18.Fejezet

324 12 0
                                    

Kutatás az űzött vad után!


(Zero szemszöge)

Egy hónap telt el azóta, hogy futni hagytam a Kuran- okat. Egy kerek hónap, amit azzal töltöttem, hogy gondolkoztam. Azon, miképp találhatnám meg a fészküket, a Kuran kastély-t. Ez idő alatt Toga is teljesen felépült. Semmi baja nem volt. Folytatta a tanítást az akadémián.

Engem Kaien szigorú felügyelet alá helyezett. Szinte minden lépésemet figyelte valamelyik nemes vámpír az esti tagozatból. Kaien pedig egy szót sem szólt ez ügyben. Még helyeselte is. Úgy tűnik mindenki veszélyesnek tart. Egy valakit kivéve.

Meglepő módon Sayori kereste a társaságomat. A hangjában hallható volt az én vámpír fülemnek, hogy szomorú. Hiányzott neki Yuuki. Nem ráztam le. Valamikor jól, valamikor rosszul esett a társasága. Könnyű volt vele beszélgetni, akármiről tudott társalogni. Mondjuk úgy, hogy ő volt az egyetlen barátom, száméra pedig majdhogy nem csak én voltam. Mindenkivel kijött, de furcsa hangulata miatt kerülték őt a lányok. Ennek Yuuki is az oka volt. Úgy gondolták, hogy kapcsolatban áll vele, azzal a lánnyal, aki ,,ellopta" tőlük Kaname és a többi vámpír szívét. Akik itt maradtak nem voltak annyira népszerűek, mint hajdanán Kaname, Aido, Akatsuki, Ichijou és Shiki.

Egyik éjszaka eltökéltem, hogy nem érdekel mibe kerül, de a Kuran- ok nyomába eredek. Feltehetőleg Kaname megpróbálta elterelni a nyomaikat, de előbb utóbb haza kellett mennie. Én pedig meg fogom találni.

Másnap bementem rendesen órákra és végeztem a prefektusi munkát, hogy ne keltsek feltűnést Kaien szemében, se a nemesekében. A terv bevált. Éjszakára lekoptak az őrzőim. Felszerelkeztem a legszükségesebb dogokkal. Bloody Rose- zal, egy másik vámpír vadászoknak kifejlesztett pisztollyal, hozzá néhány tartalék tárral és egy térképpel, ha Kaname sikerrel járt volna és eltüntette a nyomokat, ezzel biztos megtalálom őket.

Útnak is indultam. Toga- t ott hagytam, nehogy megint baja essen. Élje tovább a kis életét. Tanítsa az embereket és a vámpírokat! Had okosodjanak. Haladtam a nyomok mentén és elértem a Yuuki- val vívott harcom helyszínére. Ott viszont eltűnt minden nyom. Semmi szagot, se lábnyomot, se harcra utaló nyomot nem hagytak maguk után. Szép munka volt Kaname Kuran! De engem ne lesz egyszerű félre vezetni. Mivel Yuuki szaga teljesen megszűnt, Kaname- val való találkozásom helye felé vettem az irányt.

Ahogy sejtettem. Kaname szaga megmaradt. Azt követtem. Lefelé vezetett a hegyoldalról, a folyóig. Ott megszűnt, de a túloldalon folytatódott. Hezitálás nélkül a nyom irányába vetettem magam, de az is téves útra vezetett. Egy üvegház bejáratánál megszűnt. Az átkozott virágok minden féle illatot elnyomtak. Cseles! De nem eléggé. Ránéztem a térképre.

Kaname nem volt alapos. Biztos hiányzott már neki a kicsi Yuuki- ja. Az üvegház közelében volt egy város. A hegy lábánál. Ott biztos találok valamit. Vagy az emberek tudják hol van a Kuran kastély. És meg is szállhatok éjszakára. Idő közben reggel lett és eltelt egy nap. Jó hosszú utat megtehettem. Este 11 óra környékén meg is érkeztem a városba. Betértem egy fogadóba és szobát béreltem estére.

Dél környékén járt, mikor felkeltem és lementem ebédelni. Nem terveztem, hogy még egy estét maradok, ezért leadtam a szoba kulcsot és leültem egy asztalhoz. Nemsokára egy fekete kabátos alak állt mellettem.
 - Leülhetek Zero?- kérdezte, de én nem ismertem meg.
Nem várta meg, hogy válaszoljak. Egyszerűen leült és levette a kalapját. Toga ült velem szemben.
 - Toga? Mit keresel itt? Neked az akadémián kéne lenned- háborodtam fel, de csak halkan nehogy gyanút fogjanak.
 - Elszöktem, ahogy te. Segítek megkeresni a Kuran kastélyt. Tartozom nekik 2 hét beteg ággyal- közölte könnyedén.
 - Akkor van egy hírem. Nem tudom hol van a kastély és mivel még mindig itt vagyunk feltételezem te sem- dőltem hátra a széken.
 - Én valóban nem, de ha csendben maradsz meghallasz dogokat- gyújtott rá egy cigarettára.

Nem volt jobb ötletem, tehát befogtam a számat és füleltem. Megérte. A mögöttem ülő ember érdekes dolgokat mesélt a barátjának.
 - ... mostanában igen sok a földrengés ebben a városban nem? Azt mondják, hogy a hegy mögött van a centruma és a többi városra nem hat ki.
 - Igen én is hallottam. Biztos visszatértek a sötét lelkek, akik abban a kastélyban élnek Nem gondolod?
 - De ha ott van a centrum, a kastélynak össze kellett volna dőlnie nem?
 - Ki tudja? Ez a város egyre furcsább...
Ennyi elég is volt nekem, hogy tudjam miről van szó.
 - Yuuki az. És talán Kaname is. Biztosan készülnek egy csatára. Velünk- vigyorogtam gúnyosan.
 - Úgy van. Akkor megyünk?- nyújtott kezet Toga.
 - Megyünk! De ennyi infó még nem elég. Gyűjtsünk még több szóbeszédet és találkozzunk ugyan itt egy óra múlva- javasoltam.
 - Okos beszéd. Akkor egy óra múlva. Pá!- köszönt el és már ott sem volt.

Én is mentem a magam útjára. Beszéltem néhány helybélivel és mint kiderült A Kuran kastély visszatérő gonosz lelkek tanyájának hiszik, ami a hegy mögött van a tenger partján a szirten. Az emberek félnek odamenni, mert aki arra ment, még nem tért vissza. Ebből két elméletem született. Vagy vacsora lett belőlük, vagy nemes egyszerűséggel kiiktatják őket, hogy a titkuk titok maradjon. Micsoda hidegvérű gyilkosság.
De ugyan akkor azt is hallottam valakitől, hogy a város védelmezői élnek ott. Na persze! Micsoda védelmezők a vámpírok!

Az óra leteltével vissza mentem a fogadó elé, ahol már Toga várt.
 - Na mit tudtál meg?- kérdeztem.
 - A hegy mögött van a tenger. Annak a partján van, azaz a szirten, mert ugyebár hegy mellett vagyunk, a kastélyuk. És azt is tudom, hogy az emberek akik arra jártak, ők lettek a vacsora, vagy a szeszélyes kedéjállapotuk áldozatai- vonta meg a vállát. Nem értette miért ölnek ennyit. Engem nem is érdekelt, mert most ők fognak meghalni.
 - Én meg olyan marhaságot hallottam, hogy őket tartják a város védelmezőinek- kacagtam, mert ilyen hülyeséget még nem hallottam.
 - Van benne igazság. A városban ugyan is nincs egyetlen E- szintű, vagy akár köz rendű vámpír sem. És a fő téren a szökőkút is egy vámpírt formáz. Méghozzá egy fiatal lány vámpírt. Meglehet, hogy a kis hercegnő tiszteletére?- találgatott vadász társam.
 - Kizárt. Yuuki- t nem ismerheti senki. Állítólag a szülei nagy titokban tartották, hogy van egy lányuk is. De ne foglalkozzunk ezzel. Induljunk a hegy mögé, a kastélyba- fondorlatoskodtam.
 - Oké. Úgy kell megközelítenünk, hogy ne érezzék meg, hogy jövünk- okított Toga.
 - Akkor kerülünk- sóhajtottam.

Utáltam kutyagolni, de a cél szentesíti az eszközt. Már pedig a Kuran vér minden pénz és fáradtságot megér nekem. És most nem csak Kuran- t ölhetek, hanem nemes vámpírokat is. Ez pedig dupla élvezetnek fog számítani...

Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)Where stories live. Discover now