-Na hát akkor hercegnő- hajolt meg előttem Adam.-Velem jönne? A barátai is jöhetnek!- átnézett a vállam felett és utánna rám pillantott. Én Lucasra és Lilire néztem, mire ők szinte egyszerre bólintottak.
-Megyünk!-mondtam
-Reméltem is hogy ezt mondod!- mosolygott rám.
Elmentünk az erdő közepébe. És megálltunk egy kis tónál.
-Gyertek utánnam!-mondta és beleugrott.egyből eltűnt.
Csak én voltam olyan bátor hogy menjek utánna. Nagyon kíváncsi voltam arra hogy hova kerülök. Beleugrottam én is, és egy gyönyörű palota előtt termedtem. Elképedtem látva hogy én itt fogok lakni. De ugyanakkor furdalt a gondolat hogy "ki is vagyok én?", "hogy kerültem az erdőből ide?", "mi az hogy kiválasztott vagyok?". Nem értettem semmit de belementem. Hogy jó ötlet volt e? Igazából igen! Mindenki kedves velem. Csak egy bajom van, az pedig nem más mint hogy nem közönséges emberként tekintenek rám hanem holmi nemest látni bennem.
YOU ARE READING
Vérfarkasok átka ((Befejezett))
Werewolf"-Megjárod hogy megszülettél!- ragadta meg a kését és a nyakamhoz emelte. -Meg ne próbáld!-szűrtem ki fogaim közül-úgyis te járod meg!-mosolyogtam rá gúnyosan. -Azt csak hiszed "kislányom"!-mondta az utolsó szót teljes undorral a hangjában és a kés...
