A Szent Márk Gimi✔

3. évad 20. rész

„ - Hát jó. Én és Timi... ”

Február 27. (Szombat)

Levi

- Igen?
- Már kiskorunk óta ismerjük egymást ugyanis engem a szülei örökbe fogadtak, még féléves koromban.
- Akkor miért nem mesélt rólad?
- Azt nem tudom, de ő mindig sokat áradozott rólatok. Főleg rólad.
- Valóban?
- Igen és valójában én téged első osztályból ismerlek, csak sulit kellett váltanom, mert az egyik tanár pikkelt rám és kezdett kikészíteni vele.
- Nem rémlik ilyen.
- Mert kicsik voltunk és én akkor világos barna hajú voltam, csak két éve lett befestve a hajam feketére - fogott a kezébe egy tincset.
- Jól áll neked ez a szín.
- Köszi - pirult el. - És köszönöm, hogy kikísértél az állomásra - mosolygott rám kedvesen. - Semmiség.
- Nem tudom, hogy ez korai-e vagy sem, de... - kezdte, majd lábujjhegyre állt és arcon puszilt. Elindult a hetes vágány felé, de gyorsan megragadtam a karját és magamhoz rántottam és orron pusziltam. Zavartan pislogott fel rám. - Jó utat, Tami! - öleltem magamhoz szorosan.
- Köszönöm Levi! - suttogta, miközben viszonozta az ölelést. Még egy utolsó puszit nyomtam a fejére és elengedtem. Habár legszívesebben sohase engedtem volna el őt. Kinyitotta a vonat ajtaját, rám mosolygott és felszállt. Odamentem az ablakhoz és mosolyogva néztem fel a lányra. - Mégegyszer jó utat!
- Köszi!
- Jössz, majd még valamikor?
- Szeretnéd, hogy jöjjek?
- Jó lenne látni az arcodat?
- Ugyan miért? - nevetett fel. Mély levegőt vettem és kimondtam.
- Mert szeretlek Pécsi Tamara - válaszoltam neki, mire döbbenten nézett rám. - Tudom még csak ma találkoztunk először, de első látásra beloptad magad a szívembe, ahogy a beszélgetéseinkkel is! - öntöttem ki neki a szívemet. Erre nem mondott semmit, azonban a vonat lassan elindult. Tami továbbra is az ablakon nézett ki, majd elment onnan. Csalódottan hajtottam le a fejem és hátra fordultam, hogy elinduljak haza, azonban egy kalauz hangjára kaptam fel a fejem és egy lányéra.
- Hölgyem ezt nem teheti! - vitatkozott valakivel a kalauz.
- Nem érdekel, mert ezzel a vonattal rossz irányba mentem volna! - mondta Tami, majd leugrott a mozgó vonatról. Meghökkenve figyeltem, ahogy rohan felém és a nyakamba ugrik. - Én is szeretlek Szabó Levente! - ölelt meg szorosan, majd lágyan szájon puszilt, amiből én csókot csináltam. - Ez azz!!! Van Lemi vagy Tavi!!! - kurjantották a barátaim a bejáratból. - Jézusom, hogy kerültök ide? - röhögtem el magam hitetlenül.
- Gondoltuk lesz valami műsor és hát... Jól gondoltuk - vigyorgott Ákos.
- De miért szálltál le a vontról? - fordultam vissza Tamihoz.
- Mert tényleg rossz irányba indultam. Tőled messze kerültem volna - nézett mélyen a szemembe, mire megcsókoltam. A többiek ujjongani kezdtek. - De muszáj lesz visszamenned. Valaki, csak hiányol téged...
- Móniéknál lakok, de biztos megértik, ha nem megyek vissza Esztergomba.
- Akkor visszamennél Timi szüleihez?
- Igen - mosolygott rám, mire ismét megöleltem.

««««««««««««««««««««««««««««««««««

- Szia - köszöntünk Mártinak, mikor kinyitotta az ajtót.
- Szia... sztok - köszönt döbbenten, mikor meglátta a mellettem álló Tamit. - Édes Istenem! Tami! - ölelte meg a lányt könnyezve. - Annyira hiányoztál! De nem Móniéknál vagy?
- Nagy baj lenne, ha visszaköltöznék?
- Dehogyis! Ne butáskodj, kicsikém!
- Köszönöm - suttogta Tami. Mosolyogva néztem őket. Mikor elengedték egymást Márti beinvitált minket. - Hogy vagytok?
- Megvagyunk és van egy hírünk Levivel - nézett rám mosolyogva Tami.
- Igen? Micsoda?
- Úgy néz ki, hogy... - kezdte Tami, majd én folytattam. - Együtt vagyunk - fogtam meg Tami kezét. Márti mosolyogva nézett ránk. - Nagyon örülök ennek, gratulálok nektek gyerekek!! - ölelt meg minket egyszerre Márti. - Timi is örülne nektek - suttogta a fülembe mielőtt elengedett volna. Még beszélgettünk egy kicsit utána elköszöntem tőlük (Tamitól egy csókkal) és hazamentem. Otthon elmeséltem anyáéknak, hogy mi volt ma. Ők is örültek neki, hogy valamennyire túlléptem Timin, ahhoz képest, hogy tavaly még azt mondtam, hogy Timi után nem lesz sohase barátnőm. Hát egy évvel később meg már ismét lett barátnőm. Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. Kopogásra kaptam fel a fejem.
- Gyere! - szóltam, mire Leila dugta be a fejét. - Szia, Levi! Mizu?
- Semmi. Tamival összejöttünk.
- Azt gondoltam az állomáson történtek miatt - mosolyodott el a húgom.
- Mindjárt gondoltam. Baj van?
- Nincs semmi.
- Leila, látom rajtad, hogy van valami - ültem fel.
- Picit összevesztünk Ádival - ült le az ágyamra és a fejét a vállamra hajtotta.
- Min vesztetek össze?
- Hazafelé megláttam a parkban a c-s Petit, ahogy szomorúan ült az egyik padon. Odamentem hozzá és elkezdtünk beszélgetni. Végül megölelt, hogy kiönthette nekem a szívét, ezt pedig Ádi félreértette és összevesztünk. Peti próbálta megmagyarázni neki, hogy félreérti a helyzetet, de egyikünknek se hitt és dühösen ment el, Peti meg hazakísért, mert teljesen magamba fordultam. Röviden ennyi történt - mesélte, miközben könnyezni kezdett.
- Beszéljek vele?
- Nem akarlak bele keverni téged - rázta meg a fejét. Erre nem mondtam semmit, csak megöleltem.
- Nem lesz semmi baj, biztos hamar kibékültök - suttogtam a fülébe.
- Remélem.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Tami Timi örökbefogadott testvére, lehet shippelni Levit és Tamit végül pedig Leila és Ádi összevesztek. Vajon kibékülnek?
(A következő rész ihlet hiány miatt egy nagy time jumpal fog folytatódni, amiért elnézést!)

By: M.