"-Megjárod hogy megszülettél!- ragadta meg a kését és a nyakamhoz emelte.
-Meg ne próbáld!-szűrtem ki fogaim közül-úgyis te járod meg!-mosolyogtam rá gúnyosan.
-Azt csak hiszed "kislányom"!-mondta az utolsó szót teljes undorral a hangjában és a kés...
1 hét. Ennyi idő telt el azóta mióta megtudtam hogy mi vagyok. Az erőm csak nő, a fejemben lévő hangok sokassága egyre jobban erősödik. A farkas-boszi énem erejével egyre furcsább dolgokat céltem felfedezni.
Ja igen! Kiderült hogy aki felnevelt anyámként az tényleg az egyik felmenőm a másik meg annak a kastéjnak az ura ahova egykor Adam elvitt. Vagyis az apám egy varázsló király a természet feletti világban.
-Menjünk!-rontott be a szobámba a nagybátyjám.
-Hova?-néztem rá kérdőn.
-Hahó! Gyakorolni!- legyezett a kezével szemem előtt.
-Jaa! Oké menjünk!-vontam vállat és felpattantam az ágyamról. A szekrényemhez indultam és kiválasztottak egy ruhát ami tökéletes lessz.-Kimennél?- kérdeztem.
-Ja persze!-nevettem el magát majd kiment.
Felöltöztem és összefogtam a hajam. Amúgy ezt választottam:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Mehetünk!-szaladtam le a lébcsőn egyenesen a nappaliba.
-Végre!-sóhajtott fel-egy évezred volt!-nevettem el magát.
-Jólvan na!-"sértődtem" meg.-Szia Lu! Majd jövünk!- adtam neki egy puszit majd kiléptem az ajtón.
