Váratlan szerelem (Befejezett)

Hetedik rész

Hát ez a nap is eljött szombat van. Bár imádom a szombatot most inkább a jó édes anyjába küldeném el. Nem semmi köze nincs Jasonhöz.... oké talán egy kis köze még is van Jasonhöz. De ahk hogy lehet valaki ilyen? Mindegy a lényeg hogy eldöntöttem elmegyek a találkára(francba Samnek igaza lett).
Most éppen a ruhatáramat túrom  fel,hogy találjak valami használható ruhadarabot. Nem is az hogy nincs használható ruhám(mert van!) csak éppen nem olyan ami most jó lenne. Nah jó ez nem megy. Egyedül nem. Fogtam magam és felhívtam a lányokat csoportos hívásba. Persze egyszerre megkérdezték hogy ki az ès hogy ismerik-e . Sajnálatos módon mivel ismernek nem kamuzhattam be semmit. -JASON JASON TUDTAM HOGY ÖSSZEJÖTTÖK.mondta Emily
-Em nyugi nem fogok vele összejönni! Csak a tegnapi beszélgetés után gondolkodtam. Nos igen ha már a találkát említem a tegnapit is elmeséltem a lányoknak hogy suli után még össze futottunk. Azt hiszem egy időre hallás sérült leszek.
-Azon hogy össze gyere vele??csatlakozott Hanna
-A francokat! Azon hogy miután elmondta a lányok ezreit meghódító szövegét a képébe tudjak röhögni hogy nálam nem jött be!mondtam a telefonba lelkesen.
-LISAAAAA .mondták a telefonba egyszerre
-Most mi van??nevettem a telefonba.- Eltértünk a tárgytól amúgy is a ruhánál tartottunk. -Mit vegyek fel??kérdeztem még mindig nevetve
-Valami szépet ami tetszik majd neki.mondta Hannah
-Az kizárt!Nem akarok tetszeni ennek a majomnak. mondtam határozottan.-Valami más?
- Szaggatott naci és valami Lisás póló.mondta Em a jó ötletét.
-Ez jó lesz köszi Emily,most viszont  megyek öltözni. Majd üzenek ha vége a talinak,sziasztok!mondtam és rohantam is öltözni. Szeretek a lányokkal beszélgetni de mikor Jasonről van szó mindig elkezdenek szórakozni, hogy majd össze jövök vele.
Oké akkor egy nagyon szaggatott nadrág és egy fekete póló amin egy oroszlán van. Örülnék ha amint meglátná a pólót távozna. De persze nem így lett!
Oké most van 13:00 ha most elindulok pontban 14:00-ra a parkban leszek. Várjunk csak! Teszek rá ha kések! Végül is nem vagyunk barátok,nem kell hogy betartsam. És mivel így gondolkodtam 13:30 kor indultam el.HÁ 30 perccel később mentem. Na szóval amint a parkba értem meglátott és elkezdett felém sétálni.
-Wow 30 perc késés általában a lányok szoktak korábban érkezni.mondta Jason.-És a ruhád sem mindennapi,ezzel akartál elijeszteni mert nem sikerült.mondta vigyorogva
-Tudod Jason nem minden rólad szól.mondtam nevetve.-És amúgy is honnan tudtad hogy eljövök?
-Mert akit elhívok valahova mindig eljön.
- Nem vagy te egy kicsit nagyképű?
-Nem vagy te egy kicsit belém esve?jött a kérdése.
-NEM,és nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól? Tudod léteznek normális emberek vagy is én akik nem buknak az ilyen felfuvalkodott, felszínes alakokra mint amilyen te vagy
-Aha, akkor kikre buksz,milyen "alakokra"?már éppen válaszolni akartam aztán eszembe jutott valami. Semmi köze hozzá hogy én kikre bukok.
-Ahhoz neked semmi közöd!!
-Miért is nincs közöm hozzá?
-Miért is lenne??kérdeztem meghökkenve
-Csak úgy érdekel, hogy milyen fajta srácok jönnek be neked.
-Nem fogom elmondani. Valamit fogunk csinálni vagy csak itt fogunk veszekedni??próbáltam terelni a témát
-Hát gondoltam majd sétálunk kézen fogva aztán csókolózunk és elköszönünk egymástól.mondta
szórakozottan.Nah jó ennek a srácnak nagyobb az arca mint hittem. De ne aggódjon a világ én még normális vagyok.
-Ahaa tudod szívesen megcsókolnálak Jason.... de van egy kis gond.mondtam mintha szomorú lennék
-Mi az?kérdez csodálkozva.
-Hányingerem az olyanoktól mint te,és szerintem ha megcsókolnál nagy lenne az esélye hogy kidobom a taccsot.mondtam nevetve
-Nagyon vicces vagy Lisa!mondta és megfogta a karomat és közelebb húzott magához.-De én szeretem a kihívásokat.mondta mélyen a szemembe nézve. Oké kicsit zavarba hozott de semmi több!
-Tudod elhiszem hogy szereted a kihívásokat,de ezt utálni fogod!mondtam és a cipőmmel erősen a lábára tapostam,abban a pillanatban elengedett,és elkezdett szidni mindenkit aki ott lehetett. Szegény cicuska.- Hoppá csak nem fájt??mondtam meglepetten
-Nem dehogy is! Épp kérni akartalak hogy lépj a lábamra ilyen kibaszott erősen.
-Jajj Jason nyugi már! Nem halsz bele szerencsére. mondtam iróniával a hangomban
-Gyere menjünk sétálni.mondta témát váltva
-Hát jó. De hogy tisztázzunk néhány dolgot. mondtam komolyra fordítva a szót!-Mi most csak úgy vagyunk itt mint két ember. Nem járunk,nem vagyunk együtt de még barátok sem vagyunk. Csak úgy vagyunk itt mint két ember akik éppen találkoztak, nem beszéltek meg csak találkoztak.
-Rendben.mondta és elindultunk sétálni. New York csodaszép főleg a parkjai. Mikor sétáltunk éreztem hogy végre vége a kemény "éld túl napokat". Mivel október van azaz ősz nincs már meleg,ezért is volt mindkét kezem jégkocka. Úgy éreztem minden rendben amíg Jason az ujjait rá nem kulcsolta az enyémre,amitől kicsit zavarba jöttem!Ezt azért még sem hagyhattam szó nélkül. -Öhm Jason te meg mégis mi a francot csinálsz ??
-A barátnőmmel sétálok miért baj?kérdezte vigyorogva.Nah jó most kinyírom! Nem nem szabad max adok neki egy pofont.
-Igen nagy baj ugyanis én nem vagyok a barátnőd! És engedd el a kezemet !próbáltam ki venni a kezeimet az ő kezei közül de egyszerűen annyira szorította hogy nem tudtam. -Engedd már el a kezemet!mondtam dühösen
- Miért? Általában egy szerelmes pár kézen fogva szokott sétálni
-Hah. Csak hogy van egy kis gond vagy inkább áldás. Mi nem vagyunk egy szerelmes pár,és nem is leszünk!
-Azt majd később kiderül.mondta és kacsintott. A kezeink még mindig összeértek,oké nem mondom hogy rossz volt,viszont eszembe kellett hogy jusson ő Jason a suli menője aki már az első héttől kezdve az agyamra megy. Minden lány oda van érte és a legnagyképűbb alak akit valaha láttam.
-Jason ha most nem engedsz el esküszöm hogy eltöröm a karodat.mondtam már kissé feszülten
-Most meg kéne hogy ijedjek? Most mondd hogy nem élvezed hogy fogom a kezedet.nah jó most véget vetek ennek elegem van!
-Jason nem tudom hogy csak most vagy ilyen lassú felfogású vagy mindig,de tudod mit teszek rá,viszont tudom hogy tudod mit gondolok rólad és azt semmivel sem tudod megcáfolni.és most jön a "kedvesebb" része a dolognak.-Engedj el most mielőtt egyszerűen kimondom azokat a szavakat amiket te nem akarsz hallani.
Közben csörögni kezdett a telefonom. Sam hívott.
-Ki az?kérdezte Jason eltérve a tárgytól
-Csak egy jó barátnőm ovi óta ismerjük egymást. felvettem a telefonomat azzal az egy kezemmel.Sam sírva mondta el röviden hogy mi volt a barátjával összeveszett,azt mondta tudja hogy elfoglalt vagyok, de nagyon szarul érzi magát és hogy szüksége van egy barátra. Természetesen mondtam neki hogy azonnal indulok! Nem hagyhatom a legjobb barátnőmet egy ilyen helyzetben egyedül!
...
A szülei elváltak és nem nagyon törődnek vele mert mind a kettőnek fontos a munkája. Az anyjával él az apját ritkán látja. Régebben volt már olyan hogy nagyon szarul érezte magát és cigizni kezdett. Nem hagyhatom magára! Úgy is meg van a véleményem Jasonről. Megijedtem gyorsnak kell hogy legyek, nehogy valami őrültséget csináljon amíg nem vagyok ott. Az arcom falfehér lett.
- Valami baj van?kérdezte a mellettem álló srác
-Jason nekem most nagyon gyorsan elkell hogy menjek!
-Lisa mi történt?közben éreztem ahogy a kezeink elválnak egymástól.
-Nekem tényleg nincs időm ezt elmondani, szia.mondtam neki és már rohantam is el! Nem hagyhatom hogy Sammel valami történjen azt sohasem bocsátanám meg magamnak!
....