Farkasok (vázlat)

Egyezség (Part 22)

- L -

- Mi a biztosíték? - kérdezte Patrick. - Lehet, hogy az alfa az apád, de, gondolom, nincs felhatalmazásod elherdálni a falka területeit.

- Ez nem a falkáé, hanem az enyém. - Rick megdermedt mögöttem. Nem tudta, hogy ilyen gazdag lány vagyok. Nem mintha régóta lennék az. Apa azután szólt, hogy van egy ajándéka, hogy szóltam neki Percy-ről. Azt mondta azért, hogy ne kényszerből válasszak majd, ha arra kerül a sor. Illetve, hogy ne érezze magát hibásnak a választottam, ha éppen neki nincs meg... mindene, ami egy szabadszellemű nősténynek kijár. Gyakorlatilag az áldását adta ránk Rick-kel. Még azelőtt, hogy lett volna mire az áldását adnia. - Azt persze nem fogom hagyni, hogy mindent kiirtsatok egy hét alatt, de a fenntarthatóság keretein belül bármelyik jó magaviseletű kiszakadtnak engedélyezem a vadászatot. A szavamat adom a Farkasok és minden egyéb jelenlévő előtt. - Teljes volt a csönd. Aztán Mia szólalt meg a Bennel közös ketrecükből.

- Te. Jó. Ég. Mégis mikor akartad ezt elmondani? Ekkora területtel akár új falkát is alapíthatsz!

- Hol van? - kérdezte Patrick még mindig döbbenten. - A terület.

- A nyugati hegység lábánál, az apám territóriumának északi szomszédságában. - Beközölve a Nyugati és az Északi Falkát.

- Mit tekintesz jó magaviseletnek? - Figyel a részletekre. Okos, de most senkit sem akarok átverni. A kiszakadtak többsége nem elvetemült gonosztevő, (azokat ki szokás végezni,) és minden ragadozó jóllétéhez kell egy kis vadászat. Igazi vadonban, nem a városi dzsungelben. Egy ekkora terület bőven sok kettőnek, simán elvisel néhány turistát.

- Csak a szokásos. Nincs gyilkosság, kínzás, erőszak, zaklatás, kukkolás, szemetelés, hasonlók.

- Mit vársz cserébe?

- Már elmondtam. Ó, és esetleg segíthetnétek felépíteni a menedékházat. Elvégre valahol aludnotok is kell majd.

- R -

Megint csend. Nem hitték el. Én se hittem volna el, ha nem Ellie-ről van szó.

- Te megőrültél.

- Sosem érdekelt a véleményed, Bennett.

- De ezek...

- Fogd a keserűségedet meg az önsajnálatodat és dugd föl magadnak, Ben! Most nem rólad van szó - szakította félbe Mia. Aztán a kiszakadtakhoz fordult. - Ti nem ismeritek Elisabeth Vylde-ot, de Farkas, ahogy mi is...

- Mi ismerjük - vette át a szót Mat - és biztosítunk benneteket, hogy tartja a szavát. Minden körülmények között. - A Farkasok egyként helyeseltek a ketrecekből. Még Ben is.

A kiszakadtak egymás közt kapkodták a tekintetük, amíg egyszer csak mind Patrick-re néztek. Volt valami alfaszerű a kisugárzásában, de nem az igazi. Nem annyira, mint Ellie-ben, ahogy a válaszra várt.

- Megegyeztünk - mondta ki végül Patrick, mire elindult a sugdolózás. Izgatottak voltak. Izgatottak. Hihetetlen. - És te lány! Ha falkát szervezel, én leszek az első jelentkező.

- L -

- Hát, ez megvolt - mondtam halkan. - Már csak Ray idegesít. Hová tűnhetett. Mit tervezhet. Remélem, hogy csak a bőrét menti, de... - Senki nem válaszolt, mert senki nem tudott többet. Talán csak Ken és Percy.

Miután Mat biztosította a kiszakadtakat, hogy nem áll szándékukban ártani nekik, csak nekem segíteni, kiengedték az összes Farkast. Ben-nél egy kicsit bizonytalankodtak, de Mia közölte velük, hogy nekik kettejüknek én vagyok a közvetlen felettesük, és az én parancsomat Ben semmiképpen sem szegné meg, így végül ő is kiszabadult. Mia ezt sokkal nagyobb magabiztossággal mondta, mint amennyire én hittem benne, de Mat is és Mia is beszélt a fejével, így már talán tényleg nem lesz több baj vele.

A két Anakonda most már egy egész ketrecet birtokolt, de ez nem hozta vissza az életkedvüket. Ken teljesen magába süllyedt, Percy meg óriásira nyílt, hitetlen szemekkel bámulta és folyton olyanokat kérdezgetett, hogy végig ezt tervezte-e. Persze a másik nem válaszolt.

Közben a bárkánk lassan beúsztatott minket a Nyugati Falka szívébe. Kétszer akartak megállítani minket, de elég volt, hogy megláttak az orrban és továbbengedtek.

  wp2017ápr2