Farkasok (vázlat)

Farkas (Part 16)

- L -

Őrültség? Lehet. De... ez meglepett. Futni akarok. Futni és vadászni.

- Most el kell mennem. Barry-nél találkozunk - mondtam és már el is indultam.

A házból kiérve levetkőztem és váltottam. Ragadozóként jutottam el a legközelebbi lakatlan területre. Fák közé. Az ösztönöm vezetett. Nem volt a közelben senki néhány állaton kívül. Kiválasztottam egy hangot, ami egy nyúlhoz tartozhat. Csoda, hogy él itt pocoknál nagyobb emlős.

Egy fáról leugorva kaptam el. Megijedni sem volt ideje. Jól esett, de ezt a csenevész ligetecskét össze se lehet hasonlítani a hegyek vadonával. Mióta ott töltöttem egy évet, végig ragadozóként, mindig visszavágyom. Harsogó zöld levelek közt letűző napsugarak, vastag mohaszőnyeg, ősszel igazi kihívás vadászni a zörgő avar közt, és a barlang, ahol a téli nagy vihart kihúztam. Vajon Rick eljönne velem? Nem kellett volna úgy otthagynom. 

- R -

A szokásos társaság a megszokott időben ugyanannál az asztalnál. Csak fél füllel hallgattam a többieket. Ellie sehol. Megint elfogott az az érzés. A rettegés, hogy többé nem látom.

- A lényeg, hogy segíteni kell egy bajba jutott hölgyön.

- Szerintem csak meg akar minket tréfálni, kizárt, hogy egy nőstény mászkáljon idekint! Egyedül!

- Hallgass! Itt van Christy.

- Esélyed sincs. Mióta elvitte egy körre, csak Redrick körül repdes.

- Nem lehetett semmi. Héj, mi lenne... 

- Elhallgass, jön!

- Mit hozhatok, fiúk?

Itt van!

- L -

Intettem Barrynek, mikor beléptem a kocsmába. Rick három számomra ismeretlen hímmel beszélt egy távolabbi asztalnál. Elhallgattak, mikor a kiszolgálólány hallótávolságon belülre ért. Ember volt. Szélesen elmosolyodott, mikor hozzájuk ért.

- Mit hozhatok, fiúk? - kérdezte, miközben a párom vállára ejtette a kezét.

- Pedig megmondtam neki, hogy őket most hagyja rám - zsörtölődött Barry, miközben megkerülte a pultot és mellém lépett. Amint megérezték a szagomat, felém fordultak.

- Nem semmi! - A másik elismerően füttyentett, ahogy mindhárman végigmértek. Rájuk mosolyogtam. Értékelem, ha értékelnek. A pincérnő is megmustrált. Ő nem talált annyira lenyűgözőnek.

- Srácok! - mordult fel Rick.

- Nem mondtad, hogy le van stoppolva. Hagyj esélyt nekünk is! - Nem-e? Félredöntött fejjel néztem le Rick-re. Csak nézett, megint azzal a hitetlen boldog tekintettel. Mint aki valami égi jelenést, talán angyalt lát.

- Te viszont le vagy. Úgyhogy sipirc! - néztem rá a nőre az egyik leggyilkosabb pillantásommal. Reflexből hátrált egy lépést. Majdnem megsajnáltam. Barry hazaküldte a többi vendéggel együtt és megfordította a táblát. Zárva.

Közben Rick magához tért, lehúzott az ölébe és körém fonta a karjait.

- Már kezdtem azt hinni, hogy nem jössz vissza - suttogta a fülembe. Inkább csak tátogta. Nem hiszem, hogy a mellettünk ülő ragadozók egyike is hallotta volna.

- Bocsi. Csak vadászni voltam. - Ahogy hozzámért, megszűnt a feszült várakozás érzése. Nem volt erős, addig fel sem tűnt, amíg el nem múlt.

- Szerintem mégis foglalt.

- Igen. Már én is látom.

Rájuk pillantottam. A másik kettőnél valamivel idősebbnek tűnő hím elgondolkodva nézett. Az egyik fiatalabb határozottan csalódottnak tűnt, a harmadik látványosan unatkozott. Barry, még mindig mellettünk állva, mindentudóan mosolygott.

- Helló! Ellie vagyok - mutatkoztam be. Rick elsorolta a nevüket:

- Ők itt Samuel - az idősebb, - Will - a csalódott - és Rob - az unatkozó.

- Barry-t se hagyd ki!

- Mi már ismerjük egymást a kisasszonnyal.

- Ez nem igazság - nyafogott Will.

- Ez a tökfej azt mondta, Farkas vagy.

- Mert az vagyok - válaszoltam Robnak.

- Nem hiszem. - Megvontam a vállam.

- Nem kötelező.

- Mutasd meg a jeled! Akkor elhiszem. 

- Mondtam, hogy nem kötelező.

- Akkor én megyek. - Rick megszorította a derekam. - Nem segítek senkinek, amíg nem tudom, ki ő. - Inkább mi. Gondolom már túl sokat tud. Ezen ne múljon. Sóhajtottam.

- Jól van, kölyök. Ha ez minden vágyad... - Felhúzta az orrát, hogy lekölyköztem.

Miért nem ujjatlant húztam... Egyszerűen levettem a pólóm, közben Rick felé fordultam, hogy Rob láthassa az egy szál sportmelltartóval takart hátam. A bal lapockámnál egy kéttenyérnyi, fekete farkasfej terpeszkedett. Egy alfa, ahogy végigtekint a területén. A készítője igazi művész. Már évek óta ő csinálja a farkasok tetoválásait. Ha közelebbről nézed, csak akkor látszik, hogy a farkas tizenkét kisebb ragadozó árnyalakjából áll össze. Mióta bent vagyok, Lu az egyiket mindig egy kicsit kisebbre készíti. Miának még nincs. A tetkó annak jár, aki egy évig bírja. Aki addig nem adja fel, örökös tagnak számít. Kivéve pár kivételt.

- Meggyőztél - bökte ki egy idő után. Visszahúztam a felsőm.

- Örülök - válaszoltam csöppnyi szarkazmussal.

  wp2017jan1