Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

10. Fejezet

–Micsoda? Miért kell partner?   – kérdeztem lesokkolódva.
  –Mert valakivel neked is be kell majd vonulni, illetve a képeken jobb, ha nem egyedül állsz.   – válaszolta Caroline.
  – De miért nem választottatok ti valakit? És, ha fontos, hogy kivel vonulok be, akkor én koszorúslány leszek?   – tettem fel az első kérdést ingerülten, a másodikat teljesen hitetlenkedve.
  – Igen, amennyiben elfogadod.   –mondta a menyasszony óriási mosollyal az arcán.
  – Persze, hogy elfogadom, határozottan!  – léptem oda hozzá és öleltem meg szorosan.   –Köszönöm, hogy rám is gondoltál.
  – Ne viccelj, te voltál az első, akit felírtam, mint koszorúslány. De ne haragudj, egyikünk tanúja sem leszel, tudod, erre a legjobb barátokat szokták felkérni és nekik kell rendezni a legény és leánybúcsút is. Te pedig innen Torontóból ezt nehezen oldottad volna meg. Egyébként, azért nem választottunk neked senkit, mert gondoltuk jobb, ha egész nap egy olyan emberrel vagy, akit ismersz és esetleg szeretsz is. A lapokból értesülve, pedig van egy ilyen személy az életedben.   – kacsintott a lány   –Mindent tudni akarok, persze négyszemközt.
–Londonban is ez a téma?   – néztem fájdalmas tekintettel.
  –Shawn-t mindenhol, mindenki imádja. Az mondjuk egy kicsit fáj, hogy nem szóltál, de megértem, már 28 vagy. Az összes ismerősünk erről faggat minket és azt kérdezgetik, hogy ő is jön-e az esküvőre.   –beszélt tovább.
  – Persze, hogy nem szóltam, hisz nincs miről. 4 napja leöntött kávéval, azóta a lapok folyton írogatnak és ezért találkoztunk többször, hogy tisztára mossuk a nevem.   – meséltem el a történetet egy szuszra.   – De igen, ez összekovácsolt minket és barátok lettünk, de semmi komoly.
  – Oh, erre nem tudom mit mondhatnék.   – vette át a szót a bátyám.   – Mi lenne, ha én itt maradnék a nappaliban, ti meg elmennétek megbeszélni a csajos dolgaitokat?
  –Csak akkor, ha nem telefonálgatsz munkaügyben!   – tette fel fenyegetően az ujját a leendő sógornőm.
  – Már most olyanok vagytok, mint az ezeréves házasok.   – mondtam nevetve.
  – E mellett a zsarnok mellett? Ne is mond!  –színészkedett Dan.
  – Akkor miért veszel el?   – vágott szomorú képet Line.
  –Mert szeretem a zsarnokos éned is, szeretem az egész lényed. –mondta a bátyám szerelmesen, majd megcsókolta választottját.
  – Olyan édesek vagytok.  – olvadoztam.

A szobámban Line-nel

  – Kezdd te Line, mindenre kíváncsi vagyok!   –néztem rá boldogan.
  –Jó. Hát olyan gyorsan történt az egész, mintha csak egy pillanat lett volna.   –itt vett egy nagy levegőt.   – Meg volt beszélve egy vacsora, mostanság elég gyakran jártunk ilyen-olyan éttermekbe, de szinte mind üzleti megbeszélés volt. De aznap csak ketten voltunk, már a készülődésnél is nagyon zavart volt, de én nem gyanakodtam. Aztán akkor gyanús, amikor az étterem után nem haza mentünk, hanem elvitt a Temzére csónakázni. Csak mi ketten voltunk, nagyon romantikus volt. 20 perc evezés után, persze Dan-nél voltak az evezők, a part felé vettük az irányt. És akkor megláttam pár fényt a járdán, a fa tövénél, ahol az első randink volt. Ekkor bekötötte a szemem, majd a parton a fények mellé vezetett, amikor levette a szemkötőt, életem legszebb látványa tárult elém. A fények, mint kiderült, gyertyák voltak és egy szív alak volt kialakítva belőle, ebben az alakzatban álltunk benne, és akkor letérdelt és feltette a nagy kérdést. Azonnal igent mondtam.  – mesélte könnyekkel megtelt szemekkel.
  – Jajj, drágám, ez annyira romantikus.Gyönyörű a gyűrűd.   – nézegettem a lány kezét forgatva.   – biztos egy vagyon volt.
–Köszönöm, egyszerű, hagyományos darab, de imádom.  – vizslatta ő is a gyűrűjét.
  – Nem gondoltam, hogy az én bátyám ilyen is tud lenni.   – sóhajtottam.   – Remélem egyszer én is találok magamnak egy ilyen férfit.
  – Hát, én nem bánnám, ha Shawn-nal összemelegednétek.  – kacsintott rám.  – Most te mesélj.   – nézett csillogó szemekkel.
  –Az egész egy csésze kávéval kezdődött...  – elmeséltem neki mindent, a reggeli találkából keletkezett ebédet, a cikkeket miszerint összejöttünk, a kedves és az undok rajongók kommentjeit, Matyld szánalmas húzását, az utána való helyreigazítást és hogy akkor megpusziltam Shawn-t, a hazautat és az álmom is.
–Hű, mindezt 4 nap alatt?! Durva. De a puszi nem jelent semmit, az baráti is lehet.   – vont vállat.
  – Igen, de félek, hogy többet érzek. Bár lehet, ez csak fellángolás. Az utóbbi időben a munkámnak éltem, jó érzés, hogy végre valaki törődik velem.  –sóhajtottam ismételten.
–Nem is kért újabb találkozót?  – nézett érdeklődve.
  –De, szombaton megyünk vacsorázni.   – bólogattam hevesen.
  –Hú, Dorothy, ez borzalmasan randi szagú. Mi lenne, ha akkor megkérdeznéd, hogy eljönne-e veled az esküvőre?
  – Nem fogom megkérni. Túl elfoglalt, nem hinném, hogy vagyok olyan fontos neki, hogy megtisztel azzal, hogy eljön. Különben is, örülnél, ha egy csomó lesifotós lenne az esküvőn?  –fürkésztem az arcát.
  – Őszintén? Nem zavarna, örülnék, ha Dan összes volt csaja tudná, hogy elvett.
  – Ez egy nyomós indok.  – értettem egyet. De várj! Milyen lesz a koszorúslány ruhám?
–Tudod, ezt nem mondtam még, de te leszel a főkoszorúslány, így nagyon hasonló ruhánk lesz, mindkettő háta nyitott, a felső része csipke. A lényeges különbség, hogy az enyém óriási szoknyával és uszállyal van ellátva, a tiéd pedig egy egyszerűbb A-vonalú szabást kapott és az enyém fehér, a tiéd pedig harmonizál a többi koszorúslány ruhájával és az esküvő színével, ami a bordó. Ja, és csak neked lesz olyan ruhám, mint nekem, a többieké sokkal egyszerűbb. Az összeset én terveztem, de nem mutatok képet, meglepetés lesz. (Igen, Caroline sikeres divattervező, csak ezt még nem említettem szerk.) – Visszatérve, szerinted lesz belőle valami?

– Egy barátság biztosan, de ha rajtam múlik, szerelem nem. Nem akarom kitenni magam annak, hogy összejövünk és kéthavonta látom, mert turnézik, meg forgat, meg franc tudja. Viszont azt mondta, már ideje lenne megállapodnia, csak nincs kiért. Akkor vissza is vonulna és csak néha lennének koncertjei, itt helyben.   – meséltem, amit mondott.
  – Ilyeneket mondott neked? Ugye tudod, hogy ilyen belső terveket még nem szoktak megosztani az első találkozáskor? Ez határozottan jelent valamit. De kérlek, intézd el, hogy jöjjön az esküvőre, annyira boldog lennék.  –kérlelt.
  – Jó, rendben, meggyőztél. Holnap felhívom.

Akkor még nem gondoltam, hogy nem kell holnapig várnom, hogy újra találkozzak Shawn-nal.

A meghitt beszélgetést hármunk között, ami már a nappaliban zajlott, a csengő szakította félbe.
  – Bocsássatok meg, egy pillanat.   – álltam fel és sétáltam az ajtóhoz.
  – Szia Dor, bemehetek?  –állt az ajtómban Shawn.
  – Szia, vendégeim vannak, de úgyis beszélni akartam veled, gyere csak.  –invitáltam befelé.
  – Nem zavarok?  – kérdezte félve.

  – Nem, tényleg a legjobbkor jöttél.  – mosolyogtam rá, majd bejött.

  – Sziasztok, bocsánat a zavarásért, pár perc és itt sem vagyok, csak oda kell adnom valamit Dor-nak.  – darálta le az egészet egy levegővel.  – Ahjj, ne haragudjatok. Shawn Mendes, Dor egyik barátja. – nyújtott kezet először Line-nek, majd Dan-nek.
–Caroline Parker, de már csak két hétig. Dorothy leendő sógornője.  –fogadta el a kezet.  – És mindketten tudjuk ki vagy, jó számaid vannak.
  –Daniel Martins, Dorothy bátyja.  –szorítottak kezet. Dan valamivel erősebben, mint kellett volna.
–Örülök a találkozásnak.  – dörmögte Dan.
  – Enyém a megtiszteltetés.  – válaszolt Shawn udvariasan.
  – Nos, Dor. A karkötőd.  – nyújtotta át a vékony láncot, amin a nevem díszelgett.  – A kocsimban találtam, biztosan leesett a kezedről.
  – Köszönöm.  –pillantottam rá hálásan.
  – Feltegyem?  – kérdezte.
  – Igen, kérlek.  – valójában nem akartam feltenni , de ahogy felajánlotta és vágytam az érintésére.
Miután a karkötőt feltette, mélyen a szemembe nézett és elvesztünk egymás íriszeiben. Három másodperccel később zavartam kaptam el a tekintetem és beharaptam az alsó ajkam.
–Akkor én megyek is.  – majd indult az ajtó felé.
  – Várj, ne olyan gyorsan. Ülj le, szeretnék kérni valamit.  – mondta Line.
  – Rendben, mi lenne az?   –foglalt helyet majd nézett Carolnie-re.
  – 2 hét múlva lesz az esküvőnk.  –mutatott a mellette ülő Dan-re.  – és felkértük Dorothyt főkoszorúslánynak.   – itt rám nézett, így tudtam, hogy nekem kell folytatni.
  – A bátyámék ragaszkodnak hozzá, hogy jöjjön velem valaki, mert így jobban mutatnak majd a képek és valakivel be kell vonulnom. Én rád gondoltam, mivel nincs más akire számíthatok ilyen téren. Vállalod?  – kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
  – Mikor és hol lesz pontosan?

  – Június 16, szombat, és itt jön a bökkenő, Londonban.  – mondtam félve.
  – Akkor biztosan lesz koncertem, de nem baj lemondom, az út meg nem számít, úgyis régen voltam ott és folyton utazok, szóval nem megterhelő  –válaszolt lazán.   – De holnap repülök Miamibe, még nem is voltam otthon, mennem kell. Ne haragudjatok és köszönöm, hogy rám gondoltál.  –mosolygott kedvesen.
  – Kikísérlek.  – pattantam fel, majd az ajtó felé mentem, Shawn utánam. Az ajtó kilincs felé nyúltam, de rám szólt.
  – Majd én.   – kinyitotta és előreengedett, majd azzal a lendülettel be is csukta.
  – Nem mehetek le, holnap mennek haza és még rengeteg mindenről kell beszélnünk, ne haragudj rám.  – mondtam bűnbánóan.
  –Rád? Soha nem tudnék.  –majd félkezével megsimította az arcom és megpuszilt. Annyira lefagytam, mint ő pár órája Andrew-nál.  –Jó éjt, szép álmokat!  – köszönt el, én pedig erre a mondatra eszméltem fel.
  – Köszönöm, hogy elhoztad a karkötőm. Neked is jó éjt!  –majd az ajtóból még aprót intettem, amit ő a lépcső tetejéről viszonzott, majd én bementem ő pedig eltűnt a sötét lépcsőházban.

  –Dorothy, hozz egy törülközőt, annyira nyálas amit műveltek. És még azt is hallottuk, ami már kint zajlott, nagyon vékonyak a falak, kedves Dor. Vagy ezt csak a sztárgyerek mondhatja neked?  –fakadt ki a bátyám.
  – Azt hiszem megint el kell vonulnunk, sógornőm.  –mosolygott Caroline.