i'm fine [vmin] ✔︎

prológus: "nem az öcsém."

jimin mindig is csendes, segítőkész fiú volt. sosem keveredett bajba, időben hazaért és segített a házimunkában. volt egy barátja, yoongi, aki mellette állt, amikor csak tudott. yoonginak is megvolt a saját élete és jiminnek is, így csak alkalom adtán találkoztak, de mindig felszabadultan beszélgettek. aztán jimin a szüleivel a fővárosba költöztek, ezzel hátrahagyva mindent, ami számukra kedves volt.

jimin egyáltalán nem barátkozott az új iskolájában. félt. hogy ne félt volna? idegenek mindenütt és mind barátságtalanok voltak. aztán teltek-múltak az évek, és jimin megváltozott. ő maradt a fura srác, de már nem érdekelte őt semmi. a jegyei leromlottak, ruhatárát feketére cserélte, megváltozott a zenei ízlése és nem érdeklődött senki iránt.

"jimin, holnaptól itt fog lakni velünk egy fiú. örökbefogadtuk, mostantól a mostohatestvéred. viselkedj vele rendesen, barátkozzatok."

a szülei ezzel a lépéssel jiminnek akartak segíteni, de ez nem jött össze. jiminnek az agyára ment a srác. taehyung idősebb volt tőle két évvel. magasabb volt, jobban nézett ki, népszerű volt és egy világi paraszt.

aztán azon kapta magát, hogy titokban őt figyeli. ahogyan az ő adatlapját nézegeti szabadidejében és féltékeny, ha annak barátnője van. jimin reménytelenül beleszeretett taehyungba.

minden nap egymásnak ugrottak, és jimint ezek a veszekedések kisiskolás napjaira emlékeztették. amikor bántották. verbálisan ugyan, de bántalmazták. ma már az sem érdekelte, ha a suliban elkapta őt valaki. ugyan úgy, lehajtott fejjel, monoklival a szeme alatt tovább baktatott. nem sírt. sírni csak taehyung miatt tudott. este, mikor senki sem hallja, az ágyában. mások előtt erősnek mutatta magát, de legbelül tisztában volt azzal, hogy még mindig ugyan az a sebezhető kisfiú, mint volt.

"hé, kit gyászolsz, hah?" hallotta jeongguk hangját, mellette pedig taehyung felnevetett. orrába bekúszott a cigaretta bűzös szaga. nem foglalkozott velük, tovább sétált az iskolának nevezett börtön felé. második éve koptatta a gimnázium iskolapadját és már elege volt mindenből.

"hé, elvitte a cica a nyelved?" röhögött jackson, az iskola egyik nagykutyája. ezek hárman osztálytársak voltak, és utolsó évüket járták.

"hallod, az öcséd süket, vagy autista, vagy mi?" kérdezte értetlenül jeongguk. ő volt a trió legújabb tagja.

"ő nem az öcsém." felelte ridegen taehyung, mély hangja fájdalmasan hasított jimin szívébe. aznap nem szólalt meg.