Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

19 Fejezet

Védjük a Kuran- okat!

(Yuuki szemszöge)

Kaname tartotta magát az ígéretéhez. Elmondása szerint sokkal jobban érzi magát, amióta többet vagyunk együtt. Már ő sem elégszik meg néhány futó találkozással. Egyre több közös programot talál ki, de mivel nem akarom gátolni őt a munkában figyelmeztetem, hogy ideje folytatnia amit elkezdett. Ilyenkor fintorogva panaszkodott, hogy minek kell mondanom és jót nevetek rajta. Kelletlenül, de vissza megy az unalmas papírjai közé. Olyankor megsajnálom és bíztatásul kap egy csókot.

Egy ilyen alkalommal a kertben sétálgattunk és a rózsákat szemléltük. Imádtuk a rózsákat. Neki mindig is ez volt a kedvenc virága, nekem pedig azóta az, mióta ajándékba kaptam tőle egy viaszba tartósított rózsa szálat, ami egy olyan bokorról származik, ami 10 évente egyszer nyílik. Nagyon a szívemhez nőtt az a tárgy. Az volt a kabalám. Minden hova magammal vittem. Akkor volt hatalmas jelentősége, mikor sok időt kellett Kaname nélkül töltenem. Az a rózsa emlékeztetett rá. Ahogy az összes többi itt a kertben.

Kézen fogva sétáltunk a járdán, a kertben mikor Kaname hirtelen megtorpant egy rózsa bokor előtt.
 - Nézd ezt a rózsát!- mutatott a bokor tetejére.
 - Látom. Gyönyörű szép. A bokor legszebb darabja- bólogattam.
 - Egy tökéletes szál. Vétek lenne, ha tökéletességében maga maradna. Kell neki egy társ!- elengedte a kezemet és leszakította a rózsát.
 - Hé! Mit csinálsz? Most el fog hervadni hamar!- búslakodtam.
 - Nem olyan hamar és itt jobb helye lesz. Most két tökéletes lény van egymás mellett. Bár nem, a te tökéletességed nem fogható semmihez- szája büszke mosolyra húzódott és beletűzte a rózsát a hajamba.
 - Túlzol, de szeretem, amikor ilyen szépeket mondasz. Mellettem is most már két tökéletes lény van. Te és a rózsa- összekulcsoltuk ujjainkat és gyengéd csókban összeforrtunk.

Hirtelen rossz érzés fogott el. Egyedül Kaname jelenléte nyugtatott meg. Viszont hamar kiderült, félelmem nem volt alaptalan, mert váratlan ,,vendégeket" kaptunk.
 - Utálom az érzelmes pillanatokat. Főleg, ha két vámpírt látok így. Mindjárt hányok. Fujj!- gúnyolódott egy ismerős hang. A hang Zero- hoz tartozott.

Kaname, amint meghallotta Zero hangját abba hagyta a csókunkat és a háta mögé terelt.
 - Mit keresel itt? Hogy találtál meg?- méltatlankodott kedvesem.
 - Egy kis segítséggel és a városiaknak hála megtaláltuk a kastélyotokat vér szívók- pattant be Toga is.
 - Hogy lehettek itt? Neked az orvosiban, neked pedig házi őrizet alatt kellene lenned- másztam elő Kaname mögül, de nem engedett előrébb, mint ő maga. A kezével visszatartott.
 - Azóta eltelt egy hónap hercegnő. Zero pedig leleményes kölyök. Megszökött a figyelő szemek elől- gyújtott rá a szivarjára Toga.
 - Nem valami hasznosak a kis bérenceid Kaname!- gúnyolódott Zero.
 - Ők talán nem, de majd én ellátom a bajod- löktem félre Kaname karját és közeledtem volna Zero felé, ha Kaname nem állít meg.
 - Ne vedd fel a harcot Yuuki! Maradj!- derekam köré font karjaival erősítette meg szavait.

Bólintottam és hátrálni kezdtem, hogy minél közelebb legyek hozzá.
 - Még hogy te ellátod a bajomat? Ez nevetséges. Lehet, hogy Toga ellen volt esélyed, de ellenem egy csepp sincs. Még a drágalátos Kaname- d sem fog tudni megvédeni!- kötözködött és előrántotta Bloody Rose- t. Egyenesen Kaname fejére célzott, de nem lőtt.
 - Mire vársz nagyszájú? Nincs bátorságod lőni? Félsz, hogy eltalálod Yuuki- t?- feszítette tovább a húrt bátyám.
 - Attól nem aggódom, de nem pazarlom a golyókat trükkös célpontokra- vonta meg vállát mint egy mellékesen.
 - Na persze!- kuncogott bátyám, még mindig szorosan tartva engem.- Üzenj Akatsuki- éknak, hogy jöjjenek segíteni!- suttogta fülembe olyan halkan, hogy Zero füle, hiába vámpír fül, nem hallotta meg.
Bólintottam egy láthatatlant és vámpír mágia segítségével hívtam a barátainkat segítségül.

Pillanatokon belül meg is érkeztek, olyan kedéjállapottal, hogy ha Zero- nak van esze elfut.
 - Te korcs! Hogy mered betenni ide a lábadat? Mi képzelsz? Hol vagy?- kiabálta Aido.
 - A nyamvadt kis tiszta vérűitek birtokán. Nem nagy szám. Az akadémiára nehezebb bejutni. Pedig ott nem lakik senki híresség vagy nagyúr- heherészett a kis köz rendű.
 - Te kis patkány most megdöglesz!- motyogta Ichijou. 
Először hallottam, hogy ilyen szavak hagyták volna el Ichijou száját.
 - Kérem most menjenek be! Ez kemény harc lesz!- fordult hozzánk Ruka.
 - Te is kint maradsz?- néztem nagyot. Igaz, hogy vámpír, de ezek ellen ha egyedül marad nincs esélye.
 - Azt már nem Ruka! Menj velük és védd meg őket, ha egy is átjutna itt- utasította Akatsuki Ruka- t. Már régóta tudom, hogy Akatsuki gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt, de nem tőle, hanem egyszerűen csak látom.
Ruka hajdanán rajongott Kanem- ért, de mikor látta, hogy Kaname valóban csak engem szeret és őt csak barátként kezeli letett róla, de nem vette észre Akatsuki érzéseit és most sem veszi észre. Szegény Akatsuki.
 - Jól van! Sok sikert hozzájuk!- bólintott Ruka és szaladni kezdett velünk a kastély hátsó bejáratához, ami a kertre nyílt.

Berohantunk. Kaname egész idő alatt nem volt hajlandó elengedni a kezemet. Nem hagyta, hogy elhagyjam az oldalát. Kellemes érzéssel töltött el a gondoskodása és a szeretete. Legalább a mai nap ez is kijár, nem csak a félelem. A bálterembe vonszoltam, ahol behúzott függönyös ablakok nyíltak a kertre, ahol a harc zajlott. Minden szót tökéletesen hallottam és minden hangot remekül tulajdonoshoz tudtam kötni.
 - Menj a Kuran- ok után! Én lefoglalom a csőcseléket- parancsolt Toga Zero- ra.
Természetesen boldogan engedelmeskedett. Szemrebbenés nélkül otthagyta Toga- t két erős vámpírral a nyakán. Ezt az önzést.

Merem állítani, hogy Zero- t az sem érdekelné, ha Toga meghalna, ha cserébe tálcán kínálnák fel neki Kaname és az én fejemet. De lehet, hogy megelégszik csak az enyémmel is, bár ezt már nem veszem biztosra. Ha ide jött minden itt lévő, élő vámpírt meggyilkol, akit ér. Hisz ez a dolga. Vámpír vadász lévén.

Már az ajtónál járt, mikor Aido lépett elé és útját állta.
 - Nem mész te sehova. A Kuran testvéreket mi védjük. Csak a holt testünkön keresztül kapod meg őket- dacoskodott Aido és megidézett egy tucat jég pengét.
 - Ó! Ezt boldogan vállalom a cél érdekében. Különben sem hagynálak életben titeket. Fogadni mernék, hogy ilyen pengékkel sebesítetted meg Toga barátomat is!- lihegte. Kezdett fáradni. Ez jó jel. Könnyebb lesz a győzelmet elérni.
 - Nagy a szád ahhoz képest, hogy mindjárt hulla leszel- hozta nyilvánosságra mindannyiunk gondolatát Hanabusa és egy kézmozdulattal Zero- ra küldte a jég pengéket...