A Szent Márk Gimi✔

2. évad 22. rész

Október 14. (Hétfő)

Hajnalban kimentem a mosdóba. Miután elvégeztem a dolgom lementem inni egy kicsit. Felipe is lent volt.
[A beszélgetés olaszul fog zajlani!]
- Miért nem alszol? - mentem a hűtőhöz, hogy kivegyem a narancslevet.
- Nem tudok. Na és te?
- Szomjas lettem. Kíváncsi vagy, hogy milyen a mi sulink? - ültem mellé mosolyogva. - Eléggé. Neked, hogy tetszik a sulid?
- Tavaly év elején még utáltam bejárni, de évvégén az álmomat adtam fel azért, hogy itt maradhassak a barátaimmal - mosolyogtam.
- Azta ez nem semmi!
- Hát nem.
- Neked ki a levelező társad?
- Francesca Marino.
- Mikor mész hozzá?
- Februárban, miért?
- Akkor fogunk mi még találkozni, mert a szomszédom és az osztálytársam - válaszolta mosolyogva. - Áh, értem.
- Na mindegy. Mennyi az idő?
- Háromnegyed hat.
- Hát, aludni késő lenne, de készülődni meg túl korán - nevetett fel halkan.
- Ühüm. Ja, Levivel nem rögtön a sulihoz mész, hanem először a barátnőjéhez mész vele.
- Említette és már láttam is a barátnőjéről képet.
- Hogy érezte magát nálatok?
- Nagyon jól. Ő is összebarátkozott a haverjaimmal, megnéztük a nevezetességeket, a kedvenc helyeimet is megmutattam neki, elvittem pár MMA edzésre, egyszóval igyekeztem újat mutatni neki, ami sikerült is.
- Nem is tudtam, hogy MMA-zol - ámultam el. - Mostmár igen - mosolyodott el.
- Van pár szó, amit tudsz magyarul?
- Naná! Az anyai nagyszüleim magyarok. Minden nyáron Magyarországra jövök, azon belül is Tatabányára.
- Tehát, amikor a nagyiék magyarul kérdeztek, akkor te...
- Igen értettem - nevetett halkan.
- De gonosz vagy! - boxoltam a vállába. - Ez van. Anyám, de erős vagy - dörzsölte a vállát.
- Ez van - kacsintottam rá. Mi van? Ha neki szabad, akkor nekem is! Hatig lent beszélgettünk utána elmentünk készülődni. Felöltöztem, a hajamat kivasaltam és lementem a konyhába. Csináltam magunknak nutellás kenyeret és leültem enni. Időközben a fiúk is lejöttek. Reggeli után ők ketten Timihez mentek én meg Albihoz mentem ki. Megpusziltam az arcát és kézen fogva mentünk a suliba.
- Tehát pénteken is megyünk a Blackbe?
- Igen, csak ha nem gond - néztem fel rá. - Miért lenne baj? Tudsz olyan butaságokat kérdezni - puszilta meg az orromat. Mosolyogva mentünk be a suli épületébe. A teremben Ákos és Ági valamit néztek Ákos telefonján, Orsi magazint olvasott, Milán a padján dobolt, Kami aludt(?), Petra Danival -beszélgetett, Lilla szelfiket csinált, Fanni épp Fantát ivott a többiek meg vagy a büfében voltak, vagy még nem értek be a suliba. Albi a helyére ment én meg a padjára ültem. - Mit csinálsz délután? - kérdezte Albi.
- Tanulok, miért?
- Arra gondoltam, hogy bemutahatnálak anyának és Andynek.
- Ó, akkor mi lenne, ha négykor eljönnél és akkor együtt átmehetnénk hozzátok. Jó?
- Tökéletes - puszilta meg a kezem.
- Dúl a láv? - jött be vigyorogva Patrik. Válaszként Albi csak megdobta egy alufólia galacsinnal. Hm, nálunk ez már megszokás, hogy bárkit megdobálhatnak valamivel, vagy leönthetnek... Na mindegy. Patrik után pár perccel jött be Levi, Timi és Felipe. Mindenki kérdőn nézte az olasz fiút.
- Sziasztok - jöttek hozzánk Leviék.
- Hali - köszöntünk mi is.
- Mi a téma? - érdeklődött Timi.
- Semmi, csak délután szeretnék bemutatni egy fontos személyt a családomnak - mosolygott rájuk Albi.
- Shawn Mendest?! - ragyogtak fel Timi szemei. - Hagyjatok már azzal a díszbuzival! Nem, nem őt! - amint elhagyta a száját az a bízonyos "d" betűs szó a fejére csaptam.
- Aucs!
- Megérdemelted.
- Jó, bocs! Egyébként meg Lelét - ölelte át a derekam. - Már viccelődni se lehet? - ment morcosan a helyére Timi.
- Vele meg mi van? - kérdezte Albi Levitől Timire utalva.
- Megjött a mikulása.
- Dehát még csak október van - értetlenkedett Albi, majd végül leesett neki. - Óóóó! Kicsim... - nézett fel rám, mire elnevettem magam.
- Ne aggódj, még van egyheted - nevettem. Csengetéskor leszálltam a padjáról és a helyemre mentem. Nógrádi irodalom órán végig kedves volt és jófej. Furaaa, de tuti Felipe miatt. A szünetben azonnal odamentem hozzá. - Nem akarsz még itt maradni? Úgy míg leérettségizünk?
- Miért?
- Mert ő Nógrádi kedvenc áldozata - röhögött fel Dani.
- Anyukád jól van? - fordultam gyilkos pillantással a szemüveges fiú felé.
- Jé, épp most hív - rohant ki a teremből. Ezen többen elnevették magukat. Albival lementünk a büfébe. Én csak egy mentes vizet vettem, Albi pedig egy szendvicset és egy Mirindát.
- Sziasztok - köszönt nekünk Izabella (aki segített nekem).
- Szia - mosolyogtam rá.
- Öhm, helló.
- Albi ő itt Izabella. Ha ő nem lett volna jókor jó helyen, akkor nem is tudom mi lenne most velem. Iza, ő itt a barátom Albi - mutattam be őket egymásnak. - Köszi, amit Leléért tettél.
- Nem tettem nagy dolgot - legyintett.
- De nekünk viszont az! - mondta Albi, de ebben a percben csengettek. Mi mentünk Albival törire, Iza pedig a saját órájára. A töri rémesen unalmas volt. Matekon dolgozatot írtunk, bioszon a füzetbe írtunk, olaszon fordítottunk, angolon dogát írtunk, tesin pedig a fiúk fociztak a lányok pedig futottak. Az órák végén Albi hazakísért engem és a kapuban elbúcsúztunk. - Négyre itt leszek - puszilt meg és elment. Gyorsan bementem leckét írni. Fél négyre kész is lettem. Gondoltam elkezdek készülődni. Gyorsan fogtam egy kék pólót, egy szürke farmert és egy fekete "Follow your dreams" feliratú pulcsit. Bementem a fürdőbe, letusoltam és a fürdőben készülődtem. Tettem fel egy kis sminket és a hajamat pedig begöndörítettem. Már 15:55-öt mutatott az óra, mire elkészültem. Lent felvettem a cipőmet, mikor csengettek. Mosolyogva nyitottam ajtót, de a látványtól letaglóztam. Albi egy rózsa csokorral a kezében állt az ajtóban. - Virágot a virágnak - mosolygott rám. - Úristen, köszönöm! - öleltem át, majd a virágokat gyorsan egy vázába tettem és visszamentem Albihoz. - Mehetünk?
- Persze - csuktam be magam mögött az ajtót és kézen fogva indultunk el hozzájuk. Eleinte még izgatott voltam, de utána már kezdtem idegeskedni és szorongani. - Minden oké?
- Persze! Minden a legnagyobb rendben - erőltettem magamra egy mosolyt. - Csak izgulok, hogy mit fognak szólni hozzám - tettem hozzá.
- Hé, emiatt ne izgulj! Kedvelni fognak! Bízz bennem!
- Rendben van - öleltem meg. Megpuszilta a fejemet és tovább mentünk. Mikor odaértünk hozzájuk Albi benyitott a házba. - Megjöttünk! - kiáltotta el magát. - Jól van, kisfiam - jött ki egy csinos nő a konyhából.
- Szia, Adrienn vagyok, de hívj nyugodtan Adrinak - mosolygott rám kedvesen.
- Csókolom - köszöntem neki bizonytalanul.
- Jajj, az ég szerelmére! Tegezz bátran!
- Oké - bólintottam. Ekkor egy barna hajú fiú robogott le a lépcsőn.
- Na hol van az a lány, aki megbolondította az én öcsikémet? - nézett szét, majd megállapodott rajtam a tekintete. - Azta rohadt, Albikám! Biztos, hogy nem fizetted le? - röhögött fel a srác.
- Andy, fogd be!
- Csak viccelek! Szia én Varga Andy vagyok.
- Normálisan mutatkozz be, András - vágott vissza Albi.
- Ebben a családban, mindenkinek "A" betűvel kezdődik a neve? - kérdeztem Albitól. - Igen - puszilta meg a fejem.
- Egyébként engem Leilának hívnak - mutatkoztam be én is.
- Ó, tündérborsó mi ezt már tavaly óta tudtuk - nevetett Andy. Kérdőn néztem Albira. - Sok süsü pezsgőt ivott, ne is hallgass rá - mondta enyhén vörös fejjel.