Átöltöztem tesire mint minden osztálytársam, és vártuk a teremben a tanárt. Meg is jött pontosan amikor becsengettek. Futottun 3 iskolakört és kosaraztunk. Lucas és én egy csapatba kerültünk. A másik csapatba került Lili és az ellenségem a suli "nagy menője". Elkezdtünk játszani. Már 1:4-re vezettünk amikor elkezdett cikizni. Először még nem vettem figyelembe, de amikor már sokadjára mondta bedühödtem. Éreztem hogy a düh szét áramlik a testemben. Egyszer csak arra eszméltem fel hogy a fiúra morgok. Lassan négy lábra ereszkedtem. Mindenki félve nézett rám. Mintha egy szörnyeteg lennék. Nem tudtam leállítani magam! Beleharaptam a lábáta, ezzel a tettemmel arra késztetve őt hogy az énszintemre sülyedjen elkezdett ordibálni. Mindenki elkezdte kántálni hogy "szörnyeteg" kivéve Lucas és Lili. Lili tudja hogy miyen lény vagyok de lucas nem tudja mégsem ilyedt meg. Odajöttek jozzám és megpróbáltak lenyugtatni. Nem sikerült nekik. Evvel csak meg idegesebbé tettek engem. Elrohantam meg mindig farkas alakban.
Lucas
Elfutott én összenéztem Lilivel és értette a célzást.
Lili amúgy az unoka testvérem. Egy idős velem és Izával. Mindanyian vérfarkasok vagyunk.
Iza után szaladva mi is átváltoztunk a farkas alakunkba. Fel akartam venni vele a telepatikus beszélgetést. Ami egész hamar sikerültis!
Lucas:
Iza állj meg! Mi csak segíteni szeretnénk!
Izabel:
Nem! Nem kell segíteni! Hallottad a többieket! Egy szörny vagyok!
Lucas:
Ha te szörny vagy akkor én is! Ugyanúgy vérfarkas vagyok mint te! Szóval állj meg!
Lelassított, végül megállt. Vissza változtam emberré, és ő is így tett. Megöletem.
YOU ARE READING
Vérfarkasok átka ((Befejezett))
Werewolf"-Megjárod hogy megszülettél!- ragadta meg a kését és a nyakamhoz emelte. -Meg ne próbáld!-szűrtem ki fogaim közül-úgyis te járod meg!-mosolyogtam rá gúnyosan. -Azt csak hiszed "kislányom"!-mondta az utolsó szót teljes undorral a hangjában és a kés...
