Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

16.Fejezet

Magyarázat

16(Kaien szemszöge)

 A bál óta eltelt 2 nap, de Sayori még mindig nem ébredt fel. Ilyen erős lenne Yuuki mérge? Nem csodálnám. Elvégre is ő a Kuran- ok, a vámpírok legősibb és legtisztább vérű családjának leánya. De hogy a legjobb barátnőjével, azaz a volt legjobb barátnőjével ezt tegye... hát ez már túlzás. Na de megértem őt. Mármint őket. Tényleg veszélyben voltak, amíg ennek a lánynak a kezében volt a titkuk. Meg kell értenem mi vitte rá őt, hogy ilyen dolgot műveljen.

Így gondolkodtam a történteken Sayori mellett, mikor felnyitotta szemeit.
 - Jó reggelt Sayori! Hogy érzed magad?- kérdeztem. Ki akartam deríteni mennyire volt hatásos Yuuki terve.
 - Jól! Ahhoz képest, hogy nem bírom az italt és elájultam a sok pezsgőtől. Az utolsót amit ittam pont Yuuki adta nekem. És valóban hol van Yuuki?- nézett körbe. A varázslat úgy tűnik hatásos volt, mert nem emlékszik a vámpírokra. És Yuuki- ék gondoskodtak a látszatról is. Módosítottak néhány emléket, hogy Sayori azt higgye, hogy az italtól vesztette eszméletét. Köszönöm Yuuki! Ez nagy megkönnyebbülés.
 - Örülök hogy nincs semmi bajod. Pedig nem is ittál olyan sokat. És Yuuki- ról csak annyit, hogy elment- nyugtattam.
 - Hova? Mikor jön vissza?- rémüldözött.
 - Semmi baj Sayori! Nyugodj meg. Yuuki biztonságban van a... barátaival és Kaname- val, ezért nem hiszem, hogy visszajön ide az akadémiára. Esetleg látogatóba, de kevés az eséj rá- hajtottam le fejemet. Yuuki nagyon jól érzi magát Kaname- val és a nemesekkel. Jobban, mint amikor velünk élt. Úgy néz ki mindig is vámpír volt. Sosem érezte jól magát emberi bőrben, a vámpír tudat még az alvása alatt is elkísérte.

Megértettem Sayori- val, hogy Yuuki jól van és nem kell ezzel törődnie és magára hagytam, had pihenjen. Vissza kellett mennem az irodába. Az út alatt találkoztam diák csoportokkal és megkönnyebbülve vettem észre, hogy senki sem beszél a báli botrányról, sem pedig Yuuki- ékról. Ez jót jelent, mert nem kell senkinek hazudnom róluk. Ez mindig nehéz, nincs rá garancia, hogy elhiszik.

Egészen addig éreztem így, amíg meg nem láttam az udvaron Zero- t Kaien- nel a hátán. Azonnal lerohantam és átvettem tőle a sebesültet és felvittem a gyengélkedőre, megkockáztatva, hogy Sayori még ott van. Szerencsére nem volt ott, tehát befektettük egy ágyba és elláttam a sebeit. Nagyon nagy volt a seb az oldalán és jég szilánkokat találtam benne. Tehát Aido volt. Biztos valamelyik Kuran- t védte. Nehezen ugyan, de ezt is megértem. Valószínűleg Zero- ék kezdeményeztek. Ezt még meg kell magyaráznia az ifjú vadász úrnak.

 (Zero szemszöge)

Kaien nekilátott ellátni Toga sebeit. Lassú, de alapos munkát végzett. Minden sérülést alaposan lefertőtlenítette és nyomó kötéssel lekötözött. Toga oldalán volt egy seb, amiből rengeteg apró kis jég szilánkot és szikla darabkát szedett ki. Aido és Yuuki összedolgoztak. Úgy tűnik külön- külön gyengék. Ezt legközelebb ki fogom használni.

Láttam, hogy Kaien a munka végén jár, megpróbáltam elsunnyogni, hogy ne kelljen magyarázatot adnom, de pechemre észrevett.
 - Ne menj sehova Zero! Nem gondolod, hogy magyarázattal tartozol a történtek miatt?
 - Nem. Nem igazán- válaszoltam megrántott vállal.
 - Én viszont igen- fordult felém és levette a szemüvegét, amit csak azért hord, hogy eltakarja vadász énét a diákjai előtt.
 - Ha mindenképpen ki akarsz filézni, akkor azt egy csendesebb helyen tegyük- ajánlottam fel. Nem hiányzott, hogy meghalljanak minket.
 - Jól van. Akkor menjünk az irodámba- nyitotta ki lőttem az ajtót, mert idő közben felállt ültéből.
 - Felőlem- zsebre vágott kézzel indultam az igazgatói felé.

Út közben elhaladtunk az udvar előtt. Sayori egy fa alatt üldögélt egymagában. Szánalmat éreztem iránta. Szánalmat, mert a barátnője, akiben feltétel nélkül megbízott, örökre elhagyta őt. Sayori- nak jó szeme lehet, mert észrevette, hogy őt figyelem és integetni kezdett nekem. Megszeppentem és elfordultam, úgy mentem tovább nevelő apám nyomában.