Kieresztettem a karmaim és elvágtam a szíjakat. A telefonom az asztalra volt lerakva. Milyen kis naív. Tudtam hogy hol vagyok. Otthon.. Furcsa ennyi idő után visszatérni abba a házba ahol felnőttem. Egyből tárcsáztam a nagybátyám és szóltam neki hogy jöjjön ide. Mikor leraktam akkor roppant be drágalátos anyám egy tányérral a kezében.
-Egyél! Nem akarom hogy éhenhalj!-mosolygott rám.
Élveztem a tányért. Nem akartam de nem tudtam irányítani a testem. Megértem majd elkezdtem szédülni. Elnyelt a sötétség.
Mikor felkeltem megint ki voltam kötözve csak most egy székhez. Az a férfi állt előttem akire halottként tekintettem eddig. "Apám" öbelégült mosolyával találtam magam szembe.
-Mindjárt letörlöm azt a mosolyt a képedről "apa"!-köptem neki a szavakat,de a megnevezést teljes undorral mondtam.
-Megjárod hogy megszülettél!- ragadta meg a kését és a nyakamhoz emelte.
-Meg nem próbáld!-szűrtem ki fogaim közül-úgyis te járod meg!-mosolyogtam rá gúnyosan.
-Azt csak hiszed "kislányom"!-mondta az utolsó szót teljes undorral a hangjában és a kés hegyét jobban a nyakamba nyomta.
-Na akkor hajrá!-nevettem fel, mire megremegett a keze, de nem engedett szorításából-Úgysem mered!-néztem szemeide, mire teljesen beleszúrta a nyakamba a hegyes ezközt.
Arra még emlékszem hogy Lu és Rick beront a szobába, de onnan már teljes sötétség..
Ki szemszögéböl legyen a 25-26. rész?
YOU ARE READING
Vérfarkasok átka ((Befejezett))
Werewolf"-Megjárod hogy megszülettél!- ragadta meg a kését és a nyakamhoz emelte. -Meg ne próbáld!-szűrtem ki fogaim közül-úgyis te járod meg!-mosolyogtam rá gúnyosan. -Azt csak hiszed "kislányom"!-mondta az utolsó szót teljes undorral a hangjában és a kés...
