Vérfarkasok átka ((Befejezett))

18.rész

Azt hittem hogy ez a nap nem lehet már rossz, de tévedtem... Megjelent az az alak akit most a hátam közepére sem kívánok! Az apám.

-Helló gerlepár! Rég láttalak Iza!-mondta egy gúnyos mosoly kíséretében.

Megilyedtem. Nem tudtam mit kezdeni. Csak szótlanul álltam az újdonsült barátom kezét szorongatva. Ahogy ránéztem felidéztem az összes emlékem ami van róla. Minden rossz emléket.

-Mi a baj Iza?- suttogta nekem Lu.

-Ő az a...apám...-nyögtem végül ki úgy hogy csak ő hallja.

-Azt ugye tudjátok hogy hallom?- francba! Ő vámpír... Egy normális ember ezt nem hallaná meg!

Egyre csak közeledett. Lucas megérezte hogy ő egy vérszívó, ezért átváltozott és elémállva morgott rá. Mikor már majdnem 1 méterre volt, Lu ráugrott és úgy támadta.

Apám csak védekezni tudott és nem sebezte meg barátom. Mikor már apám alig tudott mozogni (mert nem volt ereje) akkor Cas megragadta az alkalmat és átharapta a torkát. Mikor már biztos volt abban hogy nem él, visszaváltozott emberré. Én odaszaladtam hozzá és átöleltem. Fejemet melkasába furva sírtam. Azt nem tudom hogy azért, mert féltettem vagy mert megmentett. Felkapott menyasszony pózba és hazáig vitt. Az őrök beengedték őt de furcsállva néztek vissza ránk hogy Cas miért véres. Én elaludtam kezében. Lerakott az ágyra ésmár ment is volna ha nem állítom meg.

-Maradj légyszíves Cas!- mondtam szinte alig hallható módon de ő meghallotta.

(Fenti rajz saját!)