Váratlan szerelem (Befejezett)

Tizennegyedik rész

Őszintén szólva fogalmam sincs mi történt 3 napja. Nem hiszem el hogy csókolóztam Jason Parker Evanssel. Ez kész röhej. Valójában nem volt rossz, sőt egész kellemesnek mondanám,de valamiért ez így nem jó. Eredetileg pont hogy nem vele akartam hogy történjen, vagyis hogy nem akartam hogy vele bármi is történjen. Persze nem lenne nagy felhajtás ha nem mondtam volna el Emilyéknek és Samnek de hát a rohadt nagy szám mindig bajba sodor. Miután elmondtam nekik elkezdtek ship neveket kitalálni Jisa , Jelisa, Lason... és így tovább. Az igazat megvallva félek,hogy mi lesz hétfőn. Nem akarok vele találkozni ki tudja mi lenne. Vajon újra megcsókolna? Vagy neki ez nem jelentett semmit? Egyáltalán nekem jelentett valamit?
...
A reggelem olyan átlagosan kezdődött mint amilyen átlagos az életem. Amint a suliba értem nem láttam Jasont egész sokáig. Az ebéd szünetnél végül találkoztam Jasonnel,de nem átlagos találka volt. Éppen a szekrényem zárjával babráltam mikor... Jason magához rántott és megpróbált megcsókolni. Igazából azért nem sikerült neki mert még időben elkaptam a fejemet és persze rögtön kérdőre vontam: -Te mégis mi a francot művelsz?
-Hogy én? Inkább te, én éppen meg akartam csókolni a barátnőmet .ez rólam beszél? Nem vagyok a barátnője!
-Aha,akkor rossz fele keresel,mert itt csak én vagyok.
-Haha oké Lisa ezt megkaptam na de térjünk vissza inkább csókra.úgy tűnik Jason nem ért a szép szóból,újra átkarolt. zavarba jöttem. Miközben átkarolt,közel húzott magához. -Tehát akkor hol hagytuk abba?
-Jason ne csináld ezt.akkor tehát neki nem csak egy futó csók volt? Még is számított valamit mint...-Ez nem helyes
-Miért nem? Te nem élvezted úgy a pénteket mint én vagy mi a probléma
-Te élvezted?meglepődtem
-Hát erre a kérdésre majd akkor fogok válaszolni hogy ha végre megcsókolsz.ez a srác megőrült.
-Nem lehet Jason mert ez nem jó így.körülnéztem gyorsan hogy látom-e a lányokat valahol és nem nem láttam őket. Tudtam mit kell tegyek. Közel húztam magamhoz Jasont mintha megakarnám csókolni aztán:
-Tudod igazából pont nem érdekel,de azért elárulom azt hogy akkor egy gyenge pillanatom volt és többé nem fordul elő.azt hiszem az igazat mondtam félig biztosan.
-Tudod hihetetlen vagy.
-Én inkább kiszámíthatatlannak mondanám magam
-Vagy inkább figyelmetlennek lehetne mondani.és ekkor hosszan megcsókolt.oké nem mondom hogy rosszul esett,de valahogy belül volt valami fura érzés ami azóta gyötört mióta Jason először megakart csókolni.
- Nem vagyok figyelmetlen
-Megcsókoljalak újra?
-Inkább ne,órára kell mennem.ellöktem magamtól és indultam a terem felé,de Jason utánam kiabált:
-Suli után nálam találkozunk.és kacsintott. Körül néztem hátha valaki hallotta,nos igazából a fél suli ott volt. Hát ez jó. Főleg úgy hogy nem találkozhatok egész héten senkivel a pénteki „kiruccanásom"miatt. Persze ha ez nem lenne akkor se találkoznék egy ilyen mindenkit lesmároló öntelt alakkal. Na mindegy. Óra után a lányok a szekrényemnél kérdőre vontak. Elmondtam nekik hogy amúgy se akarnék vele találkozni pluszban viszont szoba fogságban is vagyok. Soha életemben nem voltam még szoba fogságban erre gimis leszek és bumm már is egy hétig a szobámban ülhetek. Mondjuk szerencsére nem vették el a szüleim semmilyen elektromos eszközömet, egyelőre. 
...
Miután végeztem a suliban,kifelé menet kaptam egy üzenetet:-Remélem emlékszel még hol lakok,csók a te Jasonod.ennél nyálasabb üzenetet még nem kaptam, azt hiszem elkapott az undor. Fúj könyörgöm ki ír ilyen elcsépelt üzenetet? Mi lesz a következő virágot ad,oké mondjuk annak örülnék vagy is nem esne rosszul. Röhejes. Amint hazaértem ledobtam a szobámban a cuccom és elmentem kaját csinálni,amit a szobámban ettem meg. Megírtam a leckéimet és még tanulni is képes voltam. Elkezdtem azon agyalni hogy vajon mi lett volna ha nem megyek Jasonnel pénteken,aztán megszólalt a csengő. Morcosan de kinyitottam az ajtót és lám ki volt ott ...
-Komolyan mondom Jason Parker Evans te rosszabb  vagy mint egy pióca!fogtam és rácsaptam az ajtót. Újra csöngetett. Kinyitottam megint az ajtót:-Már nem is érdekel hogy honnan tudtad meg a lakcímem csak azt mondd meg hogy mit akarsz és menj el.
-Oké, azt hittem tényleg eljössz de 1 óra várakozás után úgy gondoltam hogy inkább én jövök ide. Tehát mit fogunk csinálni, hercegnőm?
-Feleslegesen jöttél ide ,nem fogadok látogatókat és amúgy meg mondtam már hogy nem vagyok a hercegnőd!
-Oké, akkor csak szimplán Lisa mit fogunk csinálni?
-Semmit, nem hiszem el hogy annyi agysejted nincs hogy nem tudod felfogni közted és köztem soha nem volt és nem lesz semmi.
-Miért ezt fel kellene fogni? Milyen jelet adtál amiből erre rá kellett volna jönnöm?
-Esetleg talán a lekoptatásaim? Talán az hogy most nem akarom hogy itt legyél?
-Ugyan, mindketten tudjuk hogy csak kéreted magad
-Parancsolsz?kezdtem ideges lenni.
-Tudom és te is tudod hogy csak azért vagy velem bunkó mert szereted a figyelmet.
- Ez egyáltalán nem igaz.
-Valóban?Szereted ha egy srác fut utánad ami normális hiszen ezt minden lány szereti.
-Ezt nem mondod komolyan! Össze-vissza beszélsz mindenfélét, te is nagyon jól tudod.
-Tényleg?Tudod mikor azt mondtad hogy te nem vagy olyan mint a többi lány egy pillanatig elhittem, mostanra persze fel nyílt a szemem.
-Ezt nem hiszem el! Neked nyílt fel? Én hittem azt hogy te más vagy mint a többi srác. Azt hittem hogy te megfogsz érteni megérted miért nem tudok könnyedén megbízni az emberekben, de te csak magaddal foglalkozol.
-Tévedtem veled kapcsolatban
-És ezt pont te mondod ? Én nagyobbat tévedtem.
-Mivel úgy tűnik  mindketten tévedtünk talán nem kellene együtt lennünk.
-Megnyugtat az a gondolat hogy soha nem is voltunk
-Igen igazad van, szerencsére addig nem jutottunk el
-Most jobb lesz ha elmész és végleg békén hagyjuk egymást.
-Igen talán ez a megoldás...mondjuk valami fura van ebben a kettőnk dolgában.a kíváncsiság nem hagyott már és mivel úgyse fogunk valószínűleg többet normálisan vagy bárhogy beszélni jobbnak láttam ha most kérdezek rá.
-Még is mi a fura Jason?
-Az hogy ebből az egészből majdnem szerelem lett úgy hogy te végig semmit sem éreztél irántam. hazudik. Amit mondd hazugság. Igen, ő hazudik nem mondhatja komolyan,nem érzett és nem érez irántam semmit. Ahogy én se iránta
- Szia Jason
-Értem. Így már minden világos. Szia Lisa.
Megvártam amíg elmegy és utána felrohantam a szobámba leültem a padlóra, és az ajtót bezártam. Könnyezni kezdett a szemem. Eszembe jutott Jason mit mondott „ebből az egészből majdnem szerelem lett úgy hogy te végig semmit sem éreztél irántam" még jobban elkezdtem könnyezni, ezek már nem könnyek voltak hanem ez már konkrét sírás.
Lehetséges hogy én hazudok magamnak? Egy idő után kopogtattak: Lisa, Stella vagyok bemehetek?kinyitottam az ajtót és beengedtem. Nem tudtam elrejteni a könnyeimet.
-Mi történt?
-Semmi, minden rendben van
-Nekem elmondhatod hiszen testvérek vagyunk. rám mosolygott.
-Semmi...semmi nincs rendben
-Ekkora a baj ?
-Azt hiszem...azt hiszem szerelmes vagyok...