Váratlan szerelem (Befejezett)

Tizennyolcadik rész

Nem tudtam mihez kellene kezdenem. Teljesen a padlón voltam, úgy éreztem magamat az a nap után hogy megőrülök. Nem tudtam semmit se tenni, és egyébként is feleslegesen tettem volna bármit is. Jason elmondta a véleményét és én megértettem, nem kedvel egyáltalán, szerelmesnek meg főleg nem szerelmes belém. Én a hülye fejemmel meg félre értettem amit mondott. Most hogy végre tudom azt hogy mit nem érez irántam,a legokosabb döntésként elkell felejtsem, a saját érdekemben. Furcsa és egyben érdekes ez a szerelem dolog, egyik pillanatban őrülten tombol valami benned ami elképesztően jó érzés, aztán néma csend az a csend amikor semmi sem történik pedig már várnád azt a kellemes érzést ami ott van legbelül. És hogy mi jön a néma csend után? Minden kezdődik elölről,aztán megérkezel a legvégéhez,mikor rájössz hogy aki iránt szerelmet érzel ő nem érez ugyanígy irántad, te nem akarod érezni a szerelmet, csakhogy mindenki tudja hogy az érzéseidet nem tudod irányítani, ezért továbbra is érzed a szerelmet. A szerelmet ami legbelül megfojt mégis iszonyatosan jó érzés.
Egyáltalán nem akartam suliba menni, még az kellene hogy találkozzak Jasonnel, egyszer már leégettem magam előtte vagyis elmondtam neki az érzéseimet és ő azt hitte viccelek és elment. Az igazat megvallva egyáltalán nincs szükségem még egy ilyen helyzetre. Taktika! Az kell ide: ha megtudom hogy pontosan mikor és hol vannak az órai, szünetben hova megy és mit csinál, akkor úgy tudnék időzíteni hogy ne találkozzak vele. Ez egy zseniális ötlet már csak a lányokkal kell közölnöm. Gyorsan rájuk írtam,de mint kiderült nem mindenki van fent hajnali 4-kor. Valóban! Ennyi az idő, kicsit elhúzódott ez a gondolkodás.
...
Elkéstem a suliból! Mivel alapból hajnali 4-ig  voltam fent így nem volt meg az az alvás mennyiség amivel időben tudtam volna kelni. Gyorsan csak felvettem egy fekete  pólót és egy sima fekete nadrágot,fekete őszi cipő, persze iskola táska. Elfelejtettem pulcsit vinni. Pedig ma különösen hideg volt,és nem hiányzik egy megfázás.
...
Az első két órámról sikeresen elkéstem így pont szünetben érkeztem. Annál a terem ajtónál álltam ami pont szembe volt azzal a teremmel ahonnan nemsokára Sophiéknak kellett kijönniük. Megszólalt a kicsengő és jöttek kifelé a diákok a termekből. Egyszer csak megpillantottam Sophiékat és mikor indulni készültem, valaki nagy erővel kicsapta azt az ajtót ami előtt álltam és én az ütés hatására elestem. Annyira dühös voltam hogy azt el nem lehet mondani, és persze természetesen ki is mondtam azt amit gondoltam abban a pillanatban:
-Aú! Te hülye barom, nem tudsz vigyázni?
-Ma már hülye barom vagyok? Tegnap még azt mondtad szeretsz.és naná hogy Jason volt az.-Lisa Lisa...neked ilyen hamar változnak az érzéseid?
-Nem! Egyébként sem azt mondtam hogy szeretlek.
-Igazad van, azt mondtad hogy szerelmes vagy belém, az teljesen más.
-Csak lépj túl a tegnapin Jason.wow Lisa ez igen ez aztán a beszólás. A fenébe hogy pont ilyenkor semmi jó visszavágás nem jut az eszembe.
-Hoppá hoppá!! Csak nem történt valami baj,ami miatt estleg ilyen morcos vagy ma?
-De igen nagyon is történt, elestem amiatt hogy úgy rontottál ki a teremből mint valami őrült,és már egy ideje itt pofázol ahelyett hogy segítenél felkelni a földről.nos ez van ha elszakad egy idegszál, és most sikerült Jasonnek el szakítania.
-Jajj!csettintett.-Igazad van, hogy lehetek ekkora, hogy is mondtad barom. Hadd segítsek.ekkor a kezét nyújtotta mintha segíteni akarna, én pedig már éppen megfogtam volna mikor egy gyors mozdulattal elvette.-Ja bocs van jobb dolgom is.és elment. Képes volt ott hagyni a földön. A lányok akik eddig erősen figyelték az eseményeket, miután Jason elment,és láttak hogy ennek a storynak itt van vége oda jöttek segíteni.
-Tudjátok mit mondok? Jason Evans Parker a legnagyobb seggfej az egész világon.
-Egyetértek.csatlakozott Emily
-Én is.mondta Sophie.-Egyébként Lisa miért késtél?
-Gondolkodtam este, és kicsit elhúzódott.rövid és mindent elmondó válasz. -Szerintetek ezek után már mindig ilyen lesz velem?
-Azt hiszem, még nem tudja elfogadni amit mondtál neki. mondta Emily
-És valaha eltudja fogadni?reménykedtem hogy a válasz tetszeni fog, de persze nem így lett
-Adj neki egy kis időt. Egyelőre még csak azt a Lisát látja aki erős megjegyzésekkel lekoptatta. Hidd el az idő mindent orvosolni fog.az a hülye idő! Nekem nincs időm, én már szeretnék Jasonnel lenni. Te jó ég, de nyálas mondat. Áh mostmár úgyis mindegy.
Az "incidens" után órára mentünk, próbáltam nem Jasonre gondolni, de nem tudtam visszafogni magam.
Mindent elrontottam, és ő soha nem fogja elhinni nekem hogy szerelmes vagyok belé. Ez az életem.
Talán ennek így kell lennie: mi két teljesen más személyiségű emberek vagyunk. Akkor meg miért legyünk együtt ? Oké nyilván vannak ilyen filmek és idézetek hogy az ellentétek vonzzák egymást,de a mi esetünkben más.
Mi két különféle érzést érzünk a másik iránt: Jason utálatot, én pedig szerelmet érzek. Hmmm milyen ironikus a filmekben általában pont hogy a lány utálja mindig a srácot...