Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

18. Fejezet

– A nevedre visszatérve, azért nem becézlek, mert annyira illik rád a Shawn, tetszik a neved, szeretem kimondani.– nem mertem a szemébe nézni, valahogy nem ment.
–Nekem mindegy hogyan szólítasz, csak hívj valahogy, mert az azt jelenti, hogy beszélgetünk és együtt vagyunk. És én szeretek veled beszélgetni és együtt lenni.– ekkor felnéztem rá, óriási tenyerét az óvatosan arcomra helyezte, tekintetét az enyémbe fúrta és akkor...

Megszólalt az időzítőm, miszerint ki kell vennem a sütőből a kaját. Ijedten rebbentünk szét, felpattantam és a konyhába siettem.
– Shawn, gyere segíteni!– kiabáltam.
– Oké.– jött be a konyhába enyhe pírral az arcán.– Mit csináljak?
– Vegyél ki két tányért onnan!– mutattam a szekrényre – És ott vannak a villák.– bólintottam egy fiók felé.–Köszönöm.– mosolyogtam hálásan. Kivettem az edényt, amiben a vacsora volt és örömmel néztem, hogy viszonylag szép lett. A segédem nem az étkezőben, hanem a reggeliző pulton terített meg, így oda tettem az ételt.

– Dor, ez nagyon finom.– vette be szájába a következő falatot Shawn.
– Köszönöm.– pirultam el.
– Hogy csinálod?– nézett értetlen arccal.
– Hát, először csináltam egy pitetésztát, csak ugye sósat...
– Nem ezt.– vágott a szavamba, miközben a tányérjára mutatott.
– Akkor mire gondolsz?– ráncoltam a szemöldököm.
– Hát, mindent.– mutatott körben.– 18 éves korod óta a saját lábadon állsz, a karriered szárnyál, tehetséges zongorista vagy, mindenhol tökéletesen helyt áll, mindemellett naponta sportolsz...–sóhajtott.–Durva.
– Nekem ez az életem. Én is kérdezhetném, hogy neked miért olyan az életed, amilyen, de nem teszem, mert tudom.– ráztam a fejem.
– Akkor is. Tökéletes vagy, még sincs barátod.–ingatta a fejét.– Hogyan?
– A "tökéletes" életem ezzel jár, nincs rá időm.– turkáltam a vacsorámat.
– Miért nem eszel soha?– tette fel a nagyon nem ideillő kérdést.
– Miért váltasz témát ilyen hirtelen?– kérdeztem vissza.
– Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel.– nevetett.
– Egyszerűen nem vagyok éhes.– vontam vállat.
– Sosem vagy az. Talán beteg vagy? Vagy voltál?– aggodalmaskodott.
– Nem, vagyis...– gördült le egy könnycsepp az arcomról.– Erről nem szeretnék beszélni.
– Ne haragudj, nem tudtam.– simította meg a hátamat.– Sajnálom.
– Nem baj, tényleg nem tudhattad.– öleltem meg, ő pedig viszonozta. Amikor elváltunk egymástól, a két karkötő összekapcsolódott, mi pedig elnevettük magunkat.
– Mennem kell, holnap reggel rögtön stúdiózni megyek.– mosolyodott el szomorúan.
– Kár, akkor gyere.– álltam fel a székről és indultam az ajtó felé.
– Köszönöm a kaját, finom volt.– törölte meg a száját egy szalvétával.
– Nincs mit.– mosolyogtam az ajtóban, majd közelebb lépett, átölelt és gyors puszit nyomott a hajamba.
– Jó éjt Dor!– indult lefelé a lépcsőn.
– Neked is.– intettem aprót, majd bementem.

Reggel

Péntek. Kialvatlanul keltem, éjjel csak forgolódtam. Végig azon járt az eszem, amit Shawn mondott. "–Beteg vagy?" és az aggódó arc. Igaza van, lehet visszaesek, akármennyire is nem szeretném. Mióta találkoztunk, kicsit nagyobb étvágyam van, még sem eszem eleget. nem akarok megint beteg lenni, olyan nehezen másztam ki belőle. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben hagytam el biztonságot nyújtó ágyam és mentem a konyhába. Elhatároztam, hogy mától rendesen eszem, meg is sütöttem két tükörtojást, igaz csak egyet bírtam megenni, de már ez is haladás, főleg nálam. Nem voltam anorexiás, csak miután eszek bűntudatom van, hiába tudom, hogy vékony vagyok, mégis úgy érzem, hogy ha normálisan ennék, egy szempillantás alatt elhíznék. Orvos vagy, tudom, hogy a kiegyensúlyozott étrend mellett nem hízhatok el, de mivel nem eszem rendesen, ha elkezdenék normálisan enni, felszednék pár kilót, ezt meg nem szeretném. Így az életem egy véget nemérő diéta.

Ma bevittem Donuty néninek a kért dolgait, de nem kérdeztem meg, hogy miért szeretné kicsinosítani magát, nem szeretnék a magánéletében turkálni. Csak pár percet voltam bent nála, rögtön mennem kellett dolgozni. Ismételten megkaptam az ügyeletet, az utóbbi incidens óta nem igazán vágyom oda, de ez van.
– Jó reggelt, szervusz.– mosolyogtam egy kisfiúra aki az anyukájával érkezett.
– Jó reggelt KÍVÁNOK!– mondta sokkal erőteljesebben az utolsó szót, mintha nem illően köszöntem volna.– Kisfiam? Köszönni.– rántotta meg durván a gyerek kezét.
– J-óóó re-reggelt kívánok...– mondta halkan, a félelemtől kicsit dadogva.
– Nem kell félni, nem fogok semmi olyat csinálni, ami neked nem tesz jót.– mosolyogtam biztatóan. – A nevem Dr. Martin, téged hogy hívnak?– A nő megint megrántotta a kicsi kezet, hogy válaszoljon.
– Alex.– szinte suttogta.

– A teljes nevedet mondd, és egész mondattal válaszolunk.– szidta le újból.
– Asszonyom, legyen szíves kedvesebben beszélni a gyermekével, meg van illetődve, fél.– kértem kedvesen.

– Önnek van gyereke?– húzta fel fél szemöldökét.
– Nincs, de gyermekekkel dolgozom, tudom, hogy kell velük bánni.– magyaráztam.
– Alexander nem az Ön gyereke, úgy nevelem, ahogy akarom.– válaszolt durcásan.– Látom nem tudja ellátni a munkakörét, biztosan lefoglalja az énekes barátja, meg a zongorázás.– nevetett gúnyosan.– A gyerekem betegségével foglalkozzon, ne a nevelésével, úgy tűnik, Ön azt hiszi, mindenbe beleszólhat, csak, mert Shawn Mendes-zel jár, ki tudja még meddig.
– A magánéletemhez semmi köze, a fia viszont fél tőlem, ezért kértem, hogy szépen beszéljen vele, mert így nehezebben fogom tudni megvizsgálni, viszont Alex, kérlek ülj ide.– paskoltam meg a vizsgáló ágyat.– Mi a baj? Fáj valamid?– kérdeztem kedvesen.

– A fülem és a torkom.– válaszolta erőtlen hangon.

– És azért beszélsz ilyen halkan, mert félsz, vagy mert fáj a torkod?– fordultam a vizsgálóeszközök felé.
– Mindkettő.
– Nincs mitől tartanod, mindig el fogom mondani mit fogsz érezni, rendben?– mosolyogtam újra, egy bólintást kaptam válaszul.– Először meghallgatom a mellhasad, add csak a kézfejed, kérlek.– tartottam felé tenyerem, majd apró kezét beletette. Meleg kézfejéhez tettem a sztetoszkópot.– Látod, ennyire lesz hideg.– ezután megvizsgáltam, de nem találtam semmilyen problémát, makkegészséges a gyermek.

– Alex, biztosan fáj valamid?– kérdeztem aggódva, hiszen semmi problémát nem észleltem, mégis panaszkodott.
– Hát...– nem válaszolt.
– Asszonyom, a gyermeke teljesen egészséges, nem találtam semmilyen elváltozást. Nem tudom miért fáj a füle és a torka, minden rendben van.–mondtam idegesen.– Javaslom, hogy keressenek fel egy másik orvost, ő hátha tud segíteni.
– Ami azt illeti kedves Dorothea, a fiú tényleg egészséges.– mondta az anyuka, teljesen más hangnemben.
– Nem egészen értem...–ráncoltam a szemöldököm.

– Én egy riporter vagyok, ő pedig nem a fiam.– mutatott a gyermekre.
– Tessék?– néztem továbbra is értetlenül.
– Ez egy teszt volt, az egész vizsgálatot felvettem, azt is, ahogyan inzultáltalak és ahogy beszéltél Alex-szel. A videót kitesszük és cikket írunk róla. Kicsit sem csalódtam benned, tényleg nagyon kedves vagy és jól bánsz a gyerekekkel.– mosolygott.

–Köszönöm, de kérem távozzanak, a többi beteget is meg kell vizsgálnom. Viszlát, szia!– intettem.

– Szia.– majd eltűntek a folyosón.

Lesokkolva ültem az íróasztalánál, ezek mindenre képesek, egy gyereket is belerángattak, az idióta színjátékba. Hihetetlen. Fel kell hívnom Andrew-t.

– Szia Andrew, Dorothy vagyok.– szóltam a telefonba.
– Hello, miben segíthetek?– kérdezte nyájasan.
– Bejött az ügyeletre egy nő és egy gyerek, a fiú elmondta a panaszait, a nő meg rángatta szegényt, mert szerinte nem volt elég illedelmes. Kedvesen rászóltam, hogy ne csinálja ezt, mert szegény srác így is fél, aztán kioktatott, hogy nekem nincs gyerekem, ne szóljak bele, hogy hogy neveli. Ekkor mondtam neki, hogy gyerekekkel foglalkozom, értek hozzá. Aztán megvizsgáltam a fiút, akinek semmi baja sem volt. Akkor közölte velem a nő, hogy ez az egész csak színjáték volt, felvette és cikket fog írni belőle, hogy tudhassa a világ, hogy milyen vagyok valójában. A végén mondta, hogy nem csalódott bennem.– hadartam.
– Ezt hallotta Shawn is, ki vagy hangosítva.– válaszolt.

– Oké, de most mit kezdjek ezzel az egésszel?– kérdeztem kétségbeesetten.
– Felejtsd el, ahogy hallom jól teljesítettél. Ez neked csak fényezés lesz.– mondta nyugodtan.
– Mennem kell dolgozni, köszönöm Andrew! Sziasztok.
– Szia.
– Szia Dor.– köszönt Shawn is.

Szuper, megint baromi jól indult a napom...