután mindenki életét megváltoztatta. Mert ez egy különleges délután volt.

Csak magányosan üldögéltem egy fatönkön. Most nem akadt különösebb munka. Faragtam. Magam sem tudtam, hogy mit, a kezem automatikusan mozgott. Talán egy tekervényes absztrakt szobor lesz belőle, vagy csak egy minta belekarcolva egy darab fába. Ami sikerül. Túlságosan sok mindenen kattogott az agyam ahhoz, hogy bármi másra is figyelni tudjak. Miért nem vett észre az a sirató? Miért gyógyult be a sebem? Mi a jó isten folyik itt?

Gondolataim rengetegéből távoli zsivaj szakított ki.
Felpillantottam, és arra lettem figyelmes, hogy az egész Tisztás kis kunyhó előtt tolong. Ledobtam magam mellé a kést és a fadarabot, majd elindultam arrafelé. A kunyhó ajataja zárva volt, és nagyon gy tnt mindenki be akar jutni. Átfurakodtam magam a tömegen, és nagy nehezen Rebecca mellé kerültem.

- Mi folyik itt? - kérdeztem.

- Minho és Thomas nem régértek vissza az útvesztőből. Nagyon titokzatosak voltak. Valamit meg akartak beszélni Newttal és Gallyvel. Ezért bezárkóztak...

- És most várjuk, mi fog történni...- vontam le a következtetést.

- Pontosan.

Sokáig álltunk ott. A tömeg már lassan kezdett feloszlani mikor Newt kinyitotta az ajtót.

Mindenki azonnal betódult az ajtón.
Thomas mesélni kezdett. Hogy hogyan találták meg a helyet, ahonnan a siratók jönnek, és hogy ott lehet a kijárat is. Hiába próbált kertelni (Newt, a kertész, aki kertel... hehee), mindenki azonnal tudta, hogy megtalálták a kijáratot...

Rebecca. Nos neki nem tett jót a tény, hogy megvan a kiút. Totál extázisba jött, és hosszan tervezgette a NAGY INDULÁST. Persze, erről rajta kívül senki sem beszélt. Tipikus Rebecca.
Én minden esetre vártam mi sül ki ebből az egészből. Tudtam, ha kijutunk, megtudok minden olyan rejtélyes dolgot,  és hogy kis is az az A.T...