Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

13.Fejezet

Megvédem az életem!

(Kaname szemszöge)

Felfigyeltem, hogy Toga nem csak egy puskát hozott magával, hanem megannyi lövedéket is. És a legbiztosabb megoldást, egy tőrt is, ami vadászmágiával volt megerősítve.
- Nem vagy biztos a dolgodban Toga?- gúnyolódtam.
- Miért ne lennék?- vágott vissza.
- Mert minden eshetőségre készültél. Az a tőr veszélyes fegyver, de ellenünk semmit sem ér- mutattam a tőr helyére.
- Pusztán óvatos vagyok, te meg halott- szegezte nekem a puskát és elsütötte.

Ichijou előrántotta a kardját (más néven katana) és ketté vágta a golyót, ezzel elhárítva azt.
- Szép próbálkozás, de amíg mi védjük Kaname -t, addig nem érhetsz hozzá- eresztette le a kardot Ichijou.
- Meglehet. Akkor viszont mindannyitokat kivégzem- mondta és mindannyiunkat meglőtte. Akatsuki kivédte a támadást, de Ichijou annyira megakart védeni, hogy az ő karját súrolta az egyik lövedék.
- Ichijou! Te maradj ki egy kicsit a csatából. Még nem nyerted vissza teljes erődet a háború óta. Majd Akatsuki- val elintézzük ezt a vadászt- parancsoltam.
- Rendben. Legyetek óvatosak! A puskagolyók is vadász mágiával vannak átitatva- hajtotta le meghunyászkodva fejét.
- Mindig azok vagyunk- biztosítottam.
- Ez nem volt bölcs döntés Toga. Aki társunkkal kikezd, az magára vonja a mi haragunkat is-figyelmeztettem.
- Remek. Végre nem bújsz a testőreid mögé- nevetett, miközben egy újabb cigarettára gyújtott.
- Ügyes volt, hogy mindannyiunkat célba vetted, de mint látod nem okoztál sok kárt- mutattam Ichijou felé, aki ismét talpon volt.
- Nem is az volt a célom. Nézz csak hátra!- bökött a mögöttünk lévő sziklafal felé.

A folyó több, mint 5 méterre volt tőlünk. Nem sok, de menekülési útvonal gyanánt már nem szolgált.
- Szóval ez volt a terved. Hogy sarokba szoríts minket- állapítottam meg.
- Valahogy úgy. Elzártam előletek az egyetlen menekülési lehetőséget, tehát szabad a vásár számomra.
- Nem hiszem. Ne feledd kikkel van dolgod. Vámpírok vagyunk. Ki fogunk törni innen- bátorkodott felszólalni Akatsuki is, aki nem is várt semmire, tűzlabdákat küldött Toga- ra.
- Nyugalom Akatsuki, de igazat kell adnom neked. Nem fogjuk hagyni, hogy ellenállás nélkül elhalálozzanak minket- néztem rá kihívóan és egy sziklasárkányt küldtem felé, amit kikerült, a sárkány pedig nekimenve a hegyoldalnak széttört.
- Ügyes, de nem eléggé- kiáltotta Akatsuki és Toga- ra vetettük magunkat.

(Yuuki szemszöge)

Zero megtalált minket és rám szegezte a Bloody Rose- t. Ruka és Aido kelt a védelmemre.
- Várjatok! Zero nem érti, miért védelmeztek engem- állítottam meg a fejben már megkezdődött csatát.
- Természetesen azért, mert tiszta vérű vagy és nem hagyhatunk veszni. Ezenfelül Kuran is, akik mindig is a legerősebb tiszta vérűek közé tartoztak- nézett rám vádlón Aido.
- Azt nem érti, hogy miért engedem, hogy megvédjetek, amikor megígértem neki, hogy megvárom, hogy eljöjjön értem és megöljön- pontosítottam.
- Hogy mit tettél Yuuki úrnő?- csodálkozott Ruka.
- Nem kell felkapni a vizet Ruka. Azóta sok minden megváltozott. Eszem ágában sincsen feladni az életemet, ami még csak most kezdődött el igazán!- néztem Zero- ra gyilkos pillantással.
Le akartam tépni a fejét azért, amiért elvárja, hogy feladjam magam.
- Remek! Akkor nem fogok unatkozni. Táncolunk egyet hercegnő?- nyújtotta kit azt a kezét, amiben a pisztolya volt.
- Ezer örömmel Zero!- léptem felé, mire Aido és Ruka összébb zárták a köztük lévő rést.- Kérlek! Nem lesz semmi bajom!
- Nem tehetjük Yuuki úrnő. Kaname úrfi megtiltotta nekünk- fordult felém Ruka.
Elegem lett! Felvettem egy merészebb hangnemet.
- Megparancsolom, hogy engedjetek át! Nem mondom többször!- morogtam.
- De hát...- ellenkezett volna Aido.
- Azt mondtam engedj át! Mi nem világos ebből?- vicsorogtam. Nagyon tengett már bennem az adrenalin.
- Öööö... Igen Yuuki úrnő!- léptek félre az útból.
- Most pedig Zero! Készülj a halálodra- kuncogtam.

Megkezdődött a harc! Zero folyamatosan tüzelt Bloody Rose- zal, de én mindannyiszor kitértem előle, vagy egy sziklapajzzsal védtem magam.
Az egyik ilyen után megelégeltem a védekezést, Zero- ra küldtem egy sziklasárkányt, amit ügyes mozdulattal kikerült.
- Ezzel még nincs vége ifjú vadász!- figyelmeztettem.
Az akaratommal megfordítottam a sárkányt és előidéztem egy újabbat a segítségére. Zero felugrott a levegőbe, ezzel menekülve és széttörve a sárkányokat.

Nem az a fajta vagyok, aki könnyen feladja és támadt egy hirtelen vezérelt ötletem.
- Aido!- hívattam társamat.
- Igen!- lépett mellém.
Odafordultam hozzá és a fülébe suttogtam a tervemet.
- Fagyaszd Zero- t a földhöz, hogy ne tudjon ugrándozni, akkor könnyedén eltörlöm a föld színéről.
- Remek ötlet úrnő!- bólintott.
És már cselekedett is. Jégzuhatagot küldött Zero felé, ami annyira meglepte őt, hogy telibe is találta. Zero lába a földhöz volt fagyasztva.
Nem tétlenkedtem sokáig, létrehoztam újabb két földsárkányt és kereszt tűzbe indítottam őket Zero felé. Elérték Zero- t és összezúzódtak, akkor a port kavarva, hogy nem láttuk a végeredményt, hogy Zero halott, sérült, vagy egy karcolás nélkül megúszta- e...

(Kaname szemszöge)

Csak hamar kikészítettük Toga- t olyannyira, hogy már alig tudott észlelni minket, ha gyorsan mozogtunk.
- Mi történt Toga? Lelassultál- állapítottam meg.
- Mert én nem vagyok vámpír. Hála az égnek!- fújt egy nagyot.
- Pedig milyen jó ez az élet. Azt tenni, amit csak akarsz, senki sem mer ellent mondani. Ez az igazi élet- gúnyolódtam satnya halandóságán.
- Meglehet, de vannak hátrányai is. Nem de?- firtatta tovább a témát.
- De igen. Egyetlen egy van. Az, hogy a vérhez vagyunk kötve. Ám ez nem olyan súlyos hátrány. Együtt lehet vele élni- vontam vállat.
- Igaz, de az emberek megvetnek titeket, már ha hisznek a létezésetekben- mosolygott.
- És szerinted ez érdekel minket? Ti emberek csak táplálékok, múló porszemek vagytok a szemünkben. Életetek hossza a mienkhez képest csak egy pillanat, míg mi örök életűek vagyunk. Nem tényező létünkben a ti véleményetek- osztottam meg vele látásmódunkat.
-Hm. Nem csoda. Felsőbbrendűnek érzitek magatokat, de mi is öltünk már vámpírt. Nem is egyet. És most ti hárman vagytok soron- felállt és ismét sortűzbe kezdett.
- Akatsuki! Fejezzük be a játékot, de ne öld meg. Jó móka vele harcolni- adtam ki a parancsot.
-Igen Kaname!- és már meg is indult Toga felé.
Mögé került és leütötte. Toga eszméletét vesztette, mi pedig nem tétováztunk.
Felkaptuk Ichijou- t és leugrottunk a folyóba, hogy elmenekülhessünk...