Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

4.Fejezet

Érkeznek a vendégek

(Zero szemszöge)

Az akadémia felújítási munkálatai a menetrendnél gyorsabban folytak, főleg mivel nekem is segédkeznem kellett. A bál előtt 5 nappal, már készen voltunk. Csak a legkisebb simítások maradtak, amiket be kellett fejezni. Kaien parancsára a nappali tagozatos lányoknak el kellett kezdeniük a bálterem takarítását és díszítését. A tanárok és én pedig befejeztük az újjá építést. Nem került több időbe 2 napnál. De abban a két napban a lelkünket is kidolgoztuk.

Július 7-ét írtunk. A suli ma is dögunalom volt. A tanár bent akart tartani különórára, de megint kiszöktem. Indultam volna a prefektusi műszakomra, amikor nagy tömeget vettem észre.
- Na végre történik valami, amit egy... a prefektusnak kell elintéznie- gondolkodtam hangosan.- Na jól van. Nem tudom mi ilyen érdekes, de tűnjetek innen. Irány vissza a tanórára, vagy a pavilonokba- utasítgattam az embereket.
De amikor megláttam a tömeg miért gyűlt össze, azonnal tágra nyíltak a látásérzékelőim. Toga Yagari, egykori vámpír vadász tanárom állt előttem.
- Te mit keresel itt? Nem a szövetség maradványait kéne összekaparnod és megbüntetned?- tértem magamhoz.
- Nézz hátra. A munkások a vadászok egyesületének megmaradt vadászai. És különben meg, a te drága nevelőapád hívott ide. Hogy minek? Azt nem tudom- rántott egyet a vállán.
És még hogy a vámpír vadászok segítsenek az iskola helyre állításában. Ez nevetséges.
- Nem most jöttem ki a sötétkamrából Toga. Minek vannak itt? Ezek vadászok, nem pedig építőmunkások- léptem közelebb.
- Tudom, de ők felajánlották, hogy segítenek, miután részük volt a lerombolásában is. Én pedig rájuk hagytam. Ha Kaien beleegyezett, nekem mi beleszólásom lehetne?- közölte érdektelen hangon.
És igaza volt. Ha az igazgató ideengedte őket, akkor nekünk mi közünk lenne hozzá?

Miután ezt megbeszéltük, fogta magát és faképnél hagyott. Nem is volt rá nagy szükségem. Napnyugtakor mentem egyenest a Hold pavilon főkapujához. A nappalis lányok már ott voltak. Amint meglátták, hogy közeledek, szokásuk szerint sorfalba rendeződtek és úgy várták a szívüknek oly kedves estis vérszívókat.

Kinyílt a kapu a teremváltáshoz és a lányok sikítozni kezdtek. Észre kellett vennem, hogy a vámpírok furcsán viselkedtek. Ügyet sem vetettek a sikítozó lányokra, még csak rájuk se néztek, hanem egymás között veszekedtek vagy beszélgettek. Ez vagy egy új terv, hogy álljanak ellen a rajongó lányok megfékezhetetlen ,,szeretetének", vagy valami nagy dolog van készülőben a fajtájukon belül. Nem érdekelt túlságosan mi lehet az. Megtörtént a teremváltás, elüldöztem a lányokat a Nap pavilonba és mentem az őrhelyemre.

Másnap a tanteremben ugyanazt a viselkedést érzékeltem, mint előző nap este a vérszívóknál. Mindenki beszélgetett valakivel, vagy nagyobb csoportokba verődve cseverésztek. Pfuj! Még jó, hogy engem nem akartak bevonni. Utálom a pletykálkodást. Hajdanán Yuuki sem volt odáig érte, ahogy a legjobb barátnője, Sayori Wakaba sem szerette azt, ha valakit, vagy valamit kibeszélnek az emberek. Nem volt csoda tehát, ha Sayori inkább nem szállt be a szóváltásokba.

Az viszont furcsa volt, hogy az én társaságomat kereste.
- Jó reggelt Zero!- köszönt nekem.
- 'Reggelt Sayori! Mit akarsz?- néztem rá gyilkos szemekkel. Nem volt kedvem beszélgetni.
- Csak azt szeretném tudni, hogy hallottál- e valamit Yuuki- ról. Nem láttam már egy jó ideje- dadogta. Megijedhetett a tekintetemtől, mert félénken lesütötte a szemét.
- Pontosan 1 hete és 1 napja nem láttad. Amióta elhagyta az iskolát. Nem jár már ide és feltételezem nem is fog ide visszajönni. Most boldogan tengeti gyilkos napjait- tudósítottam.
- Miért beteg vagy...- rémült meg Sayori, de Yuuki- val csak Yori- nak hívtuk.
- Yuuki- nak nincs semmi baja Yori. Inkább ülj le és tanulj. Kezdődik az óra!- intettem le.

Órák után ismét nagy tömeg gyűlt össze a főkapunál. Megint munka van kilátásban.
- Már megint mi van? Minden nap csürhésdit akartok játszani? Van így is elég dolgom. Szóval kotródjatok valahova... máshova- megint ledöbbentem, amikor két ismerős hang köszöntött meg.
- Szervusz Zero!
- Hello Kiryuu!
- Mit akartok itt?- fordultam meg és Senri Shiki- vel és Rima Toya- val álltam szemben.
- A bálra jöttünk. Úgy tűnik elsők vagyunk a régi diákok között. ŐK megjöttek már?- faggatózott Senri.
- Kik azok az ŐK?- néztem rájuk felbőszülten.
- Ha lehet, ezt inkább máskor tárgyaljátok meg. Álmos vagyok és éhes is, na meg nappal van Senri. Ugye nem akarsz megégni?- fordult Rima Senri felé.
- Az éhségedre itt van ez- dobott egy zacskó csokoládét Rima- nak Senri, aki nem mellesleg Yuuki unokatestvére.- A többivel nem tudok mit kezdeni.
- Én igen. Irány a Hold pavilon- rángatta Senri- t a pavilonjuk felé Rima, csokival a szájában.- Zero. Mondd meg Kurosu igazgatónak, hogy mi megérkeztünk. Éjszaka találkozunk.
- Velem ugyan nem- mormogtam.

Már éppen indultam volna vissza az őrhelyemre, amikor Toga jött szembe velem.
- Végre megvagy. Kaien beszélni akar veled.
- Miről? És mi ez a ruha rajtad? Mit keresel még mindig itt? Vadásznod kéne- méregettem. Tanári ruha volt rajta. Az én szememnek szokatlan volt.
- Kaien beszervezett tanárnak. Itt fogok tanítani az iskolán. Ráadásul igazgató helyettes is lettem. Legalább nem unatkozom minden nap- rántotta meg vállait.
- Eddig sem kellett volna. Még rengeteg vámpír van a világban, amiket ki kell irtani- néztem rá úgy, mint egy sült bolondra szokás.
- Az lehet Zero, de csak a te mániád, hogy mindet el kell pusztítani. A szabályok szerint a tiszta vérűeket és a nemeseket békén kell hagynunk- sóhajtott Toga.
- Aha. Mindegy. Menjünk inkább. Mit is akar az igazgató tőlem?- indultam az iskola bejárata felé.
- Majd ő elmondja. Megkért, hogy vigyelek fel hozzá. Azt nem mondta, hogy közben avassalak is be abba amit mondani akar- sétált mellettem.
- Naná. Eleve rosszul kezdődik. Már megint mi történhetett az iskolában?- morfondíroztam.

Toga felkísért az igazgató, vagyis Kaien irodájába, mint egy fegyencet. Annyira kínos volt. Meg is jegyeztem neki egyszer.
- Te! Ugye nem akarsz letartóztatni. Mert úgy követsz itt engem, mintha egy bérgyilkos börtöntöltelék lennék. Bár annak is érzem magam.
- Nem. Senki sem fog letartóztatni, de hidd el, jobb ha melletted maradok- veregette meg a vállamat félszemű tanárom.
- Aha! Te tudod- flegmáskodtam vele.

Felértünk az irodához, bekopogtunk- mondván jól neveltek vagyunk. Na persze!- és bementünk. Megálltunk az asztal előtt, ő pedig felemelte fejét és, mint egy hülye elmebeteg vigyorogni kezdett.
- Képzeljétek most jött a remek hír. Minden régi esti tagozatos diákunk visszajön a bálra- örvendezett.
Fel is pattant a székről és örömtáncot kezdett járni.
- Aha! És nekem ehhez mi közöm?- álltam ott érdektelenül.
- Több munkád lesz, mint prefektus. És kétszer jobban kell majd vigyáznod is, nehogy vitába keveredj- ugrándozott még mindig, mint egy tini lány. Elegem volt belőle.
- Igen. Ez magától értetődött. De Toga olyasmit is mondott, hogy jobb ha mellettem marad, amíg itt vagyunk. Miért is?- fordultam felé, mire Kaien megállt és felém fordult. Sikeresen felöltötte a komoly arckifejezést is a bamba helyére.
- Nos azért, mert mint mondtam MINDEN régi esti tagozatos visszatér a bál erejéig.
- Igen. És ez mit takar? Mondd már el úgy, hogy én is értsem- türelmetlenkedtem.
- Azt, hogy a Kuran- ok is igent mondtak a meghívásra. Kaname és Yuuki is eljönnek a bálra- közölte velem.
- Mi?- fagyott arcomra a düh.- Hogy képzelted azt, hogy meghívod azokat az árulókat. Ők tették tönkre az iskoládat. Ez nem zavar? Kösz de én nem kérek belőle.
- Elég legyen Zero. Ez nem az ő hibájuk volt. A nagybátyjuk Rido tehetett róla- fogott le Toga, nehogy őrjöngeni kezdjek.
- Huh, huh, huh!- vettem mély levegőket.- Oké! Akkor tűrni fogom őket, de nem mondom, hogy szimpatizálni fogok velük. Számomra ők ellenségek. Kerülni fogom őket amennyire csak lehet.
- Ahogy akarod. De a köszöntésükről nem maradhatsz le. Ott kell lenned- fogadta el döntésemet Kaien.
- Milyen köszöntésen?- értetlenkedtem.
- A nemesek kötelességüknek érzik tiszteletüket nyilvánítani a tiszta vérűek előtt. Én is szeretném Yuuki- t üdvözölni és te is fogod- szögezte le.
- Miért is? Nekem nem uralkodóim. Nekem nem a hercegnőm és nem a királyom- förmedtem rá.
- Az lehet, de Yuuki a húgod volt- emelte meg a hangját, ami nagyon ritka volt Kaien esetében.
Ezen irtózatosan meglepődtem...