Farkasok (vázlat)

Emlékek (Part 4)

- R -

Nem tudom, mi ütött belém. Semmi jogom nincs Ellie-hez. Lie-hez. Vagy akárhogy szólítják. Mégis jobban védtem, mint az otthonomat. A társaitól. Röhejes.

Még csak azzal se lehet magyarázni, hogy nőstény, hisz itt volt Mia, és vele kapcsolatban semmi kényszert nem éreztem. Azt már annál inkább, hogy ez a Bennett elhúzzon a közelünkből. Most meg a nyakamon maradt. Nem mintha nem ezt akartam volna.

Túlságosan is ezt akartam. Amikor hozzám ért, önkéntelenül reagáltam. Nem akartam visszavenni, mégis megnyugtatott. Most is, csak a válla ér a mellkasomhoz, mégis dorombolni volna kedvem. Őrület. Ha lezárul ez az ügy, elmegy. Biztos nem azért jutott be a Farkasok közé, hogy egy kitaszítotthoz kösse magát.

Elég! Milyen kötés?! Verd ki a fejedből!

- Szóval, mit csinál egy külsős a szabadidejében? - hajtotta hátra a fejét a lány, hogy rám nézhessen.

- Mit csinál egy falkatag? - Kettőt pislogott az elutasító hangnemre.

- Nem tudom - vont vállat szomorkás mosollyal. A bőrünk egy kicsit összesúrlódott a mozdulatra -, én mindig mást csináltam. De bármihez is kezdünk most, nekem van egy kis dolgom a ház másik térfelében - intett az eldugott mosdó felé. Ajjaj.

- Csak tessék. Én kint leszek.

- L - 

Mi történt? Valami megváltozott. Vagy csak rosszul reagált Bennett-re. Azt nem csodálnám. Vagy általában ilyen, hisz kevesebb, mint egy napja ismerem, és azt is jórészt átaludtuk. Vagy csak bosszantja, hogy a nyakán maradtam. Meg se kérdeztem...

Még felgumiztam a hajam, aztán kiléptem. Nem vagyok oda a városért, de innen nézve... Innen nézve nem is rossz.

- Ha más dolgod van, elmegyek. Már így is csak gondot okoztam. Sajnálom a társaim viselkedését - csak Bennett-ét. Körbenéztem. Hol mentek le? - Ha megmutatod, hogy jutok le...

- Találkozom egy ismerőssel. Velem jöhetsz. - Na ez most mit jelent? Kellene egy nemek közti szótár, vagy csak én nem értem? Szeretné, hogy menjek vagy csak felajánlotta, mert így érezte udvariasnak? Mindegy. Ha le akar rázni, tegye egyértelműen.

- Hova megyünk?

- Meglátod, Lie. - A nevemnél grimaszolt.

- Rick. - Egy csipkebokor mögött volt a csapóajtó, ami az épület lépcsőházába vezetett.

Egy régimódi kocsmába mentünk be a zárva tábla ellenére.

- A Véres Áldozathoz? Nem túlzás ez egy kicsit?

- Egy ilyen finom kisasszonykának minden bizonnyal az - Rickből kitört egy fura hang a pult mögötti ajtón előlépő hatvanas fajtársunk megjegyzésére. Elfojtott nevetés lehetett.

- Lie, ez itt Barry. Barry, ez a finom hölgy itt Lie, a Farkasoktól. - Az alig őszülő, görbe orrú férfi eltátotta a száját.

- Csak per pillanat nem vagyok itt.

- Hát persze, hát persze. Természetesen.

- Ne hibáztasd, errefelé nem igazán lehet nőstényekkel találkozni. Hogy még Farkas is vagy, egyedülálló látványossággá tesz - közölte Rick. - Barry, hánykor lesz?

Pár szót váltottak egy kiszakadt ragadozó összejövetelről, megemlékezésről vagy valami hasonlóról. Próbáltam kitalálni, milyen évforduló lehet, amit nekem is illene ismernem, de hát dátumokban sose voltam jó. Ezt meg is mondtam nekik.

Barry a pult melletti faldarabra mutatott. Tele volt fényképekkel kábé háromtól tizenhárom éves gyerekekről. A holnapi dátum négy évvel ezelőttről. Ó.

Akkor volt, hogy megtámadták a falka egyik épületét, amiben épp egy óriási zsúr volt több, mint száz gyerekkel. Akkor még nem ide tartoztam, hanem a Nyugati Éger Falkához, mint a szüleim. (Igen. A négy nagy falkát fákról nevezték el.) Még abban az évben bevettek a Farkasokhoz. Akkor minden erről a támadásról szólt. Az akkori A-osztag, a falkaterület állandó őreinek nagy részét lemészárolták. Csúnyán. Pár gyerek is meghalt. Akkor azt hitték, az összes lány is. Ahogy nézem, majd mindről van itt kép.

- Sokan szakadtak ki akkor a falkákból. Talán többen, mint bármikor azelőtt ilyen rövid idő alatt. Mert elvesztették mindenkijüket. A legtöbbjük a környéken lakik. Ilyenkor összejövünk emlékezni - magyarázta Barry. És én elkezdtem gyanakodni. De mielőtt rákérdezhettem volna, megláttam egy képet. Rick volt rajta talán a tízes évei végén, nem lehetett eltéveszteni. Mellette egy szintén tizenéves lány állt. A karjában pedig egy két-három éves, csupa mosoly szőkeség. Egy nagyon ismerős mosoly.

- A húgaid? - kérdeztem.

- Igen.

- De... Missi?

- Honnan... honnan tudod a nevét?!

- Nyugodj meg, fiam!

- Honnan...?!

- Ha kiabálsz, nem tudom elmondani - tettem a karjára a kezem. Megint működött. Kicsit ellazult és már nem akarta leharapni a fejem. - Nem tudom, miért nem tudjátok, de... - de sejtem. Ó, a...

- Barry! - hangzott a bejáratból. Egy kisebb csoport férfi állt az ajtóban. Emberek. - Elfelejtetted megfordítani a táblát, öreg!

- Ilyenkor szoktam nyitni - motyogta Barry.

- Gyere - megragadtam Rick csuklóját és kihúztam az ajtón.

- Ellie! - A hangja halk volt, de figyelmeztető.

- Nyugi, mindjárt mondom. Az egy régebbi kép volt, ugye? Hány éves lenne most?

- Hét.

- Igen, ő az. Biztosan ő az. - Emlékszem, mikor megtaláltam, folyton a bátyja után kérdezősködött.

Már fönt voltunk a tetőerdőben, mikor kirántotta a kezét az enyémből, szembefordult velem és megragadta mindkét karom.

- Ez nem ilyen... Jó, élnek... De menjünk be, kérlek! - Csöpögni kezdett az eső. Elengedte az egyik karomat és bevonszolt a kis faházba. Lezuttyantam a szőnyegre. Rick előttem állt, aztán mászkálni kezdett, miközben beszéltem. - Majdnem négy évvel ezelőtt kerültem a Farkasokhoz. Nyugatról. Mindenki csak erről az ügyről beszélt mindenhol. Egyre több minden derült ki, de titokban tartották, hogy ne keltsenek hiú reményt a hozzátartozókban. Mi sem tudtunk sokat, csak hogy nincsen annyi... maradvány - kajamaradék, merthogy gyakorlatilag megették őket -, mint kellene. Nem tudták ki volt a megbízó, de néhány támadó meglett. Aztán egyik nap közölték velünk, hogy küldetésünk van. Túszszabadítás. Kiderítettek egy címet és a Farkasokat küldték. - Ez volt az első bevetésem. Nem akartak magukkal vinni, mert lány vagyok. Köztük az egyetlen akkor. És az első. De aggódtak, hogy a kicsik, ha még életben vannak, csak jobban megrémülnének tőlük, ezért mégis mehettem. - Szinte minden lány ott volt. Akiknek voltak falkatag rokonai, haza mehettek. Azt mondták, a kiszakadtakat is megkeresték, de huszonhárom lány náluk maradt. A Nyugati Falka területén alakítottak ki helyet nekik. Most is ott vannak. A pontos hely titkos. - Talán túlságosan is. Igazából az is, hogy egy másik falka körzetében van. De a kamasz lányok szerencsére nagyon találékonyak. Három nappal azután, hogy elvitték őket, kezemben volt a cím.

- De te tudod. - A kis gondolatolvasó.

- De én tudom.

- Elviszel oda? - kérdezte már előttem guggolva.

- Úgysincs más dolgom. Van kocsid?

  wp2016nov13