Négy fal között (THE MAZE RUNNER fanfiction)

8. fejezet - Még egy zöldfül

Yvonne

A Tisztáson perceken belül eluralkodott a hangzavar.
Szerencsére Alby hamar csendet teremtett. A doboz pár percen belül felért, a kattogás pedig elhalkult. Newt volt a leggyorsabb, leugrott a félhomályban úszó fémdobozba. Csak pár ládányi élelem volt, meg víz, és rajtuk kívül...

- Egy lány! - kiáltott fel valaki a tömeg elejéről.

- Valami itt nem stimmel...- morgolódott mögöttem Gally.

Közelebb férkőztem a dobozhoz, és valóban; Newt éppen akkor segítette ki a lányt a dobozból. El kellett ismernem, hogy igazán szép lány. Középhosszú fekete tincsei lágy keretként fogták össze ovális arcát. Nagy kék szemével félénken pislogott Newt-ra.

Mikor visszafelé indultam, valaki barántott az egyik kunyhó mögé. Rebecca volt az.

- Láttad az új lányt? - tért rá egyből a témára.

- Mi van vele? - feleltem.

- Mi az, hogy mi van vele?! - kérdezett vissza agresszíven. - Láttad, mit művel?!

- Mit művel? - Totál elvesztettem a fonalat...

- Most minden kérdésemre kérdéssel akarsz válaszolni?

- Nem..? - Mostmár teljesen összezavarodtam. - Őszintén megmondva, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz...

- Te teljesen vak vagy?! - nézett rám hitetlenledve. - Nem láttad, hogy, hogy rebegteti a szempilláit az összes fiúra? Nem láttad...- Hirtelen a szavába vágtam.

- Miért za..? - nem tudtam befejezni a kérdésemet, mert időközben ő is befejezte a mondandóját:

- ...hogy nézett Newt-ra..? - De valószinűleg meg is bánta, hogy kimondta ezt, mert hirtelen a szájára tapasztotta a tenyerét.

- Á, szóval itt a probléma! - mondtam egy kaján vigyor kíséretében. - Féltékeny vagy?

- Nem ez a lényeg!

- Ó, dehogyisnem! - cukkoltam. - Féltékeny vagy és kééész!

Még fojtattam volna, de Rebecca a számra tapasztotta a tenyerét. - Oké, igen, az vagyok, csak ne ordibálj! Szóval...- váltott komolyabb hangnemre, miközben én lefejtettem a kezét a számról. - A lényeg, hogy be hagyjuk érvényesülni azt a kis... kis... - egy darabig kereste a megfelelő szót. - ...libát. Távol kell tartani Newt-tól!

- De mi van, ha azt a lányt nem is érdekli Newt? - tettem fel a tök jogos kérdést.

- Pont ezt fogjuk kideríteni! - emelte fel a mutatóujját.

- Fogjuk..? Nem tetszik ez nekem...

- Igen, fogjuk, ugyanis te is segíteni fogsz! Mindent megtudunk arról a lányról!

Fogalmam sincs, miért mentem bele ebbe az egészbe, de úgy voltam vele, ha már nyakig benne vagyok, akkor csináljam tökéletesen.
Másnap Rebecca odajött hozzám munka közben.

- Megvan a tökéletes terv! - mondta.

- Éspedig? - kérdeztem kapálás közben.

- Minho biztosan többet tud a lányról, így majd te szépen kérdezősködsz nála.

- De én most jelenleg haragszom rá. - Abbahagytam a munkát és a kapa nyelére támaszkodtam.

- Haragudj rá máskor!

- Ajh, de miért nem te kérdezősködsz?

- Mert csak.

- Aha...

Legszívesebben kiszálltam volna, de nem hagyhattam cserben Rebbeccát.
Még aznap, ahogy ígértem, odamentem Minhohoz kérdezősködni.

- Szia. Tudni már valamit az új lányról?

- Csak szóbaállsz velem? - kérdezte.

Leültem mellé a fűbe.

- Ha jobban belegondolok, nem is volt akkora szemétség, hogy nem hagytad, hogy kinyírjam magam...- feleltem halkan, és bár pár perce még nem így vélekedtem, rájöttem, én voltam a hülye.

- Örülök, hogy rájöttél...- felelte. - Az első kérdésedre válaszolva, csak keveset, de eszébe jutott a neve...

Kíváncsian fészkelődtem.

- A neve Kira. - Olyan furán ejtette a nevet, mintha valami csodálatos dolgot szimbolizálna. Mintha megszállott lett volna.
Nagyon fura volt.

- Ennyi? - kérdeztem.

- Igen. Ő sem emlékszik semmire.

Még beszélgettünk egy kicsit, bár alig vártam, higy elújságoljam Rebeccának a fejleményeket.

- Na? - kérdezte, mikor a megszokott helyünkre, a kunyhó mögé értem.

- Már Minho is megőrült! - mondtam dühösen.

- Mi?!

- Olyan mintha belezúgott volna! Totál megszállott lett!

- Tudtam én! Az a kis... kis izé behálóz mindenkit! - dobbantott a lábával.

- Amúgy Kirának hívják.

- Amúgy van új tervem - vigyorodott el ördögien.

- Jajj.

- Te szépen összehaverkodsz ezzel a Kirával, és többet megtudsz róla.

- Már megint miért én? - akadtam ki tök jogosan.

- Mert én nem vagyok képes vele 4 méter távolságon belül lenni vele.

Igaz, gondoltam. Ahogy Rebeccát ismerem, már a bemutatkozás közben megverné...

- Jó. És te mit csinálsz addig? Várod, hogy a sült galamb a szádba repüljön? - kérdeztem.

- Én kérlek szépen... Vigyázok Newt-ra.