Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

47. Fejezet

  – Jó estét, üdvözlünk mindenkit, én Barbara vagyok és ez itt a Good Evening London! Ma esti vendégeink Dorothea Martin és Shawn Mendes.– a kamera hirtelen elhaladt az arcunk előtt, ahogy kimondták a nevünket, mire egy picit megijedtem.
– Sziasztok, örülök, hogy végre találkozunk és mindenki választ kaphat a kérdésekre. Szóval, csapjunk is a közepébe, mi van köztetek és hol ismerkedtetek meg? Mióta tart a kapcsolatotok?– szegezte nekünk a kérdéseket. Utálom a kíváncsi embereket, de kénytelenek voltunk válaszolni, legalább majd békén hagynak egy időre. Legalábbis remélem.  

– Nem is tudom hol kezdjem.– fogott bele Shawn.
– Az egész egy torontói kávéházban kezdődött, épp távozni készültem, mikor Shawn berontott az ajtón és rám borította a kávét.– nevettem, de csak megjátszásból.
– Hű, ez igazán filmszerű!– nevetett velem a műsorvezető. – És hogyan tovább, mi történt ez után?
– Vettem Dor-nak egy másik kávét, amit reméltem, hogy együtt fogyasztunk el, de sajnos mennie kellett. Végül kértem egy találkozót, ami másnap volt esedékes.– folytatta a történetet.
– Aztán a reggeli kávézásból ebéd lett, ennek pont két hete, de innen már történelem.– fejeztem be én megismerkedésünk sztoriját.
– Mi van köztetek? Tényleg csak barátok vagytok?– faggatott tovább. 
– Nem. Nem csak barátok vagyunk.– mondta Shawn megnyomva a csak szót.
– Akkor, azt hiszem, az enyém a megtiszteltetés, kedves mindenki, a pletykák igazak.– vett nagy levegőt.– DOROTHEA MARTIN ÉS SHAWN MENDES EGY PÁRT ALKOTNAK!– kiabálta.– Gratulálok nektek az egész stáb nevében!
– Köszönjünk.– mondtam halkan.
– És mi van a karkötőkkel?– nézett nagyra nyílt szemekkel. Valószínű remélte, hogy tényleg jegygyűrűként funkcionál. 
–  Azt jelképezik, hogy összetartozunk. De nem járunk jegyben.– válaszolt Shawn.
–  Ezt sajnálattal hallom, viszont ez rendkívül aranyos dolog.– mosolygott továbbra is.– Viszont most Dorotheá-tól  kérdeznék egy-két dolgot.– fordult felém.– Információink szerint sebész vagy és a Torontó egyik legjobb magánkórházában dolgozol. Hogy hat a munkádra Shawn-nal való kapcsolatod?

– Az elmúlt pár percet megelőzőleg nem tudta senki, hogy együtt vagyunk, de így is megtapasztaltam a pozitív és negatív oldalát is a dolognak. Nagyon jól esik, amikor egy fiatal lány érkezik vizsgálatra, felismer és nem egyszer fordult elő, hogy megdicsért különböző dolgokért. Viszont, amikor egy riporter rejtett kamerával jött az ügyeletre a "beteg kisfiával", az teljesen kiverte a biztosítékot. Tudom, hogy sokan kíváncsiak, tudom, hogy sokakat érdekel a magánéletünk, de ez felháborító. Én úgy érzem, elég fontos a munkám és nem hátráltathatja a segélynyújtást, az, hogy megismert a világ. – vázoltam fel a helyzetet.
– Igazán dicséretes, hogy így a szíveden viseled a betegeidet és ekkor becsben tartod a munkádat is.– bókolt.

– Ez nem csak a munkám, ez a szenvedélyem.– próbáltam nevetni.
– Elárulnál pár dolgot a magánéletedről? Miért jöttetek Londonba? Bemutattad Shawn-t a családodnak? Hogy reagáltak? Igaz a hír, hogy az esküvőtök miatt érkeztetek?– bombázott újabb kérdésekkel.
– Nem szeretnék sok mindent mondani a családomról, viszont, azt elárulhatom, hogy valóban egy esküvő miatt érkeztünk, de nem a sajátunk miatt. A bátyám fog megnősülni a közeljövőben.– mondtam vigyázva, hogy ne tudjanak meg sok részletet.
– Köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk. Shawn, tegnap este meglepetésként felléptpél Ed Sheeran koncertjén és az utolsó dalt Dorotheá-nak  címezted, illetve azt mondtad a mikrofonba, hogy "Remélem megbocsájtasz", aztán különböző képeket láthattunk, ahogy a barátnődet visszaviszed a hotelbe, aki nem éppen volt józan. Mi történt?– szavai hallatán az arcomon a vörös minden árnyalata átfutott. 
– Egy apró félreértés volt az egész. Dor pedig nem ivott csak nagyon rosszul volt.– hazudott.
– Ó, akkor elnézést a feltételezésért. És Shawn mi lesz a karriereddel?
– Hétfőn reggel írtam alá a meghosszabbíást az Island Records-sal, még 5 évre.– magyarázta.
– Nagyszerű, akkor ezek szerint még 5 teljes évig aktív marad mindannyiunk kedvence, a kanadai legenda, Shawn Mendes. Köszönöm, hogy itt voltatok, ez volt mára a Good Evening London!, viszlát holnap!

A kamerák leálltak, mi felálltunk is indultunk a stúdióból ki, az öltözők felé. Amint vége lett a forgatásnak Barbara, a műsorvezető mosolya lehervadt az arcáról. Tudtam, hogy nem őszinte az a mosoly, amint az elmúlt fél órában mutatott a külvilág felé. Mondom ezt úgy, mintha én nem nevettem volna erőltetetten... 

– Dor, öltözz át gyorsan, miénk az este! Amint elmegy Andrew...  – csapott a fenekemre egy perverz mosoly kíséretében, mire egy lesújtó pillantást küldtem felé, hogy nem csak mi vagyunk a folyosón. Vette a lapot, felvette a diplomatikus, ám kissé unott arcát, amit nekem nagyon ritkán mutat. Ilyenkor szinte eltűnik az a vicces, életvidám, kissé perverz, de annál kedvesebb és illedelmesebb férfi, akit ismerek. Ha fontos közegben mozog, mindig mélyebb lesz a hangja, sokkal élcesebb és tekintélyt parancsolóbb. Tisztában van vele, hogy ő Shawn Mendes, akinek minden csak egy szavába kerül és ezt ki is használja. Viszont mellettem legtöbbször eltűnik ez a nagyképűsége, sőt. Eszméletlen szerény is tud lenni. A rajongók mellett mosolyog, de én tudom, hogy nem ez az igazi énje.  

Kevesebb mint 20 perc múlva már Andrew kocsijában ültünk és a menedzser szavaira figyeltünk.
– Jók voltatok, tényleg. Mondjuk Shawn, kicsit lehettél volna kommunikatívabb...– na igen, Andrew-nak semmi sem elég jó, ezt már megszokhattunk.– Dorothy, amúgy tudom, hogy leittad magad, hiába tagadtátok. 
– Megvolt rá az okom...– dünnyögtem.
– Na is mi volt az?– húzta fel a szemöldökét.

– Ennyi magánéletünk hadd legyen Andrew, köszi.– védett meg Shawn, mire köszönetképp hálás pillantást küldtem felé.

– Oké, legyen!– vágott fura képet a menedzser.– Viszont mégsem megyek fel hozzátok, randim lesz.– mondta nagyképűen.
– Na és ki a szerencsétlen?– röhögött Shawn.
– Taylor-nak hívják és nem Taylor Swift az. Sajnos.– csempítte le ajkát.
– Ki gondolta volna.– forgattam a szemeim.
– Dorothyka, csak nem haragszol rám?– mondta nyájasan.
– Nem, dehogy.– erőltettem mosolyt az arcomra.
– Én is így gondoltam.– vágott komor képet.

Az út hátralévő része csendben telt, nagy örömömre. Miután kiszálltunk, Shawn kérte a recepcióst, hogy engedjenek fel minket az igazgatóhoz, mert meg van beszélve, hogy ma este találkozunk. Még jó, hogy erről is tudtam...

– Shawn Peter Raul Mendes, mégis mikor szerettél volna tájékoztatni, hogy este találkozónk van valakivel?– kértem számon a liftben.
– Ne haragudj, nekem is kiment a fejemből. De utána kárpótollak ígérem...– súgta a fülembe, mire megborzongtam.
– Alig várom.– ült ki az arcomra elégedett mosoly.– Alig várom Shawn Peter Raul Mendes.– nevettem fel.
– Én sem kevésbé Dorothea Elizabeth Martin.– kapcsolódott be a nevetésbe.

– Jó estét Mr. Dorchester!– léptünk be az ajtón.

– Üdvözletem Ms. Martin és Mr. Mendes. Hadd mutassam be Önöknek a családom.– mutatott a mellette álló 4 hölgyre.– A feleségem, Arielle, a lányaim, Chloé, Marchella és Léa.– szóval az franciák, na akkor megvillanthatom a francia tudásom.

–Est-ce que tu parles français? (Beszéltek franciául?)– néztem mosolyogva a feleségre és a 3 lányra.

– Oui, bien sûr (Igen, természetesen.)– mondta az anyuka.– Én francia vagyok.– újságolta büszkén.

– Térhetnénk a tárgyra?– vette át a szót Shawn kissé feszülten.

– Hogyne Uram.– bólintott Mr. Dorchester, majd leült az asztalához.– Kérem, foglaljanak helyet.