Múlt (Part 7)

724 52 0
                                    

- L -

Apa egy pillanatig szúrósan méregette Ricket. Végül röviden bólintott.

- Ha a lányom megbízik magában, akkor én is. - Elmosolyodtam. Ritkán kap a ragadozó lánya ilyen bókot. Kicsit féltem, hogy kidobja Ricket, mert kiszakadt.

- Ott vannak a húgaim. - Na igen. Ez is jó érv. Apa újra bólintott, aztán jó éjszakát kívánt azzal, hogy senkivel ne beszéljünk az ügyről. A tervről meg pláne ne.


- Honnan tudod? - kérdezte Rick már a szobánkban.

- Mit?

- Hogy nem vagyok rajta a listán. - Milyen listán? Ó!

- A tizenhatodik születésnapomon anya odaadta, hogy válasszak és cselekedjek.

- Papíron? Létezik egy kézzel írt, igazi lista?

- Gépelt és nyomtatott. Címekkel. Szépen lassan mindnek utána néztem. Az első négy név után rájöttem, mi alapján válogatta ki őket az anyám. - Valójában a másodiknál. Csak kellett még kettő, hogy tényleg felfogjam. - Akkor kezdtem el komolyan készülni, hogy Farkas lehessek.

- És mit takar a "cselekvés"?

- Szerinted? - Azt kellett volna tennem, hogy elcsábítom a kiszemeltet és teherbe ejtetem magam vele. (Ő nem ezt a kifejezést használta.) Mintha ő annyira boldogan élne ettől. Most kéne témát váltani. - Mit csinálsz majd, ha visszakaptad a húgaidat? Visszamész a falkádhoz?

- Nem. Én nem önszántamból jöttem el. - Ez érdekes. De többet nem mondott erről. - A nagyapám és az apám vigyáz majd rájuk. Vagyis inkább a nagyapám fog vigyázni a lányokra is apám mellett.

- R - 

- Korog a gyomrod.

- Tudom - hallottam Ellie álomittas hangját valahol alattam. Igen. Megint így aludtunk. Túl gyorsan hozzászoktam. Pedig eddig komolyan azt hittem, jól megvagyok egyedül.

- Megint.

- Hm.

- Nem akarsz reggelizni?

- Korán van.

- Várj, mindjárt leszállok rólad.

- Héj. Így fázom.

- Ne nyafogj! Irány kaját szerezni! Nem zavar, hogy egy csomó fegyverrel alszol?

- Elaludtam.

- Észrevettem. - Miután visszajött az anyjától, egyszerűen bezuhant az ágyba. - Szóval, hol találunk reggelit?

- Gyere - nyögte, miközben föltápászkodott.


- Hová megyünk?

- Reggeliért.

- A reggeli idekint van? - Az előbb jöttünk ki a hátsó ajtón. Még nem kelt fel a Nap, épp csak elkezdett világosodni.

- Nem. Odabent - mutatott a melléképületre.

- Mi van ott?

- Az itteni B-osztag, a Baglyok.

- Hogy mik?

- Nem ők választották a nevet. Gondolom. A lényeg, hogy mindig tele a hűtőjük.

A háromszintes épület csendes volt. Aki nincs szolgálatban, az alszik. Szerencsére. Nem biztos, hogy örülnének neki, hogy Ellie ennyire kifosztja a konyhájukat.

- Te mit kérsz?

- Én csak egy kávét - válaszolt valaki a lépcsőről helyettem. Nem hallottam, hogy ott van. Nem rossz. - Te csak Elisabeth lehetsz.

- Ellie.

- Mitch. - Ó, ne! - Farkas voltam. Az én helyemre vettek fel téged.

- Értem.

- Gavin? - nézett rám. Azt a...

- Mitch.

- Gavin Hunt. Ezt nem hiszem el! - Én sem. Elliet néztem. Persze azonnal megértette. Biztos hallotta a történetem. Mindenki hallotta az Északi Falka területén. De nem mutatta. Egy pillanatra megdermedt, de már a kávéfőzővel matatott, mintha semmi különöset nem hallott volna.

- Tessék - tette a kávét a lány Mitch elé.

- Köszönöm. Ti nem isztok?

- Nem kávézom - felelte Ellie, aztán enni kezdett. És észrevettem, hogy én percek óta visszafojtott lélegzettel figyelem és várom a reakcióját. Hiába.

- Mit csinálsz mostanában, Gavin?

- Rick. Mostanában így hívnak. Dolgozom.

- Aha, nevet változtattál. Nem csodálom. De majdnem öt év telt el. Kiderült pár dolog. Már nem akarnak felkoncolni.

- L - 

- Gavin Hunt. Ezt nem hiszem el! - Én sem. Nem tagadta. Mondta, hogy nem önként vált ki a falkából. Gavin Hunt Farkas volt, és áruló. Ki akarták végezni, de elszökött, majdnem egy évvel azelőtt, hogy odakerültem volna. Csináltam tovább, amit elkezdtem, de csak a szerencsén múlt, hogy nem szúrtam el semmit. Azt se tudom, mit beszéltek a fiúk az elmúlt percekben. A baj az, hogy nem is tudom pontosan, mi történt akkor. A részleteket nem reklámozták. Főleg nem a zöldfülű idegen nősténynek.

- Hallom, akció lesz - mondta épp Mitch.

- Igen.

- Nem tudtok valamit? Nekünk nem sokat mondtak.

- Nem az én dolgom, mennyit tudhattok. Én csak elhoztam Ellie-t. - Csak elhozott?

- Köszi a reggelit! - szólaltam meg gyorsan.

- Én köszönöm a kávét - mosolygott rám Mitch. Rick egy pillanatra rá meredt, aztán megint engem fixírozott. Percek óta kerültem a tekintetét. - Egy óra múlva indulunk, gondolom, akkor találkozunk. - Igazából nem, szerencsére.

- Viszlát!

Kivonultam a házból. Rick másodpercekkel később követett. Vártam, de nem szólalt meg. De miért is várom el, hogy bármit is mondjon? Nincs jogom hozzá. Ugye? Hisz mi nem... De akkor is! Megbíztam benne! Még most is megbízom benne. Csak mondana valamit!

- Crow! - Apám jelent meg a színen. - Te utánam és az embereim után jössz, ha kihoztátok őket. Ellie, te elviszed a lányokat. Ahogy megbeszéltük. - A lassan összegyűlt hímek előtt elkezdte megismételni, amit tegnap megbeszéltünk, míg mi ketten elindultunk.

  wp2016nov24 

Farkasok (vázlat)जहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें