Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

12.Fejezet

Vadászat!

(Yuuki szemszöge)

Már egy órája úton voltunk, nem futottunk, de gyorsan szedtük a lábunkat, nehogy Kaien- nek igaza legyen és Zero itt érjen minket. Ám minden reményem szertefoszlott, mikor megálltam és fülelni kezdtem.
- Álljatok meg egy pillanatra!- mondtam halkan.
Körbe hallgatóztam és szimatoltam. Zero és Toga szagát hozta felém a szél.
- Mi történt kedvesem? Mit érzel?- jött közelebb Kaname.
- Zero és Toga szaga. Nem érzed? És hallom is őket. Nagyon gyorsan közelítenek felénk. És Zero gyűlölete szinte kézzel fogható- dőltem neki, mert Zero hangulata szinte leterített. Bírom az erős érzelmek nyomását, de ha hirtelen ér, nem tudok ellenállni neki és összenyom.
- Akkor siessünk. Nem érhetnek utol- vett volna karba, de ellenkeztem.
- A találkozás elkerülhetetlen lesz. Túl gyorsan haladnak és ne feledd Zero is tartalmaz vámpírgént. Ő egy közrendű. De ha szétválasztanánk őket, kevésbé veszélyesek- győzködtem.
- Rendben! Akkor váljunk két csoportra. Egy nemes velem jön, a többi pedig veled megy- adta ki a parancsot, mire megijedtem.
- Nem Kaname. Hatan vagyunk. Két három fős csoportra oszlunk. Akkor egyenlőek az erő viszonyok. És van esélyünk megsebesíteni az egyiket, vagy mindkettőt. Akkor nem lesz más választásuk, mint visszavonulni. Hiszen nincs náluk semmi, csak a fegyverük. Könnyű harcra számítanak- magyaráztam tovább.
- Ezt honnan veszed?- lepődött meg Kaname.
- Túl gyorsan haladnak. Ha sok holmi lenne náluk, nem lennének ilyen sebesek- adtam elő elméletemet.
- Igazad van. Próbáljuk meg elérni a folyót. Az jó menekülési útvonal, ha nem sikerülne kiütni őket- adta az instrukciókat bátyám.
- Helyes. És vigyázzatok. Lőfegyverük van. Vadászfegyverek. Zero a Bloody Rose- t viseli, ami kifejezett vámpír ölő fegyver. Toga egy puskát tart magánál, amiben vámpírok ellen kifejlesztett lövedék van. A szövetség ugyan megszűnt, de a vadászok folytatják, amire hivatottak. Veszélyesek, mert a fegyverek nincsenek többé elzárva, de nem kell félni. Nekünk is van fegyverünk- mosolyogtam fondorlatosan.
- Igen? És mi az?- vonta fel szemöldökét Kaname.
- Elfelejted, hogy egykoron nekem is volt vadászfegyverem- néztem mélyen Kaname szemébe.
- A birtokodban van még Artemis- Vadász istennő?- kérdezték döbbenten.
- Úgy van- húztam elő Artemis- t a zsebemből.
- Remek. Akkor miénk az előny- lelkesedett Aido.
- Csodálatos, de most már ideje tovább indulni. Zero- ék bármelyik percben beérhetnek minket- siettettem a döntést.
- Jó. Akkor Yuuki, Ruka és Aido! Ti menjetek a Hold- vízesés felé. Akatsuki, Ichijou és én pedig egyenest a hegyeknek megyünk a folyó mentén- utasított minket Kaname. Fájt, hogy el kell válnom tőle, de úgy tűnik nincsen más megoldás.
- Igen. Indulás!- kezdtem el futni az említett vízesés fel. Amikor először mentünk haza, kitértünk arra is. Kaname megmutatta azt a helyet, és hogy, hogy juthatok el oda. Meg sem álltunk, míg oda nem értünk a vízeséshez.

(Kaname szemszöge)

Fájdalmas volt kimondanom a tényeket, hogy ha kettéválunk többre jutunk. Nem akartam Yuuki- t elhagyni. Én akartam megvédeni Zero- tól, de tudtam, ha vele maradok, nem szedhetjük szét a két vadászt. Nem gondolkodtam sokat ezen, mert féltem, ha még tovább jártatom az agyam ezen, visszafordulnék, hogy Yuuki- t védhessem. Ez pedig nem fordulhat elő, még véletlenül sem.

Futás közben folyamatosan füleltem és néha beleszagoltam a levegőbe, mi történik az én hercegnőmmel, de szerencsére semmi veszélyes fejlemény. Csak Zero lihegését és gyors tempóját éreztem. A mi vadászunkról teljesen megfeledkeztem. Egészen addig, amíg be nem ért minket.

Éppen egy barlangnál voltunk, mikor megálltunk. Nem akartunk felmenni a hegyre, ha esetleg rosszra fordulnának a dolgok, legyen hova menekülni, hiszen a folyó pont alattunk folydogált. És megeshet, hogy Yuuki- nak szüksége lesz segítségre. Állandóan figyelemmel kísértem azt, ami Yuuki- val történik, de magunkra nem ügyeltem. És ez nagy hiba volt.

Szorgosan hallgatóztam, mikor hirtelen lövésre lettem figyelmes.
- Üdvözöllek Kaname Kuran!- köszöntött Toga, miközben egy cigit szívogatott.
- Szervusz Toga! Nem hittem volna, hogy megszeged a szövetség szabályait- vontam kérdőre, háttal állva neki.
- A szövetség már nem létezik- köpte felém a szavakat.
- Valóban. Azóta, mióta meghalt a vezető- fordultam felé.
- Pontosan. Kérlek Kaname, ne ellenkezz. Az csak neked lesz rossz- vette le hátáról a puskát és egyenesen nekem szegezte.
- Miért is?- nem értettem, mitől lesz rosszabb nekem, ha felveszem vele a versenyt.
- Mert akkor feldühítesz és akkor több vámpírt fogok megölni- húzta meg a ravaszt.
- Értem. Akkor mi sem fogunk tétlenkedni. Akatsuki, Ichijou! Lennétek kedvesek...- nem kellett befejeznem. Máris elém léptek, hogy bármikor felfogják a golyót, amit Toga kilőni készült.

(Yuuki szemszöge)

A vízeséshez érve fülelni kezdtem, hallottam, amint Toga beéri Kaname- t és beszélgetésbe kezdenek, aztán Toga meghúzza a ravaszt, de innentől nem rajtuk tartottam a figyelmemet. Zero érdekelt. Hogy merre járhat.

Nem kellett sokáig figyelnem, mert semmi perc alatt megérkezett hozzánk.
- Nem tanácsos hátat fordítani az ellenségnek!- kezdte mondandóját, mert nem láthatta nyugodt arcomat.
- Miért ne? Nem szeretném látni halálodat, ha nem én okozom- nevetgéltem, mert vicces mennyire alábecsült.
- Yuuki- biccentett.
- Üdv Zero!- fordultam felé, lángoló szemmel.
- Te tényleg igazi vámpír vagy. A szemed is vörösen világít- nyúlt a kabátzsebébe.
- De csak, mert nem bírok magammal. Le szeretném tépni a fejedet. Ugye tudod, hogy akár most rögtön megtehetném?- fenyegettem.
- Nem fogod megtenni, mert...- kezdte, de a szavába vágtam.
- Mert akkor nem játszhatnék veled. És akkor Kaname mérges lesz, hogy nem gyakorlok élesben eleget- sóhajtottam.
- Szuper! Akkor nem kell attól aggódnom, hogy bűntudatom lesz- mosolyodott el gúnyosan.
- Mintha tartanod kellett volna e felől- vontam vállat.
Mostanában nem érdekelt túlzottan a sorsa.
- Akkor készülj vámpír hercegnő! Mert most az uralmad véget ér. A kezem által- húzta elő Bloody Rose- t.
- Nem hagyom, hogy megtörténjen. Ruka, Aido!- hívtam elő barátaimat.
- Ügyes volt Yuuki úrnő. Az illem szerint a nők nevét kell előbb mondani, ha felsorol a vámpír- dicsért meg Ruka.
- Köszönöm! Zero meg akar ma halni. Segítsük őt ebben, ahogy egy rendes fajtárshoz illik- kerülgettem a határozott parancsot.
- Félre értettél valamit Yuuki. Én nem vagyok vámpír- közölte.
- Dehogynem. Shizuka- tól kaptad az erődet. Ő tett azzá ami voltál, E- szintű, de tőlünk, Kuran- októl kaptad a vért, ami odáig vitt, hogy életben maradj és közrendű legyél- ingattam meg hitét önmagában, bár nem oly mértékben, amennyire szándékomban volt.
- Lehet, hogy igazad van... de én embernek tartom magam, mert az vagyok- szegezte rám a Bloody Rose- t.

Meghúzta a ravaszt. Lőtt is volna, ha Aido le nem fogja a kezét.
- Nem illik pisztolyt fogni a hercegnőre- ingatta fejét szőke hajú barátom.
- Nekem nem a hercegnőm- sziszegte Zero.
- Dehogy nem. Csak nem akarod beismerni- bólogatott Aido.
- Meglehet. Most viszont a drága hercegnőtök életét veszti- kifordította Aido kezét és kiszabadította sajátját. A Bloody Rose- zal pedig rám lőtt.

Gyorsan kitértem a golyó elől. Aido kihúzta kezét Zero fogásából és satuba fogta őt.
- Ez nem volt bölcs tett Zero- fontam össze karomat a mellkasomon.- Most feldühítettél, de mielőtt eltennélek láb alól had mondjam el az igazat...