Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

52. Fejezet

– Nem mondta min vesztek össze?
– Nem, de ha a bátyám veszekedni kezd, akkor mindet rázúdít a másikra. Line nagyon maga alatt lehet. – sóhajtottam.
– Lehet neked kéne Dan-nel beszélned, nem nekem. Mégis csak te vagy a testvéred.
– Akkor majd te leszel Line-vel? Ápolgatod egy várandós nő lelkét?
– Hát, megoldom. – vont vállat
– Te tudod. – mosolyodtam el.  

– Dor, van egy húgom, menni fog.– nyugtatott.
– Tényleg, mi van Liyah-val? Nem is beszéltem vele, mióta először találkoztunk.– mondtam, miközben beálltam a zuhany alá.
– Nem tudok semmi újat.– rántott vállat.
– Majd felhívom este.– engedtem meg a vizet.
– Miért érdekel a testvérem?– ráncolta a szemöldökét.
– Mert minden érdekel, ami veled kapcsolatos?– tártam szét a karjaimat kérdőn.
– Vizes lett a hajad.
– Basszus, majd befonom. – kezdtem hisztérikusan kicsavarni belőle a vizet.

– Ne mondj semmi félreérthetőt vagy bántót Line-nek, még akkor sem, ha az az igazság, oké?– néztem rá, miközben már a kocsiban ültünk.

– Nem vagyok idióta, tudom, hogy kell megnyugtatni valakit.– forgatta a szemeit. 

– Majd írj, hogy mit mondott, tudni szeretném, hogy mi van.– fogtam a fejem.– Miért kell hajnali 4-kor veszekedni?

– Nyugi Dor, ne parázz, megoldjuk, lesz esküvő.
– Nagyon remélem, hogy annyira azért nem komoly, hogy az elmaradjon.– reménykedtem hangosan.
– Nem fog Édes.– pillantott rám lopva, mert közben az utat figyelte. Szavai hallatán jóleső melegség áradt szét a testemben és nyugodtan dőltem hátra az ülésen. Nem tudom hogy bírtam 28 évig nélküle.– Itt merre?– esett kétségbe.– Kiismerhetetlen ez a város...
– Jobbra, aztán a körforgalomnál az utolsó kijárat, onnan egyenesen és majd szólok, ha a házuknál vagyunk. Vidd el Liné-t valahová, én maradok Daniel-lel.– ismertettem a tervet.

– Nem is tudom, mióta nem én vagyok a domináns fél.– morgott.

– Ahj Shawn, tudom, hogy sztár vagy, de az nem jelenti azt, hogy folyton neked kell a központban lenned. Tudod, egy kapcsolat attól kapcsolat, hogy a felek egyenrangúak, mindenkinek van mindenbe beleszólása, szóval, ha nem tetszik, amit kitaláltam szólj. Ennek ez a lényege. – vázoltam fel gyorsan a gondolataimat.
– Miért nem lettél te is ügyvéd?!  – tette fel a költői kérdést, amire nem is válaszoltam.– Jobb kérdés, miért nem tudok rád haragudni?!– kijelentésére halkan felnevettem, majd az utunk innentől csendben telt.

– Itt állj meg!– mondtam gondolataimból kizökkenve, mikor észrevettem a nagy, fehérre festett házat.
– Máris asszonyom!– nevetett szórakozottan.

– Szia Line!– kiáltottam, ahogy megláttam az ajtóban álló vékony nőt. 
– Dorothy!– ölelt át.
– Ne aggódj, minden rendben lesz.– simogattam a hátát.– Odaadlak Shawn-nak, öltözz fel, jó?–  toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Válasz gyanánt csak aprót bólintott is elment fel az emeletre. Arca teljesen kifejezéstelen volt, a sírás nyomát egy kicsit sem mutatta. A nappali felé vettem az irányt, nyomomban a barátommal. 
– Jó reggelt Daniel!– mondtam kissé gúnyosan a kanapén ülő bátyámnak, akinek a kezében egy borospohár volt.– Na azt add csak ide!– vettem ki kezéből.
– Szia Dorothy.– nem ellenkezett, azonnal odaadta. 

– Kész vagyok!– trappolt le Line a lépcsőn.
– Gyere.– karolt belé Shawn és indultak az ajtó felé.– Sziasztok.– ezután egy halk csapódást hallottunk és a kulcsok csörgését, Line most komolyan bezárt minket? Szemöldököm az egekbe szaladt, Daniel pedig csak intett, hogy üljek le.
– Meséld el, hogy mi történt, most.– huppantam le mellé a kanapéra.