Farkasok (vázlat)

Később (Part 25)

- R -

Miért is nem öltem meg? Azért, mert ő engedett ki minket a ketrecből. És már nem Dingó, csak egy kiszakadt, mint az a két tucat hím, akik most is a területünkön tartózkodnak. Ellie-vel akar beszélni, és az én önfejű párom is biztos beszélne vele. Nem fogja engedni, hogy meghaljon, de a pasas szaga még mindig arra az estére emlékeztet. De nem bántom. Hallod, Redrick, nem bántod! Ellie miatt.

- L -

Az első dolgunk az volt, hogy leaszfaltozzuk az egyik földutat, amin meg lehetett közelíteni az erdőnek azt a részét, ami már az enyém volt. A miénk. Szerencsére nem volt messze az első várostól, csak senki nem járt erre, ami nem is olyan rossz, ha egy halom óriásira nőtt fekete cicaszerű szörnyeteg szándékozik itt futkorászni.

Miután hazaértünk apáéktól, átaludtam egy napot és még egy éjszakát is. Mat azt mondta, döntsük el mind a ketten, hogy akarunk-e zsoldosként dolgozni, aztán keressük meg. Pár napig elvoltunk ketten, aztán felkerekedtünk, hogy felderítsük a birtokot. Találtunk egy helyet, ahol el tudtam képzelni egy házat, amiben szívesen laknék. De előbb a menedékházat kellett megcsinálni. Ez volt a következő feladat. Mint kiderült, Rick építészetet tanult, mielőtt a Farkasokhoz került. A nagyapjával együtt megtervezték az egészet és a kiszakadtak között is volt jó pár, aki az építőiparban dolgozott, így rekordsebességgel összeállt a csapat és már az első szint falait húzták fel az új út végénél, csak pár száz méterrel a terület határán belül. Az anyagokat jórészt azok fizették, akiknek a lányait hazajuttattuk.

Jó volt nézni őket, mert élvezték, amit csináltak és hogy maguknak csinálják. Az első napokban vagy óránként átalakultak, hogy szaladhassanak egy kört a nyári erdőben, csak úgy, minden cél nélkül. Mint egy halom óvodás az édességboltban. Egy jó nagy boltban. De még nem merészkedtek túl messze, csak ha Rick vagy én is velük mentem. Patrick szerint nem érezték illendőnek.

Páran most is vadászni vannak, hogy ebédet főzhessünk a zsákmányból. Emberi alakban valamivel könnyebb jóllakatni ennyi ragadozót.

És meg is érkeztek. Láttam, ahogy elhaladnak alattam, mert egy tölgyfa ágáról figyeltem az építkezést. Mert azok a tökfilkók nem hagyták, hogy segítsek.

Rick morcos volt. A rossz hangulat kiváltója pedig mögötte lépkedett. A Dingó... azaz már nem Dingó. Dom, aki kábé kétnaponta eljött megnézni, hogy haladunk, amíg nem kap újoncokat, azt mondta, nem ment vissza a falkához, vagyis önkéntes kiszakadttá vált. Őket Will és egy másik hím követte, akinek még nem jegyeztem meg a nevét. Egy őzet cipeltek. Mögöttük értem földet.

- Üdv - néztem az exdingóra, mikor mind hátrafordultak. Intettem, mire Will és társa továbbvitték a leendő vacsorát és hármasban hagytak minket.

- Az úton jött, gyalog. Állítólag meghallott minket és felismert, ezért lépett a fák közé. Veled akar beszélni - morogta Rick.

- Hallgatlak.

- A nevem Jonathan Myles - mutatkozott be, közben folyton hátralesett Rick-re, aki nem mozdult mögüle. Itt megakadt.

- Gondolom te tudod, mi kik vagyunk, szóval ugorhatnánk.

- Azért jöttem, mert... a városban elterjedt a pletyka, hogy... itt szívesen látják az olyanokat, akik... akik hiányolják az erdőt. - Mivel Patrick csapata a senki földje egész területéről érkezőket felölelte, a hazatértükkel gyakorlatilag azonnal mindenhol tudtak a dologról. Már az alapozás első napján bukkantak fel olyanok, akiket soha nem láttam. Segíteni akartak, én meg hagytam nekik, amíg jól viselkednek. Lehet, hogy belépődíjat kellene szednem az idegenektől. Vagy a levadászott állatok után kellene fizetni egy keveset. Még nem döntöttem el.

- Ez igaz. - Sóhajtottam. Nem tett ellenünk semmi rosszat, csak parancsot teljesített. Kivéve, hogy nem tett semmit, amikor Seth és Dave önállóvá vált. De aztán kiengedett. Mert rettegett. Igazából nem haragudtam rá, Rick-kel ellentétben, aki itt helyben kibelezte volna, ahogy ránéz. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy valami oka volt annak, hogy a Dingókhoz osztották be. Meg kellene kérdeznem Dom-ot. Rick-re néztem. Ő is sóhajtott és elhúzta a száját, ahogy feladóan az égre nézett. - Próbaidő. Ne okozz bajt!

Rick elvitte, hogy bemutassa a többieknek, és valószínűleg azért is, hogy részletesen elmondja, mi történik vele, ha mégis bajt okozna. Visszamásztam a fára és inkább az épülő menedékházat figyeltem, amíg visszaért.

- Nem lehetett volna, hogy simán csak elküldöd? - kérdezte Rick, mikor felért mellém az ágra. Legalább nem azt akarta tudni, hogyan ölheti meg.

- Azt hiszem, nem. - Felmordult, de közben úgy helyezkedett, hogy hozzádőlhessek. - Mit mondott az anyukád? - Közvetlenül azelőtt beszélt vele telefonon, hogy elindultak.

- Ide akar jönni. - Emiatt vajon most izgulnom kellene?

- Csak akar vagy jönni is fog?

- Ha azt mondja, akar, az azt jelenti, hogy már összepakolt. Holnap éjszakára már szobát foglalt a legközelebbi szállodában. - Nem tudtam visszafojtani a kuncogást, olyan síri hangon mondta.

- Annyira nem lehet rossz.

- Nem az. Csak... De mutatni akartam neked valamit. - Hátradőlt egy majdnem függőleges ágnak és az ölébe húzott. Mikor befészkeltem magam, széthajtott pár lapot és kiteregette őket a combjaimon. Egy nagyon szimpatikus épület tervei. Két szint, egy torony, olyan, mint egy vadászles, csak mégsem. Kő és fa, konyha, étkező, nappali, az egész egy tér és terasz, hatalmas ablakok, oszlopok és gerendák, szobák, fürdők, egy átjáró...

- Ez mi?

- Tervrajz.

- Azt látom.

- Egy házé.

- Na ne mond.

- A tiéd. Lesz, ha tetszik.

- Az enyém? Egyedül az enyém? - Egy szívszorító pillanatig nem válaszolt. Még mindig nem voltam visszavonhatatlanul az övé, de nem igazán tudtam, mit tehetnék azért, hogy ez megváltozzon.

- Ha akarod, tőlem lehet közös tulajdon is.

- Nem kellene ezen ennyit gondolkodni, ha végre rendesen megkérnél.

- Mire? - Felnyögtem. Nem esett le neki. Legszívesebben egy fába vertem volna a fejem. Vagy az övét. De nem értem el egy ágat sem, ha nem akartam lepotyogtatni a rajzokat. Márpedig nem akartam. De nem ám. Magához ölelt és már tudtam, hogy mégis megértette. - Türelem. - Hisz eddig vártam! No jó. Egy picit még várhatok. Ötletem sincs, mit tervez, de a lényeg, hogy igent fogok mondani. És valószínűleg nem megyek vissza a Farkasokhoz. Itt maradok és próbálom jól működővé tenni ezt a valamit, amit itt összehoztam a kiszakadtakkal, bármi is lesz belőle.

Itt a vége, fuss el véle...

wp2017ápr9