2018/2019 ~ 9.osztály: Kezdet
Havasi Leila a szülei elvárásainak eleget téve a Szent Márk olasz tagozatos gimnáziumban fogja kezdeni a kilencediket. Eleinte nem szívesen jár be az iskolába, de egy napon minden megváltozik. A táncos lelkű lányra sok...
Az elmúlt két hétben ment a félévi hajrá, tehát a dolgozatokon és a feleléseken kívül nem igazán volt semmi izgalmas. Reggel arra keltem, hogy anya jött be a szobámba kelteni, mert késésben voltam. Gyorsan kipattantam az ágyból és magamra kaptam a szekrényemből az első kezembe akadó ruháimat, a hajamat csak kifésültem, de sminkre már nem volt időm. Fogtam a táskámat, lerohantam és reggeli nélkül rohantam ki az ajtón. - Már azt hittem van valami, hogy nem jöttél - fogta meg a kezem Ádi. - Csak elaludtam. Anya keltett. - Az a lényeg, hogy felkeltél - puszilta meg a fejem búbját és tovább mentünk a suliba. Bent elköszöntünk és mentünk a saját termünkbe. Nyolckor Faragó kiosztotta a féléviket (semmiből se buktam :D), majd átmentünk a tesi terembe megnézni a táncosok félévi bemutatóját. Mikor vége lett mindenki hazament készülődni az esti bálra. Már vagy tíz perce kerestem egy tökéletes ruhát, de feladtam és szóltam anyának. - Anyuuu! Nincs ruhám a bálra! - mentem le hozzá a nappaliba. - Gyere, akkor megyünk vásárolni - mosolygott rám, majd fogta a cuccait és beültünk a kocsiba. Jól szórakoztunk és a tökéletes ruha is meglett:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezután otthon elkezdtem készülődni. Épp akkor lettem kész, mikor megjött Ádi. Kimentem hozzá és egy csókkal köszöntöttem. Mikor elváltak az ajkaink ámulva nézett rám. - Hű, de csinos vagy - mosolygott rám. - Köszi, te is jól nézel ki - mosolyogtam rá, majd elindultunk a suliba. Bent már javában tartott a bál. Ádival levettük a kabátunkat a ruhatárba és táncolni mentünk. Miközben táncoltunk eszembe jutott a tavalyi év. Mikor még Albival jártam és ő féltékenykedni kezdett, mert Ádival táncoltunk. Ádi észrevette, hogy valami nincs rendben. - Baj van? - Nem, nincs! - Leila, ismerlek és tudom, hogy van valami baj. - Ahj, csak eszembe jutott a tavalyi év. - Ne aggódj, nem fog megismétlődni - simította meg az arcomat és lágyan megcsókolt. - Köszönöm - öleltem meg és közben a zenére billegtünk. - Leila, gyorsan a mosdóba kell jönnöd! - hallottam Orsi hangját. - Miért? - Lia - ennyit mondott én azonnal elindultam a mosdóba. Bementem és meghallottam, hogy valaki hány. - Lia? - kérdeztem. - Leihlaa, beee - öklendezett a barátnőm. - Mi a baj? Beteg vagy? - mentem a fülke ajtajához. A wc lehúzódott és Lia jött ki könnyes szemekkel. - Mi a baj? - öletem magamhoz Liát. - Szörnyen nagy a baj - suttogta. - Mi történt? - Azt hiszem... terhes vagyok - nézett rám könnyezve, mire nekem kikerekedtek a szemeim. - Mivan?! - Emlékszel, mikor Tilla házibulit rendezett? - Igen. - Na, akkor mi Olivérrel annyira bebasztunk, hogy... lefeküdtünk egymással. Azóta furcsán érzem magam és már vagy két hete rosszul vagyok - mesélte, majd mire a végéhez ért kitört belőle a sírás. - Tudja? - Nem mondtam el neki. - Pedig beszélned kell vele. - Tudom, de félek. - Na, akkor, majd én megoldom ne félj - mondtam, majd kimentem megkeresni Olit. - Nem láttad Olit? - kérdeztem Fannitól. - Nem, miért? - Van egy kis beszédem vele - válaszoltam és tovább kerestem. Tíz perc keresgélés után végre megtaláltam. - Olivér! - szóltam neki, mire kérdőn nézett rám. - Mivan? - Beszélnünk kell! Négyszemközt! - Oké - bólintott és kimentünk az udvarra. - Na mondd. - Lia elmondta, hogy lefeküdtetek Tilla házibulijában. - Baszki! Mondtam neki, hogy ne mondja el senkinek! - Miért? - Mert kurvára senkinek semmi köze hozzá! - Igen?! Lia terhes te idióta fasz! Legalább védekezhettél volna! - Hogy micsoda? - Terhes - ismételtem meg. - Úristen - temette az arcába a kezét Oli. - Nem merte neked elmondani. - Most hol van? - A mosdóban. - A lány wc-ben? - Nem, a fiúban. Igen, a lány wc-ben! - néztem rá idegesen, mire ő berohant az épületbe én pedig utána mentem. - Igaz?! - hallottam Oli ideges hangját az ajtón túlról. Benyitottam és Lia könnyezve nézett Olira. - Igen - bólintott Lia. - Ez nem lehet. El kell vetetned! Nem lehetek apa! Ráadásul nem lehet gyerekem tőled! - túrt bele a hajába. - Mégis miért nem lehet Liától? - kérdeztem karba tett kézzel. - Mert az apám kiherélne, ha a későbbiekben lenne egy cigány unokája - mondta, mire kapott két pofont is. Az elsőt tőlem kapta, a másodikat Liától. - Tu jék paluno kár san, Sárosi Olivér! - üvöltötte neki dühösen Lia. Kikerekedett szemekkel néztünk rá. Először hallottam cigányul káromkodni. - Magyarul légyszi - kérte Olivér, mire ismét kapott tőlem egy pofont. - Azt mondtam, hogy Te egy utolsó fasz vagy, Sárosi Olivér! - ismételte meg magyarul, ekkor kinyílt az ajtó és Török lépett be rajta. - Itt meg mi folyik? Sárosi, maga mit művel itt?! - Beszélgetünk. - Mindenki kifelé, Sárosi pedig elgondolkodik a nemi identitásán! - Igazgatóhelyettes úr, én hetero vagyok. - Akkor meg ne lássam többet a lány mosdón belül! - Még a tesi teremnél se? - SÁROSI OLIVÉR HÚZZON EL INNEN! - akadt ki Török. Még vigasztaltam Liát, de végül már ő kérte, hogy hagyjam magára. - Biztos? - Igen, megleszek - mosolygott rám halványan. Viszonoztam a mosolyt és kimentem Ádihoz. - Minden rendben van Liával? - Őszintén? Nem - válaszoltam neki kedvtelenül. - Elmondod? - Majd, ha akarja elmondja - hajtottam a fejem a mellkasára. Ádival a bál végéig maradtunk utána hazakísért engem. A kapuban egy csókkal köszöntünk el egymástól, majd bementem a házba. Halkan felmentem fürdeni utána bedőltem az ágyba és azonnal elnyomott az álom.