Megöleltem és mentem barátnőm után. Mikor kiértünk a teremből, egyből kérdések tömkelegét tette fel nekem.
-Honnan ismered Ő-t? Együtt vagytok? Kedves veled? Szerinted is jóképű?
-Nyugi Lili! Szóval előszöris a koncert előtt szó szerint belebotlottam, ő pedig felajánlotta hogy elkísér. Azóta nagyon jó barátok lettünk. Másodszor NEM vagyunk együtt!- Hangsújoztam ki a "nem" szócskát. -Harmadszor nagyon kedves velem! Negyedszer pedig igen jóképű!
-Kár hogy nem vagytok együtt! Nagyon aranyosak lennétek!
-Persze egy törpe az óriással!
-Hát ha nem akkor nem... Mit tegyek veled. De viszont mindjárt csöngetnek szóval...
-Menjünk! -vágtam a szavába. Úgy oda ordítottam neki mint a kisfiúk szokták a "hejhó"-t ordibálni amikor kalózosat játszanak.
Barátnőm csak nevetve jött utánnam. Lehuppantam a helyemre és elkapott a röhögőgörcs. Mellettem ülő Lucas vállára hajtottam a fejem, ami nem volt könnyü mert én vagyok 160 ő pedig 180 cm. Mondom hogy ő egy óriás!
Elkezdődött az óra. Nagyon unalmas volt az összes. Viszont az utolsó óra a tesi. Olyat tettem amit nem kellett volna.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Vérfarkasok átka ((Befejezett))
Kurt Adam"-Megjárod hogy megszülettél!- ragadta meg a kését és a nyakamhoz emelte. -Meg ne próbáld!-szűrtem ki fogaim közül-úgyis te járod meg!-mosolyogtam rá gúnyosan. -Azt csak hiszed "kislányom"!-mondta az utolsó szót teljes undorral a hangjában és a kés...
