Düh
(Kaname szemszöge)
Yuuki elvesztette az eszméletét, a szívem pedig majd megszakadt a látványától, ahogy Yuuki szájszegletéből és szíve alól vér folyik. Gyorsan ellenőriztem, hogy lélegzik- e és van- e pulzusa. Szerencsére volt! De ki tudja meddig, ám ha Zero továbbra is életben marad, nincs esély a megmentésére. Minél hamarabb végeznem kell mindkettővel.
Yuuki- t az ajtó mellé fektettem és Zero felé fordultam. Szemem még jobban izzott, mint korábban.
- Ezért most megfizetsz Zero! Nem éled túl, hogy ilyen helyzetbe hoztad Yuuki -t!- lépkedtem felé.
- Az ő hibája! Miért ugrott a golyó elé?!- rémüldözött. Valószínűleg Yuuki- nak egy humánosabb módszert szánt. Egy pillanatra látni véltem, ahogy Zero szeme Yuuki- ra vetődik és féltést áraszt.
Erre a mondatra megtorpantam.
- Te Yuuki- t hibáztatod azért, hogy megvédett engem TŐLED? Ez már több a soknál. Kitépem a szívedet és a fejeddel együtt ezüst tálcán viszem Yuuki színe elé, ha majd felébred!- fenyegettem.
- Nem. Mert nem fog felébredni. Követi a szüleiteket, ahogy te is fogod hamarosan- nevetett és folyamatos tüzelésbe kezdett.Elég volt Zero- ból. Nem engedhetem meg, hogy veszélyt jelentsen a családomra, a szerelmemre. Mit sem törődve azzal, ha eltalál felé iramodtam. egy villám gyors rúgással kirepítettem az ablakon, amit Yuuki előzőleg szétzúzott Toga- hoz.
- Most már ketten vagytok, de még így sincs esélyetek ellenem. A reményetek utolsó szikráját is kioltom- vázoltam fel előttük a jövőjüket.
- Inkább mi a tiedet. Yuuki még azelőtt meg fog halni, mielőtt legyőznél kettőnket- kuncogott Toga.
- Azt majd meglátjuk. Yuuki erős lány. Túl fogja élni a sebesülést és folytatja életét velem- tisztáztam kedvesem állapotát.
- Kanamehh!- hallottam meg Yuuki suttogását. Gyenge volt a beszédhez, de eszméleténél volt.
- Ne aggódj édesem. Elintézem ezeket a patkányokat és segítek rajtad. De addig el ne aludj, különben viszont látod szüleinket és Rido bácsikánkat- emeltem meg hangomat, hogy jól hallja.Tudtam, Yuuki mindent megtesz, hogy életben maradjon. Ezért én is mindent meg fogok tenni, hogy békés és boldog élete legyen. Kezdve azzal, hogy elintézem ezeket a csótányokat itt előttem. A föld ismét remegni kezdett, de most az én erőm végett.
- Nos milyen érzés Zero? Hogy a lábad nem áll stabilon a földön?- gúnyolódtam. Felvettem szerelmem gyakorló kardját és elvágtam Zero bal lábán az inat és belevágtam direkt egy érbe is.
- Áh! De korcs vámpír! - sziszegte. Fájt neki. Ahogy nekem fájt és ahogy nekem fáj most a szívem, mert az életem a kastélyban van és az életéért küzd.
- Még mindig nagy a szád közrendű? Majd én elhallgattatlak- vontam vállat és megint rá támadtam. Most a karját szerettem volna hatástalanítani, de elrántotta. Ennek ellenére a csuklóját elvágtam.
- Ez mellé ment Kuran!- nevetett.
- Annyira azért nem. De ez már nem fog mellé menni- heherésztem és belerúgtam egyet, mire Toga ugrott rám és kivette a kezemből a kardot.
- Na most légy bátor Kuran kölyök!- lépett Zero mellé mestere.
- Nem kell mondani. Az vagyok- mormogtam és felhasítottam a talajt, ami kiejtette Toga- t az egyensúlyából.
Ettől ő a fának esett, én pedig a felhasított földdarabbal a fához kötöztem.Gúnyos mosolyra húztam számat. Megkönnyebbültem, hogy Yuuki biztonságban van, még ha nem is a szó minden értelmében.
- Most már csak ketten vagyunk Zero. Végre érezheted min megy keresztül most a húgom, akit te sebesítettél meg, mert rögeszméddé vált a vadászat. De had kérdezzek valamit. Tudod- e miért tiltott a nemes és tiszta vérű vámpírok vadászata?- kérdeztem, hátha jobb belátásra bírhatom az igazsággal.
- Nem. Nem tudom, de nem is érdekel- vergődött hason fekve, mert amikor belerúgtam, már akkor is fél térden volt, a ruhás után pedig hasra esett.
- Ne mond el neki te féreg. Annak már több évszázada. Már nem élnek olyan vadászok- próbált elhallgattatni Toga, de nem sikerült ez talán megállítja Zero- t a céltalan öldöklésben.
- Nos, ennek története van. Néhány évszázaddal ezelőtt még szabad volt az irtásunk, de a szövetség észrevett valamit a vadászokon. A szövetség annak idején eltitkolta előletek, hogy a nemes és tiszta vérű vámpírok nem ölnek embert. A halottak és a véradók vérét vásároljuk fel és azt fogyasztjuk. Csak a legvégső esetben fajulunk arra a módszerre, hogy saját magunk vadásszunk. Tehát nem vagyunk gyilkosok, mint hiszitek. Inkább védjük az uralmunk alá eső városok lakóit a megvadult közrendűek és az E- szintűek terrorjától. Azonban ezt az akkori vadászok nem tudták, csak akkor tudták, meg amikor valamelyik általuk megölt nemes párja felnyitotta a szemüket. Azonban akkor már rengeteg fajtánkbelit megöltek. Ezt nem bírta el a lelki ismeretük, sem a tudatuk. Nem tudták megemészteni, hogy hidegvérű gyilkosok voltak. Rosszabbak, mint mi. Ezért megbolondultak. Szépen lassan az őrületbe kergette őket a lelki ismeret. Akik pedig nem őrültek meg és folytatták a vadászatot, még ha közrendűekre, vagy E- szintűekre vadásztak is, minél többet öltek meg, annál szomorúbbak és elkeseredettek lettek. Végül belehaltak ebbe a bánatba. Mikor a vadászok serege megritkult, akkor tért észhez a szövetség és tiltották be a tiszta vérűek és nemesek vadászatát. Nem akarták, hogy az újabb nemzedékek is így végezzék, mint elődeik- meséltem. Ekkor észrevettem, hogy Zero még mindig Bloody Rose- t szorongatja.
- És ehhez nekem mi közöm?- értetlenkedett.
- Pusztán annyi, hogy ha megölsz engem, vagy ha Yuuki meghal, tudnod kell, hogy ártatlanokat öltél meg!- sziszegtem, mert kezdtem megint elveszteni higgadtságomat.- És azt tudod- e, miért vagytok ti Kiryuu- k ilyen kevesen? Mi több, már csak te vagy egyedül.
- Kaname, ez már tényleg túlzás!- próbált szabadulni Toga a kötelei közül.
- Nem tudom- hajtotta le fejét Zero.
- Azért, mert többségetek abban az időben élt és nem volt erős elméjük. Mind ideg összeroppanást kaptak és elhaláloztak. Csak azoknak maradtak leszármazottaik, akik erős elméjűek voltak, de a bánatba nem sokára ők is belehaltak. Te is ilyen sorsra akarsz jutni? Mert akkor jó úton haladsz- léptem elé.
- Nem. Én nem leszek olyan, mint ők voltak, mert nekem erős szívem és elmém van- fogta rám megint azt a nyavalyás pisztolyt.
- Látom még mindig nem érted. Neked kifejezetten gyenge szíved van. Hiszen öcséd halálakor is átvette feletted az irányítást Bloody Rose. Fogd fel, hogy meghalsz, ha nem hagyod Yuuki- t békén- akadtam ki. Ráléptem a kezére, mire szorítása alább hagyott és kivettem a kezéből Bloody Rose- t.Még egy ideig hagytam had gondolkodjon a történteken és a vadászok múltján. Vártam, hátha történik valami és történt is. Kaien Kurosu hangja törte meg a többé kevésbé csendet.
- Te jó ég! Kaname! Mit tettél velük?- szörnyülködött, amire nekem elfogyott minden türelmem.
- Még hogy én? Láttad már mit művelt a fiad a húgommal?- szorítottam ökölbe a kezemet, nehogy lepofozzam Kaien- t is.
- Kanameh! Hagyd őt! Ne... legyél olyan... mint Zero!... Segíts!- rázott ki a tébojultságból szerelmem hangja...
ČTEŠ
Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)
UpířiNEM ÉN ÍRTAM CSAK SZÓLOK:D viszont..olyan sok Vampire Knightot látok mindenhol:D hogy ennek semmiképp sem szabad kimaradni. Ajánlom mindenkinek aki szereti a Vampire Knightot. ^^ az írónak meg köszönjük ^^ (megj:...ez csak egy fanfic..nem manga alap...