Váratlan szerelem (Befejezett)

Tizenhetedik rész

Kellett egy terv: Jasonnek mindenképpen beszélnie kell velem! Muszáj meghallgatnia. Még nem volt semmi ötletem, de próbáltam valamit kitalálni. Mivel végleg elveszettnek éreztem magam inkább rögtönöztem, végeredmény nem éppen lett fényes...
...
Reggel késésben voltam de ettől függetlenül úgy  éreztem ma lesz az a nap mikor végre el tudom mondani Jasonnek az érzéseimet. Gyorsan felkaptam egy farmert és egy szimpla kék színű pólót és már indultam is. A suliba érve biztos voltam abban hogy ma nem fogom hagyni hogy bármilyen meglepetés érjen. Miután megérkeztem már becsöngettek, épp hogy beértem az órámra. Alapból az idő hamar eltelt, a tanár számára, nekem persze egy örökké valóságnak tűnt. Amint kicsöngettek,és én teljesen azon voltam hogy a szünetben még a következő óra előtt megtaláljam Jasont. Elsőként írtam neki egy üzenetet hátha válaszol rá:
L:Jason,Lisa vagyok beszélnünk kell hol vagy ?
A válasza nem a legkedvesebb volt...
J:Miért nem tudsz erről a „beszéljünkről"lekopni? Baszogass ezzel mást, nekem ez kurvára nem kell
L:Nem válaszoltál a kérdésemre,csak azt mondd el melyik teremnél vagy?
J: Találd ki, és ha meg van, gratulálj magadnak.
Feldühített, egyszerűen nem értem ennyire utál?
Úgy tűnik idő pazarlás lenne üzenetben beszélgetni vele, kénytelen vagyok mindent elmondani a lányoknak. Gyorsan írtam abba csoportba amiben mindenki benne van... mindent leírtam. Ezek után egy csomó kérdés érkezett, amire úgy éreztem nincs idő válaszolni :Sophie gyorsan kapcsolt és ő csak annyit írt hogy siessek és hogy eggyel feljebbi emeleten van, a büfé felé tart. A büfé előtt pedig... egy őrült ötletem támadt, nem biztos hogy befog válni, de ha hamarabb odaérkezek akkor minden lehetséges. Gyorsan fel futottam a lépcsőn és egy raktárhoz értem, bementem (közben persze fogtam az ajtót,a múltkoriból tanulva) és vártam Jasont. Amint elment előttem vagy 200 diák az után megláttam őt: szokásosan lazán ment,és az arcán se volt különösebb vidámság volt, úgy tűnik az események engem jobban viseltek meg. Amint a raktárhoz ért fogtam és beránottam nem gondolva arra hogy most mi fog történni. Az ajtó becsukódott, a csengő megszólalt én pedig már csak arra tudtam gondolni hogy végre nyugodtan tudok beszélni vele.
-Szia.mosolyogva köszöntem neki hátha megenyhült az utolsó beszélgetésünk óta.
-Tudod nem hittem volna rólad hogy idáig fogsz süllyedni. Képes vagy egy raktárba bezárni, csak azért mert.itt megállt egy pillanatra mintha gondolkodna, aztán folytatta.-várj fogalmam sincs hogy miért vagyok itt.
-Nézd Jason, most éppen nem veszekedni akarok veled, csak azért vagy, vagyis vagyunk itt hogy beszélgessünk mint két ember aki kedveli egymást. azta! Ezt el sem hiszem, tényleg bevallottan neki hogy kedvelem.
-Én nem akarok...várj azt mondtad kedvelsz?
-Igen,vagyis ennél valamivel többet érzek irántad
-Mennyivel többet?elkezdett mosolyogni
-Én szerelmes vagyok beléd.Jason egy ideig nézett aztán egy nagyot röhögött végül megszólalt :
-Bravó Lisa,gratulálok.elkezdett tapsolni.nem értettem a reakcióját.-Te tényleg azt hitted hogy be veszem ezt a „szerelmes vagyok beléd" dumát?
-De, ez nem egy duma én tényleg ezt érzem irántad!
-Ezt most komolyan el kellene hinnem? Ugyan,   ismerlek már annyira hogy tudjam te soha senkinek nem mondanál ilyet vagy ehhez hasonlót.most kapcsoltam csak igazán, végre sikerült felfogni azokat a dolgokat amiket idáig mondott és egyáltalán nem esett jól.
-Te valóban ezt gondolod rólam?
-Igen, miért nem ez az igazság ?
-Ha ezt gondolod, miért gondolod ezt, miért mondanám azt neked hogy szerelmes vagyok beléd miközben szerinted nem,nekem mi előnyöm származna belőle ? Kérlek mondd el Jason,mert már nagyon érdekel. oké elismerem az utolsó mondatban volt egy kis szarkazmus is.
-Azt nem tudom hogy mi előny származna ebből bizonyára csak jól akarsz szórakozni mittudom én.
-Hogy mi van? Kettőnk közül pont nem én vagyok az aki szórakozni akar vagy szokott másokkal vagy esetleg mások érzéseivel.
-Jól haladunk, tehát erre ment ki a játék, hogy megint én legyek a hibás?
-Én egy szóval se mondtam hogy hibás lennél, én...
-Nem érdekel, oké?
-Nem, nem oké. Mit kellene tennem hogy el hidd ezt? Bármit megteszek, komolyan mondom.talán ez a kijelentés túlságosan is meggondolatlan volt. Jason közelebb húzódott hozzám,éreztem a parfümjének illatát is. Jó érzés volt utána megszólalt halkan:
-Ha bármit megteszel, akkor csókolj meg.nos Jason tudja mikor kell váratlan helyzetbe hozni az embert
-Most? kérdeztem idegesen
-Igen most, esetleg baj?
-Dehogy baj.nagy baj,nagyon nagy baj erre nem voltam felkészülve. Fellehet egyáltalán erre készülni , már megvolt az első csókom az igaz, de hogy most magamtól, nem tudom. Egy ideig agyaltam és agyaltam folyamatosan aztán Jason nem várt tovább:
-Tehát ez a végső döntésed,rendben.most elkezdett hátrálni és elkezdett az ajtó fele menni.
-Jason,várj ez ...ez egyáltalán nem fer.
-Kivel szemben ?
-Velem szemben, nem vagy igazságos, ez így nem jó.
-Lisa, nem mondták még neked hogy az egész élet nem fer, és igazságtalan csak fogd fel és törődj bele. amikor már az ajtónál volt fogta,aztán egyszerűen csak kinyitotta.Mintha valaki fejbe vágott volna egy kővel úgy álldogáltam ott lefagyva
-Várj hogy hogy ki tudtad nyitni az ajtót?
-Nos tudod mióta egyszer beszorultunk, azután kiderült hogy többen is véletlenszerűen beszorultak a pocsék zár miatt ezért aztán egyes tanárok javaslatára megcsináltatták.
-Honnan tudod te mind ezt ?
-Nem rég közölték az osztályokkal, bizonyára te akkor nem figyeltél meglepő módon.mondta gúnyosan ezt a nagyon fontos információt.a fenébe ha tudom ezt,nos akkor is ezt tettem volna nagy valószínűséggel. Egy kérdés viszont nem hagyott nyugodni, és talán jogosan:
-Ha mindvégig tudtad hogy kimehetsz bármikor már az elején is,akkor miért maradtál? Miért hallgattál végig, nem is akartál velem beszélni,akkor miért ?
-Az elején kiakartam menni látszott rajtad hogy fogalmad sincs az új zárról és ezt ki is akartam használni, aztán...aztán egy dolog vissza tartott.
-Micsoda?oké nem indult zökkenő mentesen de most már tuti jó lesz minden.
-Annyira látszott rajtad hogy most valami számodra fontosról akarsz beszélni, és annyira sok energia volt benned hogy úgy éreztem hogy meg kell hallgassalak még akkor is ha nem akarok veled beszélni. Tudod így a végére érve.igen most mondja ki hogy ő is ugyanúgy érez ahogyan én.-Hiba volt, végig hallgatni téged. és itt van az a pont mikor egyszerre kínosan és hülyének érzi magát az ember. Nem hiszem el hogy tényleg beleéltem magam abba hogy majd bevallja hogy szerelmes belém. Röhejes vagyok, de valamit csak mondanom kellett erre. Habár legszívesebben leültem volna egy sötét sarokba és nem keltem fel volna onnan soha többet.
-Ha ez a véleményed, akkor ez a véleményed. Bocs hogy raboltam a "drága" idődet.
-Hát az időm valóban drága.mintha nem tudna időzíteni az a hülye csengő megszólalt ami azt jelezte vége az órának.-Legalább megmentettél egy unalmas kémiától.
-Szuper.mondtam közben pedig hamis mosoly volt az arcomon.
-Szerintem most megyek, beszélnem kell még a tanárral.
-Ja, én is megyek sok mindenkinek kell magyarázkodjak.
-Szia Lisa.nem köszöntem neki vissza, csak fogtam magam és mentem ahhoz a teremhez ahol éppen órán kellett volna legyek. Végül nem mentem be hanem egyből az orvosihoz indultam,igazából nem voltam különösebben rosszul a pofára esésen kívül de mégis haza kellett hogy menjek,ezek után nem akartam itt maradni. Az arcom teljesen sápadt volt ezért amint meglátta az orvos rögtön azt mondta hogy menjek haza pihenni biztosan csak valami „járvány", azt mondta ő majd értesíti a tanárokat és az osztályfőnököt, és azt hogy az előző óráról hiányoztam azt annak tudta be hogy a vécén heves küzdelemben voltam a hányással. Undi de egy tűrhető kifogás. Apumnak írtam hogy egy kis rosszullét miatt hazamentem. Csak annyit írt hogy otthon pihenjek majd.
...
A hazaérésem után ledőltem a szobámba, és behunytam a szemem. Elképzeltem mi lett volna ha ez a nap másként alakul vagy talán meg se történik, de nem ez megtörtént: szerelmet vallottam egy srácnak, és pofára estem,nagyon nagyot estem.
Mikor este 11 fele járt az idő úgy gondoltam ideje megírni a lányoknak a történteket. Nem bonyolítottam túl:
L: Van egy jó és egy rossz hírem:
L:Jó hír: Tudtam Jasonnel beszélni.
L:Rossz hír: Nem érez semmit se irántam
S:Sajnálom, erős vagy és túl fogsz rajta lépni
E: Legalább őszinte voltál vele
H: majd találsz valaki mást
Tulajdonképpen mindegyiküknek igaza volt, de legbelül akkor is fájt ez az egész mai nap.
Hát ilyen érzés az ha valakit nem szeretnek viszont. Egyáltalán nem tetszik ez az érzés, ami azt illeti ez az egész szerelem érzés nem tetszik , bárcsak elmúlna!
Ezekkel és ezekhez hasonló gondolatokkal nagynehezen sikerült elaludnom.