Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

41. Fejezet

  – Máris indulhatunk, hadd mutassam be Ming-et és Vent.– mutatott a két alacsony névről ítélve kínai férfire.
– Nagyon örülünk.– mosolygott Line.
– Miénk a megtiszteltetés hölgyeim.– mondta Ming erőteljes kínai akcentussal. Kíváncsiságból a hátam mögé néztem, majd azt láttam, amire számítottam. Jason és Rob szúrós szemmel méregeti a két hammam mestert. 

A testőrök aggodalmának ellenére hammam alatt nagyon diszkréten bántak velünk, folyamatosan úgy rakták ránk a különböző lepleket, hogy egy pillanatra sem volt látható egyetlen kritikusabb testrészünk sem. A kezelés alatt végig csendben voltunk, nem azért, mert külön megkértek rá, hanem, mert az egész környezet annyira megnyugtató volt, hogy kár lett volna elrontani egy-egy meggondolatlan szóval. Egész pontosan négy és fél órával később Annelita elkísért minket a masszázskádakhoz, ahová, mint kiderült, a pácienseken kívül nem mehet be senki, így Jason és Rob kint leült.

 – Annyira örülök, hogy végre csak ketten vagyunk.– ültem be a forró vízbe.

– Ne is mond, nagyon feszélyező volt a testőrök jelenléte. Egész nap alig volt rajtunk ruha és végig bámultak minket. Amúgy nagyon feltűnő a pocakom?– ráncolta a szemöldökét.
– Most először nincs rajta semmilyen anyagdarab, egyedül én látom.– nyugtattam meg.

– Akkor jó.–sóhajtott megkönnyebbülten. – Ígérted, hogy a végén itt lesz Shawn is, jön sminkelni?– nevetett.

– Dehogy.– legyintettem.– Este megyünk valahova, oda jön ő is.

– Te sem tudod, vagy csak nem mondod el? – érdeklődött.

– Én tudom, de beszéljünk másról. Minden oké köztetek Dan-nel? Vagy csak az esküvő miatt vagytok ennyire feszültek? Az utóbbi időben kicsit szikrázik köztetek a levegő.
– Minden a legnagyobb rendben, csak mindketten idegesek vagyunk. Mármint, már csak ő.– mosolyodott el.
– Ezt hogy érted?– ráncoltam a szemöldököm.
– Szerintem akkor voltam utoljára ennyire nyugodt és kipihent, amikor kisbaba voltam.– nevetett fel zavartan.

A fodrász, sminkes és egyebek után megszépülten hagytuk el az épületet, természetesen Jason és Rob kíséretében. Mindenképp szólni fogok Shawn-nak, hogy baromira idegesítő ez az egész testőrösdi.

– Köszönöm a mai napot.– búcsúzkodott Line a házuk előtt.
– Jaj, ez semmiség.– öleltem meg.– Nemsokára visszajövünk. Öltözz át!
– Szia Dorothy!– vigyorgott.

– Szia Line.– integettem mosolyogva.  

– Szia Shawn, megjöttem!– léptem be a szobaajtón és rúgtam le a cipőm.
– SZIA ÉDES!– kiabált a nappaliból.
– Nem kell kiabálni, így is hallak.– forgattam a szemem.– Na jó, ezt nem mondjátok komolyan!–   szaladt fel a szemöldököm, mikor beléptem a helyiségbe.
– Szia Húgi.– köszöntött Dan is.

– Ez valami vicc, ugye? Shawn, te alapból is gyerekes vagy, rajtad nem csodálkozom... De Dan! 36 éves vagy, mi a francot élvezel egy videó játékon?
– Dor, maradj már csendben! – az igazán "érett" barátom annyira beleélte magát a játékba, hogy jobbra-balra dülöngélt.

– Ezt nem hiszem el.– fogtam a fejem, miközben inkább átmentem a hálóba. Már a kocsiban kitaláltam, hogy a kék csodát fogom felvenni, amit Shawn-nal vettem. Kíváncsi vagyok, hogy felismeri-e. Mivel a hajammal és a sminkkel nem kellett bajlódnom, így csak felkaptam a ruhát és egy fekete magassarkút. Fogtam egy borítéktáskát, beletettem a telefonom és az irataimat.

– Mikor fejezitek be?– mentem be újra a nappaliba, miközben a fülbevalómmal szerencsétlenkedtem.
– Most.– tette le a konzolt Dan.– Én nyertem!
– Hát ez mesés.– mondtam "enyhe" iróniával a hangomban.– Shawn, jól vagy?– néztem aggodalmasan a bátyám mellett ülő férfire. A játéknak már majd fél perce vége lett, ő pedig még képernyőt bámulta.