30.rész

1.1K 52 3
                                    

Este.. Felvettem egy kényelmes ruhát. Féltem hogy mi lessz. Egy varázslat. Csak ennyi? Nem hiszem. Fájni fog? Mindenképp. Félek? Nagyon! Megbántam? Nem igazán. Nagyon izgultam. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy minden rendben lessz. Több kevesebb sikerrel. Mielött kimentünk az erdőbe az asztalra raktam egy levelet. Rossz előérzetem volt. Kiértünk. A hold megvilágította a mellettünk lévő patakot. Apa és pár mágus körbeállt. Itt már tudtam, hogy nincs menekvés. Mindenki fél. Látszik rajtuk. Én is rettegtem az nem vitás. De nincs visszaút.

-Fő mágusok jöjetek el. Segítsetek e lánynak, hogy életét élhesse még idősen. -mondta mire megjelent egy kör körülöttem.

-A démoni erő mely e lelket bántalmazza- folytatta az egyik ember.

-Most szűnjön meg e varázslatra.-folytatta a másik.

-Maradjon a jó..-kezdte a harmadik

-És szűnjön meg a gonosz..-folytatta a negyedik.

-S vele együtt minden rossz.-mondta az ötödik.

Nem kaptam levegőt. Mintha szorítaná valaki a nyakam. De a varázslatnak nincs vége. A földre estem. Nem éreztem már semmit.

-Az ősi mágusok erejével..-kezdte újra apa.

-Távozz gonosz közülünk!-most dta egyszerre mindenki.

A szemem lecsukódott. Már csak annyit hallottam, hogy valaki sír. De elnyelt a sötétség.

*Lucas szemszőge*

-Ne!-kezdett zokogni Bri.

-Miért?-ölelte meg őt a síró Gerald.

-Sajnálom!-ment oda hozzájuk könnyel teli szemekkel Aaron.

Én csak odaszaladtam az élettelen testhez. Magamhoz őleltem. Nem akartam sírni, de könnyeim útnak indultak. Némán folytak le a sós cseppek arcomon. Sokáig nem lehettem nyugodt mivel Iza testét kitépték a kezemből. Nem tudom hova vitték csak annyit, hogy messze. Nem tehettem semmit így haza indultunk. Mindenki sírt. Szomorúak voltak. De nem tehettek semmit. Ennek nem így kellet volna történnie!












































Már csak az epilógus van Hátra szóval kérem a kérdéseket!😊😂💓

All the love A.
By.:A😂💞

Vérfarkasok átka ((Befejezett))Where stories live. Discover now